A Szalontüdő, a Süllyedő falu, a Legenda, a Grimm Café és a Minimál rendezőjének új filmje, a Bocs! két régi barátnő kapcsolatát mutatja be, akik húsz év után újra találkoznak, és azt a kérdést is feszegeti, hogy megvásárolható-e a megbocsájtás.
A két barátnőt Szávai Viktória és Ónodi Eszter alakítja. "Mivel a film döntő részében egyedül övék a vászon, nagyon örültem, hogy rögtön igent mondtak." - fogalmaz a rendező. A stáb nagyrészt Szirmai megszokott munkatársaiból állt össze, a látványt - ahogy a Legenda esetében is - Dévényi Rita tervezte, a film zenéjét, mint a rendező eddigi kisfilmjeiben is Pirisi László szerezte, producere pedig Tóth Barnabás. Nagy András operatőrrel azonban először dolgoznak együtt: "Nagyon hálás vagyok, hogy együtt dolgozhattunk. Nagy csodálója vagyok, a Fehér tenyér tornaterem totálja, a Bibliotheque Pascal tengerparti képei vagy a Közel a szerelemhez egyes snittjei elevenen élnek bennem."
Szávai Viktória a sminkben (fotó: Czabán György)
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Szirmai Márton: Czabán György kollegám mesélt egy tervezett nagyjátékfilm induló képsoráról, amelyben egy férfi kísértésbe esik, és meglopja barátját, annak tudta nélkül. Ez volt az inspiráció, de áttettem a sztorit húsz évvel későbbre, amikor a barát színt vall a tettéről, a férfi helyett női szereplőket képzeltem el, és a kérdésfelvetés is egész más lett. De Gyuri nélkül le sem ültem volna megírni a forgatókönyvet.
Lilienberg Ferenc focus puller és Nagy András operatőr (fotó: Czabán György)
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz. M.: Utólag értesültem a gyártásvezetőnktől, Vodál Verától, hogy többen (egy kölcsönző cég és az egyik helyszínünk tulajdonosa is) azért segítettek, mert látták és szerették a Szalontüdő című kisfilmet. Hat év elteltével megélni azt, hogy emlékeznek az alkotásodra, és hogy ez biankó bizalomra ad okot, elég klassz élmény.
Instrukció - Szirmai Márton és Ónodi Eszter (fotó: Czabán György)
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz. M.: Olyan kevés időt forgathattunk, hogy ebben a kis időben luxus lenne minden rossz élmény.
Szávai Viktória és Lukács Péter Benjamin hangmérnök az autós jelenetben (fotó: Molnár Judit Anna)
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában?
Sz. M.: Kisebb a tét, olcsóbb előállítani, engedi a kísérletező kedvet, és mégis, ugyanúgy tud hatni vagy emlékezetes maradni, mint a nagyjátékfilmek. Ráadásul többen megnézik, mint a hosszabb alkotásokat. Ez nem erénye, hanem tulajdonsága ma, amikor mozi helyett a nappaliban, számítógépen nézünk filmeket.
Szávai Viktória, Ónodi Eszter és Keszég László a forgatás szünetében ezt posztolják (fotó: Czabán György)
{extrainfo} Filmhu: Az utóbbi időben a filmjeidben feltűnnek a társadalmi problémák. Mit gondolsz, hogyan segíthet a művészet is ilyen típusú gondokon?
Sz. M.: Észrevétlen, bőr alatt kúszva, évek alatt... Nehéz tetten érni. Persze van közvetlen hatása is, például egy Woody Allen film alatt elmúlik minden szorongásom - márpedig a szorongás társadalmi probléma. De sokat tud segíteni az emberek önismeretén egy Háy János regény, vagy akár egyetlen jól kitalált mondat. Talán az önismeret a kulcs, az őszinteség önmagunkkal. Ha csak ezen a területen tud egy alkotó hatást kifejteni, már nem élt hiába. Legtöbbet úgyis önmagunkon segíthetünk.
A producer: Tóth Barnabás (fotó: Molnár Judit Anna)
Filmhu: Te hogyan döntesz olyan nehéz kérdésekben, mint amiről a Bocs! szól?
Sz. M.: Nehezen. Ezért tartom érvényesnek a film kérdésfelvetését. Volt egy tesztvetítésünk, és a nézők félórát vitatkoztak azon, ők hogyan döntenének a főszereplők helyében. Ha tudnám a választ, talán nem is foglalnám filmbe.
Brasher Mimi és Pálfi Lujza Mária - Ónodi Eszter lányait alakítják (fotó: Czabán György)
Filmhu: Most először választottál két nőt főszereplődnek. Mi volt az oka?
Sz. M.: Ezt a sztorit, a tempóját, az igazságát valahogy nem tudtam férfi karakterekkel elképzelni.
A rendező a taxis jelenetre készül (fotó: Molnár Judit Anna)
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, milyen filmet készítenél?
Sz. M.: Talán ugyanolyanokat, mint most, csak nem három évente, hanem három hetente. Egész estés animációt biztos készítenék. Van egy egész estés doku-fikció-animáció-musical filmtervem is, csak ezt logikus módon nem tudták dekódolni a Filmalapnál, így nem támogatták. Azt például holnap leforgatnám. Ott sem látványra kellene a pénz, hanem arra, hogy egy évig szabit vegyek ki a munkahelyemen. Most készült el a Minimál című kisfilmünk (nézd meg ITT), egy havi államtitkár-helyettesi fizetésnek megfelelő pénzből, és mégis élmény volt csinálni. Úgyhogy nekem elég, ha az államtitkári fizetések emelkednek.
A stáb
