Mészáros Márta, aki idén ünnepli kilencvenedik születésnapját, a világ legjelentősebb női filmalkotóinak egyike, Agnès Varda és Vera Chytilová pályatársa. 1968 óta rendez markáns szerzői filmeket. Egész életművét végigkísérték az árvaság, a női identitáskeresés, szeretetvágy, az elmagányosodás jellegzetes témái. Öntudatos nőalakjainak lázadása mentén olyan szociológiai hátteret rajzolt fel a hetvenes évek Magyarországáról, a női lélek nézőpontjából, amelyet más senki.
Noha a forgatókönyvet még a hatvanas években megírta, csak a tizedik filmje után, 1980-ban kezdhette el a gyerekkori „Naplók” küzdelmes élettörténetének leforgatását. Apját, Mészáros László Kirgíziában élő szobrászművészt a háború kitörésekor bebörtönözték és kivégezték, anyja meghalt, ő egy szovjet nevelőintézetbe került, elárvultan tért vissza Magyarországra a háború után, ahol örökbe fogadták.
A rangos nemzetközi sikereket arató Napló-tetralógia első darabja a Napló gyermekeimnek, ahol a Mészáros Márta alteregójának, Julinak, a makacs kamaszlánynak (Czinkóczi Zsuzsa) lázadásán át látjuk a kiépülő sztálinista rendszer hazugságait. A "tabutörő" Napló megmutatta, hogyan importálta a keleti blokk a Szovjetunióból a kommunista diktatúrát. Csak a film felének leforgatása után nyújtotta be a forgatókönyvet engedélyezésre, ami azt eredményezte, hogy 1981 januárjában betiltották a közben elkészült filmet.
Több mint két év elteltével, elsősorban külföldi nyomásra, a szovjet filmrészletek magyarra cserélése és más kisebb változtatások után sikerült kiszabadítani a dobozból, hogy 1984-ben Cannes-ban megkezdhesse példátlan sikersorozatát. Már abban az évben több, mint ötven országban mutatták be. A Napló gyermekeimnek teljeskörű restaurálása a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor igazgatóságok együttműködésében készült, Jancsó Nyika operatőr közreműködésével.
A 74. cannes-i filmfesztivált július 6. és 17. között rendezik meg, három másik magyar film részvételével: Enyedi Ildikó A feleségem története című filmje a hivatalos versenyprogramban, az Evolúció, Mundruczó Kornél rendezése a vadonatúj Cannes Premieres szekcióban, Rudolf Olivér Fonica M-120 című diplomafilmje pedig a Cinefondation szekcióban szerepel.
