A stílusjegyek változatosak, a festői vizualitástól, a realista történetmesélésen át az animáción keresztül a vibráló intenzitásig, csakúgy, mint Radnóti életműve, amely tragikusan összekötődik korával, a fojtogató fasizmussal, a II. világháborúval. A filmek felvillantják a költő magyarságtudatát, katolicizmusát, zsidóságát, de leginkább segítenek megmutatni, hogy Radnóti Miklós mindenek előtt ember volt, fiatal, szerelmes, elhivatott és kiszolgáltatott, nem pedig szent szobor. Mi természetesen már beleképzeljük a látottakba a klasszicizáló és klasszikus nagy költőt, a poeta doctust, de aki még nem ismeri Radnótit, aki ebben a 45 perces szkeccsfilmben, talán egy irodalomórán találkozik először vele, annak nagy segítség lehet, hogy ismerős szituációkba, például matek korrepetálásra, házibuliba, városi terekre vezetnek el a filmek, közérthető esztétikai igényességgel. A Radnóti hétszer segít rácsodálkozni Radnótira, nekünk meg visszatalálni hozzá.
Az első filmet Vécsei Márton rendezte, aki az Ikrek hava novella feldolgozásában meséli el Radnóti gyerekkorának legfontosabb részletét, édesapja halálát, teljes árvaságra jutását. A tragikum és a trauma vizuális megfogalmazása stilizált helyzetekben, erőteljesen archaizáló fényképek műtermi beállításain keresztül mondja el egy kisfiú hirtelen felnőtté válását. Furcsa, de ugyanakkor érthető módon narrációnak „civil” hangokat választ a rendező, nem modoros kitanult beszédet hallunk, hanem hétköznapi hangokat, sajnos csak felemás sikerrel. Magával ragadó viszont a film képi nyelve, a retusált régies fényképek hangulata, és a zene is, amelyek segíti az álomszerű visszaemlékezés archaikus kifejezését.
Lakos Nóra filmjében a mában járunk, A poéta és a nő című novella Radnóti és élete szerelme, leendő felesége, Gyarmati Fanni megismerkedését meséli el, amiről több legenda is fennmaradt. Okosak, szépek, bátrak és eszményien fiatalok a szereplők, akiket mindenképpen egymáshoz sodor az élet, még akkor is, ha néha feje tetejére állnak a dolgok körülöttük. Radnóti eredeti rajzai, skiccei is gazdagítják a képi világot, csakúgy, mint egy kis Google Map variáció, vagy a hosszan kitartott, lelassított közeli képek.
Samaras Daphne A fűzfa című bájos báb animációjában az egyetemista Radnóti identitáskeresésével foglalkozik, két fa és egy bogár találkozásának metaforikus ábrázolásával. A kifejezésmód olyannyira metaforikus, hogy előzetes fogódzó, feliratok nélkül sok mindenre asszociálhatnánk a látottakból, de nem biztos, hogy egyből Radnóti egyetemista évei jutnának az eszünkbe. Mindazonáltal elbűvöl a bábfilm és kedvet is csinál a Mese a szomorú fűzfáról elolvasásához.
Széphelyi Júlia klasszikus narratív filmje, megint visszavezet az ismerős mindennapokba, az identitás megtalálásának nehézkességét mutatja. A Szent eset mai környezetben, karácsonykor játszódik egy polgári lakásban, ahol a szülők lelépése után csak a fiatalok és a nagypapa maradnak, és ahol az ünnepi hangulat estére egy hatalmas, mozgalmas, a fél várost felvonultató házibuliba torkollik. Elsősorban az asszimilált Radnóti zsidóságához való ellentmondásos viszonyát boncolgatja a film, tisztán és érthetően, és nem csak a főszereplőt kényszeríti szembenézni a helyzetével, hanem a nézőt is.
Ausztrics Andrea és Mendrei Miklós FAM című animációja teljesen eltér az előző munkáktól. Nem fikciós filmet látunk, hanem egy Radnóti fordítás, a Legenda a világ keletkezéséről című novella vizuális adaptációját. A film egy afrikai teremtésmítosz fordítására épít, amellyel a költő egyik párizsi útján találkozott, fejhajtás az afrikai művészet és irodalom és Radnóti műfordítói életműve előtt. Egzotikus, kifinomult, ugyanakkor rendkívül expresszív képekkel dolgoztak az alkotók, de sajnos a narráció távolságtartó hipnotikus stílusa ellentétes hatással van a vizuális nyelvre.
Egyik legemblematikusabb versünk, a Nem tudhatom ihlette Szirmai Márton filmjét, ami nála is, Radnótinál is egy óda a hazaszeretethez, vallomás a magyarsághoz. Itt vagyunk a mában, a hétköznapokban, szociális és társadalmi kiszolgáltatottságunkban - üzeni a film, de megpróbáljuk meglelni honunkat a hazában, a belénk égett verssorok talán segíthetnek. Dokumentarista életképeket látunk, félmosolyokat, sok ismerős és ismeretlen arcot egészen közelről. Civil szervezetek, segítő közösségek villannak meg előttünk, és most kevésnek érezzük a megadatott pár percet, szívesen tovább néznénk a saját történetünket és szívesen meg is mutatnánk Radnótinak, ezért elküldjük neki. Enter. Küld.
A legutolsó film, a Halált virágzó türelem Pater Sparrow munkája a tragikus véget villantja fel, a Razglednicák híres sorára utal. Vibráló, vizuális hangulatmenetelés sodor magával, mint egy 80-as évekbeli kísérleti filmben, vagy mint egy horrorfilm mixben, szürreális, erőteljes hang- és látványvilággal, történet nélkül, végén az értelmetlen, brutális halállal. Az etűd a Bori notesz margójára született, erős keretet, vizuális lezárást ad a hétrészes szkeccs-filmnek.
Olvasd el, hogy mit jelent az alkotóknak Radnóti!
