Balassa Péter: Velünk öregedett a közönségünk

Filmhu: Honnan a mozi neve?

Balassa Péter: Amikor '93-ban megkaptuk a Lőrinc pap téri helyiséget, az addig ott működött Egocentrum nevű kocsma üzemeltetőivel, Tódorral és Kis Tamás Lacival beszélgettem, ők figyelmeztettek, hogy egyébként rossz a cirko-gejzír. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az a cirko-gejzír.

Filmhu: Azon kevesek közé tartoztok moziként, akik filmeket is forgalmaznak. Gondolom, ez nagy szabadságot jelent.

B.P.: 1993-ban rájöttünk arra, hogy túl kicsi a mozink, így a bevétel fele a kölcsöndíjra megy el. Ezért találtuk úgy ki a konstrukciót, hogy egyben forgalmazók is vagyunk - tehát alapvetően gazdasági szempontok vezéreltek bennünket, de tény, hogy ez nagyon nagy szabadságot ad a program összeállításában.  A fesztiváldíjas filmeket elkéri sok vidéki mozi, de a kevesebb hírértékkel bíró filmek közül sokat csak pécsi mozink, az Apolló vetíti. Vidéken sokkal nehezebb a mozisok helyzete. 

Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az a cirko-gejzír Fotó: Valuska Gábor

Filmhu: '94-től három éven át üzemelt ott a mozi, majd '98-ban ide költöztetek, a Balassi Bálint utcába. Milyen markáns változásokat hozott a költözés?

B.P.: Minden megváltozott, hiszen egészen más szubkultúrák voltak jelen ott, a Lőrinc pap téren, arról nem is beszélve, hogy akkor még a 16 és 26 év közöttiek jártak a Cirkóba, a környékbeli gimnáziumokból, egyetemekről. Azért is cserélődött ki a közönségünk, mert akkor még sok rétegfilmet vetítettünk, sok elitista alkotást, ugyanakkor a nézői szokások is megváltoztak lassanként, mostmár 25 és 40 közöttiek járnak leginkább a Cirkóba. Nem tudom, az is lehet, hogy velünk öregedett a közönségünk. A filmválasztékot illetően is nyitottunk több réteg felé.

B.P.:Egy 30 éves, felsőfokú végzettségű nő, aki nagyon nyitott mindenre.

B.P.:A kezdetektől arra törekedtünk, hogy olyan filmeket hozzunk be, amelyekben más forgalmazók nem látnak fantáziát, mert anyagilag nem éri meg. 1993. és 2000. között volt egy oktatási programunk is, amely a kisebbségek, a szubkultúrák megismertetésére irányult.

B.P.: Különféle támogatások segítségével. Mindenképp elhivatottság kell ehhez, hiszen ugyanolyan energiabefektetést igényel egy rétegfilm bemutatása, mint például egy 20 kópiás Tarantino film.

Már nem ülnek be azokra a filmekre, amikért régen a Cirkóba jöttek Részlet az Euréka című japán filmből

Filmhu: A felújítás után, 2004-től némiképp fellazult a kínálat.

B.P.:Megváltoztak a nézői szokások, ami engem személy szerint nagyon rosszul érintett. Már nem ülnek be azokra a típusú filmekre, amikért régen a Cirkóba jöttek. A Dardenne-filmet például összesen 1800-an látták, Alekszej German filmjeiről vezető értelmiségiek jönnek ki a moziból, mert túlságosan fárasztó számukra - ez nekem nagyon furcsa élmény.

Filmhu: Ami szintén furcsa, hogy a Cirko látogatottsága nő, míg a többi mozié csökken.

B.P.:Igen, a többi mozi látogatottsága folyamatosan csökkent az utóbbi években, míg a miénk növekedett. Valószínűleg ráéreztünk valamire azzal kapcsolatban, hogy milyen "piaci" rések vannak a magyar moziforgalmazásban, hogyan lehet évente becsalogatni azt a 35-40 ezer embert, akik ezekre a filmekre kíváncsiak, és a mozit preferálják a letöltögetéssel és a DVD-zéssel szemben.

B.P.: Tudom, hogy szokás szidni a fesztiválok felhozatalát, de például a Cannes-i Filmfesztivál előválogatói körülbelül 1800 filmet néznek meg, mire kiválogatják azt a 18-20 versenyfilmet. Mi az A-kategóriás, és elsősorban az európai filmfesztiválokra járunk, illetve ezen fesztiválok programját vesszük alapul a válogatáshoz. Ezen belül pedig egyfajta ízlésterror van, hiszen hárman vagyunk a két kolléganőmmel, akik eldöntjük azt, hogy milyen filmeket hozzunk be, mit fog megnézni az az öt-tíz ezer ember. 

Szeretjük az ázsiai filmeket is, de elsősorban európai és dél-amerikai filmeket vetítünk. Cannes-ból mostanában elhozzuk a díjazott filmeket, ilyen volt a Flandria, A gyermek, A fiú, a 4 hónap 3 hét és 2 nap, valamint a legutóbbi, Az osztály. Igyekszünk egyensúlyt tartani a programban a személyes kedvencek és azon díjnyertes, minőségi filmek között, amiknek van hírértéke. Az is megesik, hogy felépítünk valakit, behozunk egy itthon ismeretlen rendezőt a köztudatba. Ilyen volt például Ferzan Özpetek vagy Jafar Panahi.

Az is lehet, hogy velünk öregedett a közönségünk Fotó: Valuska Gábor

Filmhu: A cirko blogján  olvastam egy filmmel kapcsolatban, hogy zseniális, de nálunk forgalmazhatatlan. Hol a határ a forgalmazhatatlan és a rétegfilm között?

Ezt tapasztalattal vegyes intuíció mondja meg. Ha megnézünk egy filmet, látjuk azt, hogy 300 nézője lesz, ezer vagy ötezer. Ez nem jelenti azt, hogy lemondunk minden olyan filmről, amelyben 500 nézőt sejtünk, de arra törrekednünk kell, hogy nullára kihozzuk a forgalmazott filmeket, hiszen egyre nehezebb a helyzet anyagilag.

Filmhu:Azt nyilatkoztad valahol, hogy ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel ülsz be minden filmre, mint a kezdetekkor, pedig gyanítom, hogy nagyon sok filmet nézel...

B.P.: Két kolléganőm, Zsuzsi és Linda (Bánkuti Zsuzsi és Potyondi Rita Linda - a szerk.) most már sokkal több filmet néznek nálam, Zsuzsi magasan vezeti a listát, most is épp Cannes-ban van. Ezzel együtt természetesen én is sok filmet nézek, és furcsa mód tényleg nem lanyhult a lelkesedés. Néhány nappal ezelőtt rekkenő hőség volt a városban, egyik délután játszották az Andrej Rubljov-ot az Örökmozgóban, beültem rá, és pont úgy néztem végig, mintha életemben először láttam volna. Nem tudom, hogy minek köszönhetően maradt meg ez a 'képességem', de nagyon örülök, hogy megmaradt.

B.P.:A számunkra különösen kedves és fontos filmek előtt bevezetőt fogunk tartani a kolléganőimmel. El fogjuk árverezni az Ádám almái című film plakátját, ami a legsikeresebb filmünk volt tavaly. Arra is lesz lehetőség, hogy bárki jelentkezzen gépésznek, aki szeretne bepillantani a gépházba és szeretné megismerni a vetítés misztériumát. Lesz még kiállítás régi kultikus filmek plakátjaiból, amelyek igazi kuriózumok.

Mezei moziként lehetetlen lejárt jogú filmeket vetíteni Részlet Alain Tanner Jónás és Lilla című filmjéből

Filmhu: A Jónás és Lilla című filmet is vetítitek június 18-án. Én körülbelül 6 éve láttam ezt a filmet, akkoriban járt le a vetítési joga. Azóta is zaklatok mindenkit, aki Svájcba utazik, hogy kutassa fel nekem a DVD-t. Hogyan lehet egy ilyen filmet beszerezni? Lehetséges volna ez, ha nincs mögöttetek egy forgalmazó?

B.P.: Ha mezei moziként akarnánk lejárt vetítési jogú filmeket műsorra tűzni, az lehetetlen volna. Minden forgalmazóval szinte baráti kapcsolatot ápolunk, ennek köszönhető az, hogy meg tudtuk szerezni ezeket a filmeket. Természetesen volt olyan film, amelynek újra meg kellett venni a vetítési jogait, annak ellenére, hogy több film kópiája itt volt nálunk, a forgalmazás óta. Olyan is van, hogy a korábban forgalmazott film jogtulajdonosa szőrén-szálán eltűnt - ezek izgalmas feladatok.

B.P.: Én nagyon szeretem a Furcsa játék (Michael Haneke) című filmet, az Euréká-t (Shinji Aoyama), ami egy négy órás, fekete-fehér japán film, a Caravaggio (Derek Jarman) is a nagy kedvenceim közé tartozik, de az Özpetek filmeket is nagyon kedvelem, különösen a Törökfürdő-t és a Tudatlan tündérek-et.

Játssz a filmhuval és nyerj éves bérletet a Cirko-Gejzírbe!