Valódi gyémánt az elkeserítő rating ellenére is

Az elképesztően fényképezett, tinisorozatokat és noirokat egyszerre idéző látványvilág, az aprólékos rendezői munka magától értetődik ma már. A minőségről a sorozat vezető producere, a többek között a Mátrix-trilógiát is jegyző Joel Silver gondoskodik. A színészi játék ugyancsak minőségi, a teljes szereposztás telitalálat. A Veronicát alakító Kristen Bell tehetsége és képességei epizódról epizódra nyilvánvalóbbak. 

Ahogy azt az igazán úttörő sorozatok esetében lassan el kell fogadnunk, a lojális rajongóbázis (sokan, nem elegen) és a szinte kizárólag szuperlatívuszokat használó sajtóvisszhang (Time magazin: „Egyike a legjobb hat tévésorozatnak”) ellenére a Veronica Mars állandó nézettség-problémákkal küszködik. Szerencsére a sugárzó hálózat (az első két évadban a UPN, majd annak a WB csatornával való összeolvadását követően idéntől a CW) vezetői szemmel láthatóan tisztában vannak vele, hogy valódi gyémánt van a birtokukban, így az elkeserítő rating mellett is újra és újra meghosszabbították a rendeléseket. A network televíziózás farkastörvényei szerint azonban ez sem garantálhatja a folytatást.

Ez a sorozat vélhetően semmilyen módon nem fog eljutni hazánkba (ami az egyre botrányosabb szinkronokat figyelembe véve talán jobb is), de akit igazán érdekel, könnyedén megszerezheti az első két évadot bármelyik netes csomagküldő oldalról – sajnos csak eredeti nyelven. A Veronica Mars egyike a legaddiktívabb szériáknak. Hihetetlenül könnyű belecsavarodni Neptune városka magával ragadó atmoszférájába, az intrikáktól hemzsegő szövevényes cselekménybe és természetesen minden idők legokosabb szőkéjébe.