Bruce Willis a Loose Goose nevű rhytm’n’blues bandát erősítetteA hollywoodi wannabe-rocksztárok általános bénaságával összevetve Johnny Depp nagyon cool fickó, Bruce Willis azonban még inkább, hisz a szerény kezdetekben zenészként szerzett keresete által egyenlítette ki havi lakbérszámláit. A leendő színész a Loose Goose nevű rhytm’n’blues bandát erősítette szaxofon- és harmonikajátékával, majd ’87-ben – ekkor már javában benne volt a Simlis és a szende című sorozatban - lemeznyi blues-dallal jelentkezett. A The Return of Bruno album platina-státuszig szárnyalt, a kiadvány kereskedelmi sikere overdrive-fokozatba kapcsolta az immáron énekesként is helytálló Willis karrierét, ki nem pusztán koncertezett és további lemezeket készített, de még a nagy Brian Setzer mellett is felbukkant, sőt, harmonikajátéka hallható a Mester Live Nude Guitars albumán! Az atlétatrikós akciósztár jelenlegi zenekarával –The Accelerators - sokat és sokfelé játszik, anno bejárták a Planet Hollywood hálózat éttermeit és a House of Blues klubokat, jó hazafiként pedig soha nem mond nemet, ha a külhonban szolgáló amerikai katonák szórakoztatására kérik fel – ilyenkor talán az idevágó Elvis dalt, a G.I. Bluest is eljátssza. S bár Hollywood húszmilliós szupersztárja nem volt, nem is lesz soha igazán jó muzsikus, Willis szimpatikus wannabe, mert ismeri önnön korlátjait, és nem akar többnek látszani, mint ami, ráadásul szívből-lélekből játszik – ha valaha is lesz harmadik Blues Brother mozi, kéretik bevenni az öreg Brunót.

Menő hollywoodi színésznek lenni nagyon jó, de rocksztárnak lenni még jobb, a fenti példák legjava mégis azt mutatja, hogy okosabb döntés ellenállni a kísértésnek. Muzsikusból vált már híres, sőt, akár remek színész is, ám az út visszafelé nem járható. Ezért, ha azt látná a Kedves Olvasó, hogy kedvenc színésze az első sikerektől megmámorosodván hangszert ragad és zenei fronton is érvényesülni kíván, inkább ragadja el tőle az instrumentumot - mindenkinek jobb lesz így.