Maár Gyula: Déryné, hol van?
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette, a következő három évben tíz filmet forgatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklóssal együtt dolgozott a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal, majd megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon. Vígjátékokban is szerepelt (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter: Csapd le csacsi), később felfedezték a "fiatalok" - Xantus János, Kamondi Zoltán, Janisch Attila, Fazekas Csaba - is. Legutóbb Mészáros Márta Aurora Borealis - Északi fény című filmjében alakított főszerepet. Színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált, kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.
Makk Károly: Szerelem
1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 2000-ben a nemzet színésze lett, a Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját, 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki.
Filmes vonatkozásban Kossuth-díjat kapott még Hildebrand István Balázs Béla-díjas filmoperatőr, videórendező, érdemes művész is. 1928. szeptember 26-án született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán diplomázott 1950-ben. Ezt követően híradó-operatőrként dolgozott az Új Magyar Filmirodánál, a Híradó- és Dokumentumfilm-stúdiónál, a Hunnia Filmgyárban, majd a Budapest Filmstúdióban. 1952 és 1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. 1970 és 1980 között a Mafilm Nemzetközi Stúdió, 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőre, 1991-től a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetője volt.
Hildebrand István / Forrás: Magyar Fotóarcívum
Kezdetben riport- és dokumentarista alkotásokkal foglalkozott, az ötvenes évek közepétől játékfilmek operatőre lett, ő fényképezte az 1960-as, 70-es, 80-as évek leglátványosabb produkcióit. Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként többek között olyan sikerfilmeket jegyez, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, valamint A veréb is madár, és a Katonazene. Népszerű európai tévésorozatok operatőre is volt, nevéhez fűződik az 1975-ös Sztrogoff Mihály című kalandfilm-sorozat is. Munkáját formagazdagság, plasztikus fényhatások, kitűnően választott beállítások és biztos technika jellemzik.
Művészetét 1960-ban Balázs Béla-díjjal, 1979-ben érdemes művész címmel ismerték el. 1962-ben és 1967-ben megkapta a filmkritikusok díját, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. 2008-ban a Filmszemle, 2016-ban a magyar filmkritikusok, 2018-ban a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Életműdíjával tüntették ki. 2018-ban mutatták be Kocsis Tibor és Konecsny Emőke dokumentumfilmjét Jelenetek egy operatőr életéből - Hildebrand István legendáriuma címmel.
