Filmhu: Sokszor elmondtátok már, hogy honnan ered a Cirko-Gejzír név. Nem volt kétségetek afelől, hogy mennyire könnyen megjegyezhető, leírható?
Balassa Péter: Az elején volt vele gondunk, sokszor rosszul írták le, pontosabban sokan a magyar helyesírást követték, nem úgy, mint mi. De nem baj, szabad felhasználásra bocsátjuk, mindenki úgy írja, ahogy akarja. Kicsit bonyolult a nevünk, a Gejzír részt már el is hagytuk, csak a Cirko-t használjuk.
Filmhu: Öt éve, a tizenötödik szülinapotok kapcsán készült filmhus interjúban azt mondtad, hogy a Cirko törzsközönsége leginkább harmincas, egyetemet végzett nőkből áll. Most kik járnak hozzátok?
B. P.: Most is egyetemet végzett, 30 és 50 közötti nők vannak túlsúlyban, illetve az egyetemisták. De sokkal többen járnak azóta a Cirkóba: az elmúlt öt év alatt megduplázódott a nézőszámunk. Ahhoz képest, hogy milyen picik vagyunk, nagyon sokan látogatnak hozzánk. Három évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést, amelyből kiderült, hogy az átlagos nézőnk fél évenként jön a Cirkoba.
Balassa Péter öt éve a Cirkoban (fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Az elmúlt években radikálisan csökkent a mozik látogatottsága, ti viszont megdupláztátok a nézőszámot. Mi lehet ennek az oka?
B. P.: Kicsit nyitottabbak lettünk, szélesítettük a nálunk bemutatott filmek skáláját, poposabb lett a Cirko választéka. Már nem csak a legelvakultabb művészfilmeket mutatjuk be, amelyek számunkra értékesek és fontosak, hanem nyitottunk a kevésbé "hardcore" nézők felé. Például svéd, meg dán vígjátékokat is játszunk, amik sokkal inkább nézőbarátok. Ezen túl biztos, hogy az is hozzájárul, hogy sok filmet csak mi játszunk, csak nálunk lehet megnézni. Kialakult a Cirkónak egy olyan törzsközönsége, akik tudják, hogy ha lejönnek hozzánk, akkor biztos, hogy minőségi, jó filmet fognak látni.
Filmhu: Ösztönösen nyitottatok, vagy végeztetek felméréseket?
B. P.: Mivel eltűntek az állami támogatások, kénytelenek voltunk nyitni, annak érdekében, hogy életben maradjon a mozi. Tudatosan tágítottuk a repertoárunkat, hogy olyanok is kezdjenek járni hozzánk, akik régebben ezt nem tették.
Filmhu: A Cirko a kezdetektől nem csupán moziként, de filmforgalmazó cégként is működik. A forgalmazás is olyan vágyból született, mint a mozi, vagy kényszerből?
B. P.: Már az alapításnál úgy éreztük, hogy ilyen kis mozi hosszabb távon csak úgy tud fennmaradni, ha mellette forgalmaz is. És ez az ötlet be is jött, hiszen e nélkül már rég megszűntünk volna.
A Cirko szülinapon (fotó: Valuska Gábor) - Nézz még több képet a buliról!
Filmhu: A KINO mozihoz is volt közötök, amely viszont sajnos csak pár évet élt meg. Tulajdonképpen ma ti vagytok Budapesten ez egyetlen kis mozi, ami nem multiplex, és nem a Budapest Filmhez, vagy az államhoz tartozik.
B. P.: A KINO helyisége a Budapest Film tulajdonában van, és tőle bérelte a Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél és az általam alapított cég a KINO számára. Bár két év után kiszálltam a vállalkozásból, igyekeztem továbbra is segíteni a munkájukat a háttérből. Azért zárt be az a mozi, mert hatalmas rezsit kellett fizetni, és azután, hogy megszűnt az MMK és ezzel az ilyen kis mozik állami támogatása is, nem lehetett kitermelni ezt az összeget.
Filmhu: Mostantól 2015 tavaszáig 22 filmet mutattok be Magyarországon. Mi alapján választjátok ki, hogy milyen filmeket forgalmaztok a következő évben?
B. P.: Sok mindentől függ. Már az is szűkíti a kört, hogy mi elérhető el a piacon, mit lehet megvenni. Nagyon nagy filmekért mi nem tudunk versenyezni a nagy magyar forgalmazókkal. Például egy Almodóvar-filmért el sem indulunk. Ahogy a terepünkre érünk, már a mi ízlésünk a mérvadó. Idén a cannes-i programból mindenképpen meg szerettük volna venni a Turist-ot (a Ruben Östlund-filmet), mert beleillik a profilunkba, több moziban is tudjuk vetíteni. Ez egy fontos film, és nagyon jó volt a nemzetközi sajtóvisszhangja is. A Leviathan-t (r.: Andrej Zvjagincev) úgy vettük meg, hogy még nem is láttuk, csak a forgatókönyvét olvastuk, de ismertük a rendezőjét és az előző munkáit. A véletlen műve, hogy mindkettő díjat hozott el Cannes-ból. Vannak filmek, amelyekről előre tudjuk, hogy meg szeretnénk szerezni, és nagyon sokat járunk fesztiválokra is, hogy az ott látott alkotásokból is válogassunk.
Miyazaki legújabb filmjét a Cirko mutatja be
Filmhu: Miyazaki nagy név, és népszerű is. Az ő filmjéért mégis versenybe szálltatok, hiszen ti mutatjátok be itthon.
B. P.: Érdekes, hogy a Szél támad-ért egyáltalán nem volt itthon harc a forgalmazók között. Furcsa a piac, nem lehet előre kiszámítani.
Filmhu: Az elmúlt húsz év filmjeiből melyik volt a kedvenced, melyik volt a legnagyobb sikerélmény?
B. P.: Amiket a legnagyobb sikernek érzek ma is, azokról csak harmincan-negyvenen tudták, mekkora dolog, hogy behoztuk Magyarországra. Voltak mérföldkövek, mint például Alekszej German Hrusztaljov, a kocsimat! című filmje, de ilyennek vélem Hans Jürgen Syberberg kilenc órás Hitler című alkotását is. A Törökfürdőt is fontosnak gondolom, mert nagyon sok nézőt generált a Cirkónak, és akkor kezdték sokan megismerni ezt a mozit.
Törökfürdő - részlet
Filmhu: Fél éve működtök együtt a Daazo-val, akik a sajtóképviseleteket, a PR-t és a marketing kampányt csinálják nektek. Hogy jött az ötlet, hogy egy kisfilmes oldal munkatársait bízzátok meg ezzel a feladattal?
B.P.: Egyszerűen nem bírtuk egyedül, ezért pályázatot írtunk ki. Sokan jelentkeztek, és ők voltak a legjobbak. Hasonló körben mozgunk, tudtuk, hogy ha velük megyünk ki az általunk látogatott fesztiválokra, akkor ők is otthonosan fognak ott mozogni.
Filmhu: A 20. szülinapi bulitokon Hanna Schygulla, Fassbinder színésznője és alkotótársa lépett fel. Hogy jutott pont ő eszetekbe? Nehéz volt megszerezni Schygullát?
B. P.: Bár mostanában már nem játsszuk az egyetemes filmművészet alapműveit – így Fassbinder filmjeit sem –, de fontosnak tartjuk azt a szabad szellemiséget, amit ő és a filmjei közvetítettek.
Többször is volt Fassbinder-fesztiválunk, és ennek a művészeti körnek egyik élő ikonikus alakja Hanna Schygulla. Nem volt könnyű megszerezni őt, évente egyszer vagy kétszer adja elő a zenés műsorát.
Pár évvel ezelőtt hallottuk, hogy Németországban fellépett, és tudtunk, hogy a ’90-es évek közepén volt egy koncertje a Katona József színházban, de nem gondoltuk róla, hogy még ma is koncertezik. Rajta keresztül egy olyan szellemiséget szerettünk volna elhozni a bulinkra, hogy a támogatóink és a velünk ünneplők át tudják élni ezt az utolsó pillanatot, még megérezzék azt, amit a Hitler utáni nemzedék csinált a vásznon.
Hanna Schygulla a Cirko bulin (fotó: Valuska Gábor) - Nézz még több képet a Cirko szülinapról!
Filmhu: 2014-ben belevágnál a mozi megalapításába?
B. P.: Szerintem ma nem lehetne létrehozni egy ilyen mozit. Húsz évvel ezelőtt még nem volt ennyire strukturált a magyar rendszer, sokkal lazább volt minden.
Filmhu: Milyen lesz szerinted a negyed százados Cirko?
B. P.: Annyira felgyorsultak az események, olyan gyorsan fejlődik a technika, hogy már öt évre előre sem látom, hogy mi lesz. Azt én is érzem, amit Mundruczó Kornél mondott a Cirko 20. jubileumára készített dokumentumfilmben, hogy az emberek mindig el akarnak menni otthonról. Tehát biztos lesznek olyan közösségi helyek - lehet, hogy nem mozinak fogják hívni -, ahova majd az emberek együtt el akarnak menni. Remélem, hogy nem múzeum lesz belőle, hanem élő hely.
A Cirko barátai és üzletfelei az Ankertben (fotó: Valuska Gábor) - Nézz még több képet a Cirko szülinapról!
Filmhu: Egy éve közös fotózást szerveztetek a nézőitekkel. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy közösséget építsetek.
B. P.: Próbáljuk közvetlenné, otthonossá varázsolni a Cirkot, hogy ne csak a jegyvásárláson alapuljon a kapcsolatunk a nézőkkel. Aki a pénztárban ül, mindig beszélget a filmre érkezőkkel, és kapnak ingyen teát is. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak abból álljon a kapcsolatunk, hogy ők odaadják a pénzt, mi meg a jegyet. Sokat köszönhetünk a nézőinknek is.
Fontos, hogy elmondjam: nemcsak rajtam múlt, hogy a Cirko létre tudott jönni, és fenn tudott maradni húsz évig. Ma már nem működnénk azok nélkül a barátok és mecénások nélkül, akik támogatást nyújtanak a mai napig. Tök jó, hogy vannak emberek, akik hisznek a kis közösségi projektekben és idejükkel, munkájukkal, adományukkal vagy kölcsönükkel támogatják. Velem együtt ők is hisznek benne. Nagy öröm, hogy ők nem csak a filmekben, hanem a valóságban is vannak: tényleg létező emberek.
Olvasd el magyar filmesek emlékeit a moziról!
