A világ végére készülünk, de a vártnál hamarabb jutunk el a Vízművek telepére. Pár méterrel Budapest közigazgatási határától a lepusztult ülepítő inkább tűnik elhagyatott titkos szovjet atomreaktornak, mint egy békés célt, tudniillik az ivást szolgáló ipari létesítménynek. Hulladék, törmelék és töménytelen mennyiségű beton mindenütt, a bejáratnál három ugató és felénk ügető kutya láttán fordul meg először a tudósító fejében, hogy a szórólapozás mellett kellett volna maradnia. De itt vagyunk, a Bibliotheque Pascal leglátványosabb, harmadik forgatási fordulóján.
 |
| Bilincsek, kések Pascal egyik szeparéjában |
Szűk kis betonfolyosó vezet be a tetthelyre, ide egyedül már nem merészkednénk, Angelusz Iván producer vezet minket. Aztán némileg kinyílik a tér, de a félhomály nem oszlik. Feszült figyelem szegeződik a képernyőre: egy kis szobában szőke, kékszemű Kis herceg tátog, miközben arcát a diszkógömb fényei simogatják. Hajdu Szabolcs félig felemelkedik a rendezői székből, majd Ennyi!-t kiált. Levegőt vehetünk.
 |
| Itt egykor ivóvíz készült |
Pontosan nem tudjuk, hol vagyunk, csak azt, hogy valami alatt. Mélyen belógó betongerendák, átívelő elemek, alacsony belmagasságú terek, kis, kamraszerű lyukak vesznek minket körül. Ezek a kis, kuckószerű szobák a Bibliotheque Pascal titkos bordélyház lényegi helyiségei, mindegyik egy-egy irodalmi figuráról elnevezve: Desdemona, Dorian Grey, Jeanne d'Arc, Lolita, Kis herceg - az utóbbiban zajlanak épp a forgatási munkálatok. Az egész olyan szép, mint a szexuális eltévelyedések és a világirodalom találkozása a boncasztalon.
A környezet nehezen leírható, viszont szabályosan fojtogat. Az egyik szobát fehér, csillogó műanyag tapéta borítja, ezenkívül csak egy kis fekete ágyszerűség és egy porszívó található benne... A következő helyen hatalmas műfallosz fogad minket a falon, a kristálycsillár mellett. Fej nélküli babák, keresztek mindenből, a falat könyvek kitépett lapjai borítják be. Kis strandon homokozó, vödör, lapát, vibrátoros virágok. A Kis herceg bolygója felett a kisbolygóról szegecses bőrcsíkok lógnak le. A szobákat összekötő folyosón neonfény és szembántó csíkozás vágja gyomorszájon az amúgy is eléggé szíven ütött látogatót. Egy szinttel feljebb megyünk.
 |
| Nem egy hagyományos Szabó Ervin-fiókkönyvtár |
Itt furcsán kinyílik a tér: az ülepítők hatalmas medencéi láthatóvá válnak, ők ültek eddig a nyakunkon. Mindenhol pusztulás és enyészet az úr. Ahol viszont mi is járhatunk, szűk folyosók, terek, alacsony terek, atomérzet jelzi, ez a hely nem azért épült, hogy bárki embernek érezze magát. Itt a víz az úr. Vagyis a hűlt helye. Egy folyosó végén jutunk el egy galériás, kétszintes helyiségbe. Ez a Bibliotheque Pascal közösségi tere, egy könyvtár-bár-lokál. "Mondj nekem mocskos dolgokat!", "Viktoriánus erotikus irodalom", "Szodómia és interpretáció" - a polcokon ilyen feliratok egyértelműsítik, hogy itt az ifjúsági irodalmat is valószínűleg másként kell értelmezni, mint gondolnánk. Kézbe veszek pár könyvet - Gergely Márta: Gyárváros, előre!, Filmelmélet 1968/II - pornográfia. A falon Frank Sinatra, Hitchcock, Jack Nicholson portréja. A díszlet teljesen kihalt, poharak, italmaradékok, éles, mindent átható szag, fekete tárgyak és falak vesznek minket körül. Minden tiszteletünk Esztán Mónika látványtervezőé. Kifelé innen.
 |
| Keresztek, gyertyák, korom, egy humánus film kellékei |
Kint angol színészekbe botlunk, akiket Lovas Nándor castingos szerint ár-érték arányukat tekintve nagyon megéri megszerezni, adott esetben magyar kollégáiknál is olcsóbbak. A különleges helyszínt egyébként a film szponzorául szegődött Vízművek bocsátotta a rendelkezésre. Jól haladnak a felvételek: Hajdu arca gyűrött, szabadkozik, hogy nem tud nyilatkozni, mert beteg és még rengeteg dolga van aznap, ezért a többiekre vetjük magunkat. A filmnek nemcsak ilyen nyomasztó forgatási etapjai voltak, a marosvásárhelyi rész (amelyről mi is beszámoltunk a Filmtett segítségével) sokkal felszabadultabb volt, jóllehet Török-Illyés Orsolya, a főszereplő Mona megformálója, Hajdu felesége szerint nagyon megerőltető volt, mert ott saját lányuk, Lujza is játszott, nyolca napig nem túl jó körülmények közt, éjszaka, hidegben, ami nyilván duplán megterheli-stesszeli a szülő-filmkészítőket.
A történet szerint a furcsa életű Mona Londonba, ebbe a furcsa bordélyházba keveredik - de a színésznő szerint a film története csak egy szegmense a műegésznek, az egy sokkal komplexebb szerkezet által áll össze, ezért nem érdemes a cselekményre koncentrálni. A terepszínű kommandósruhába bújt Török-Illyés Orsolya ezek után elvonul, mert befonják a haját, hogy aztán egyéb átváltoztatáson is átessen. Elég nagy macera, ahhoz képest, hogy az előző nap még latex ruhában gyömöszölte két hasonló öltözékű férfi (és fény derül a bent látott porszívó funkciójára is, ám a részletek már korhatárosak lennének, úgyhogy eltekintünk tőlük).
 |
| Török-Illyés Orsolya háttérben a levágni vágyott fűvel |
Kíváncsiak lennénk annak a szóbeszédnek az igazára, miszerint Hajdu e film után abbahagyja a filmrendezést. Török-Illyés szerint egy kis pihenés, konszolidációs időszak tényleg rájuk férne, ő legalábbis vágyna egy olyan tevékenysegre, amelynek eredménye egyértelműen örömteli - a színésznő szerint ilyen mondjuk a fűnyírás. Az biztos, hogy a filmkészítés nagy energiákat követelő feladata nem zárul le megnyugtatóan, egy film megítélése mindig bizonytalan és sosem állandó, mindig változó. Maga a forgatás macerás ügye ugyanakkor nem zavarja: a külső átalakulások sora, illetve a film készítésének szakaszokra bontott mivolta inkább segít a heterogén Mona felépítésében, megformálásában.
"Én csak egy kis része vagyok - magyarázza a színésznő, amikor Mona figurájának felépítséről kérdezzük - ki vagyok szolgáltatva az alkotótársaknak." Persze ez egy kreatív kiszolgáltatottságot jelent. És milyen lesz a film végkicsengése, érzelmi vépontja? "Humánus"- hangzik a válasz, amit a betonsilók és szexuális segédeszközök árnyékában kissé nehéz elhinni.
 |
| A 13 éves Orion Radies itt még nem sejti, hogy neki is jut egy szoba... |
Egy nem kevésbé érdekes napokon és történéseken áteső szereplővel is beszéltünk: Orion Radies angyali arcát láttuk a érkezésünkkor a monitoron. A fiú emlékezeteset alakított a Fehér tenyérben, a 10 éves Dongó megformálásával. A most 13 éves fiúnak kis, viszont annál viszontagságosabb szerepe van - a kellékek és a hely ismeretében arról érdeklődünk, hogy a szülei vajon nem aggódtak-e a szerep miatt. De kiderül, hogy a kiskorú szereplőt anyja is elkísérte a forgatásra, így hát minden rendben - és valószínűleg mi is rég voltunk 13 évesek. Radies elárulja, hogy eddig Magyarország az egyetlen európai ország, ahol járt, de nagyon kedveli, ahogy szülővárosát, Vancouvert is, amely "Kanada legjobb helye". Kiderül, a fiú lassan abbahagyja a sportszerű tornát, mert rengeteg időt vesz el, mást nem lehet mellette csinálni. Ügynöke, menedzsere még nincs, de Radiesnek eltökélt szándéka filmezni - sok sikert hozzá.
