Script Factory

Carlos Reygadas:
Battle in HeavenNoha nem jártam még Edinburgh-ban, de láttam, hogy a szépségesen komor város erre az egy hétre igencsak kivetkőzött önmagából. A fesztivállázban égő belváros az utcán zenélő skót dudásoktól úgy hatott, mint egy élő koncertterem. Az éjjel nappal áramló tömeg azonban nem csak a filmfesztivál, hanem az egy időben zajló, számtalan művésszel, utcai mutatványossal csábító Fringe fesztivál miatt látogatott ide. A program feszítettsége miatt mi nemcsak a városból, hanem a filmfesztiválból is keveset láthattunk. Viszont annál többet beszélgettünk.

„Let’s pitching!” - emelte rám poharát a bemutatkozó állófogadáson az izraeli rendezőfiú, s noha három perc múlva szelíden leintett, mondván, túlléptem az időt, a kötetlen eszmecserét nem lehetett megállítani. Kissé hitetlenkedve hallgattam a spanyolok panaszkodását az ügynökség híján önállóan dolgozó forgatókönyvírók sanyarú sorsáról, majd rögtön az angolokat, akik szerint a hazai filmgyártásban, ami évekig halott volt, épp csak elkezdődött valami. De hát minden relatív…

Kontroll

A workshopokon az előadók a közös alapokat feltételezve mélyítették tovább az ismereteket (műfaji alapú történetfejlesztés, konfliktusok rétegzése stb.), és én hálásan állapítottam meg, milyen hasznos volt tanulmányaim során angolul is elsajátítani a kulcsfogalmakat.

A már itthon kézhez kapott „házi feladatok” alapján (Álmatlanság, Billy Elliot, Az élet nélkülem) biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb a karakter alapú történetmesélésnél fogunk kilyukadni, de tévedtem. A fókuszban ezúttal a controlling idea állt, mely tulajdonképpen a film üzenete, és nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen a film minden választási pontjánál lehetőséget kínál arra, hogy ellenőrizzük, jó irányba haladunk-e.

Számomra érdekes volt még a controlling image témája, ami az ún. image system része, és, csakúgy mint az idea, arra szolgál, hogy vizuálisan kínáljon ellenőrzési lehetőséget a képi világ rendszerén belül.

Alex Rose: On a Clear Day

Három master classon is részt vehettünk, melyeket a fesztiválprogramban szereplő, előzetesen kiválasztott filmek alkotói (rendező ill. forgatókönyvíró) tartottak.

Maguk a vetítések meglehetősen nagy vihart kavartak a csoport körében. A többség úgy vélte, hogy mind Carlos Reygadas Battle in Heaven filmje, mind az Alex Rose forgatókönyvíró által jegyzett On a Clear Day, noha más-más okok miatt, de ellentétben áll az eddig hallottakkal. Míg az első film gyakorlatilag csak nyomokban tartalmaz cselekményt, és a hatást a sokkoló szexuális töltetű, esztétikailag finoman kidolgozott képekre bízza, addig a másik film egy eminens diák szorgalmával fűzi egymás után a cselekményt és a sablonosnál sablonosabb szereplőket. Ugyanakkor tanulságos volt kézhez kapni a végleges forgatókönyv kulcsjelenetének draftjait, szám szerint az utolsó négyet, melyek sokat elárultak a munka fázisairól, a rendezővel való gyakorlati együttműködésről.

Thelma Schoonmaker

Thelma Schoonmaker, a kétszeres Oscar-díjas vágó, Scorsese állandó munkatársa viszont egyöntetű elismerést aratott. Az idős hölgy egy háziasszony szívélyességével  mutatta végig „családi albumát”, melyben az ő esetében mozifilmek voltak, és osztott meg velünk számtalan értékes műhelytitkot, melyekre a Scorsese mellett töltött több mint húsz év alatt tett szert.

Analyse This

Az az elemi düh, amit kivétel nélkül mindenki érzett már, aki elolvasott legalább 300 rosszul megírt forgatókönyvet, súlyos döntés elé állítja az embert, vagy végleg felhagy hivatásával (jelen esetben a forgatókönyv-konzultációval), vagy pedig, mint azt Lucy Scher, az egyik alapító tag is tette, kidolgoz egy átfogó forgatókönyv elemző rendszert. Ennek a rendszernek a segítségével nem csak a saját forgatókönyvünk rejtelmeiben igazodhatunk el könnyebben, hanem mások írásairól is olyan elemzést készíthetünk (script report), amely segíteni tudja a további munkát.

Végezetül a filmforgalmazás rejtelmeibe nyerhettünk betekintést európai filmforgalmazók segítségével, akik között Magyarország is képviselve volt (Budapest Film).

A „Mi a biztosíték egy film sikerére?” kérdésre ugyan a spontán válasz nemzetiségtől függetlenül ugyanaz volt: „Hát a sztárszereplők.” , de a helyzet korántsem reménytelen, hiszen mi is vehetne rá jobban egy sztárt a filmben való részvételre, mint egy jó forgatókönyv?