Az első utunk 2013-ban Pécsre, Zomborácz Virág első nagyjátékfilmjének, az Utóéletnek forgatására vezetett. Olyan forró volt a hangulat, hogy még egy díszlet jászol is felgyulladt. „A sajtónapon a betlehemi elsőszülöttek lemészárlását vették fel éppen, amit úgy kell elképzelni, hogy a rablómaszkos-fakardos fiúk megrohamozták a pólyájukat féltőn ölelő kislányokat, és addig püfölték őket, amíg kitartott a nekik osztogatott vérpatron. Két felvétel között pedig a szemlátomást nagyon lelkes gyerekeket kellett meggyőzni arról, hogy nem szabad vigyorogni, főleg akkor nem, ha éppen tűz van a színpadon, és gyorsan el kell hagyni.” Zomborácz-nak még a legvadabb álmaiban sem szerepelt a rendezés, az álmodozásban csak odáig jutott, hogy lesz majd egy producer, aki megveszi a forgatókönyvét, és keres hozzá rendezőt. Arra gondolni sem mert, hogy az égből pottyant producer ragaszkodik majd ahhoz, hogy ő üljön a rendezői székbe. „Nem engedhetem meg magamnak, hogy kivonjam magamat a munkából mindenféle lelki okokból, miközben negyven ember vár arra, hogy megmondjam, hogy mi lesz. Nem lehet gyengének lenni.” – vallja a rendezőnő, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy Gálffi László végül átjut-e a túlvilágra.
Fotó: Valuska Gábor
Baranya után az Alagúthoz kirándultunk, hogy meglessük, hogyan boldogul Mundruczó Kornél 200 kutyával. A Fehér Isten nagyon pici költségvetéssel operáló partizánfilmnek indult, végül nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, és kiütötte a nyeregből a Filmalap által már támogatott A repülő embert. Az utópisztikus állatmesében „a mindenkori kisebbség kalandjai” kelnek életre, a kutyák pedig a rendező szerint nem is különböznek olyan sokban a víztől. “Nagyon türelmesnek kell lennem, sokkal lassabban történnek a dolgok, de ha megszületik egy pillanat és az valódi, annak azért van ereje. Az embernek az attitűdje is változik, egy ilyen filmnél nem lehet gyors eredményeket várni. Kicsit olyan mint a Delta: a víz volt ilyen, hogy nem tudod meghatározni, hogy merre folyik, de mindig igazi, és mindig szép. Ilyenek a kutyák is, hogy amikor lézengenek, az is jó, de amikor feladatuk van, az is nagyon erős.” A sztárallűröktől mentes, betanított kutyahősöket itt tudjátok örökbe fogadni!
Fotó: Valuska Gábor
Következő állomásunk a nyolcker volt, méghozzá a Práter utca, ahol a hirtelen jött júniusi őszben Csányi Sándor és Tompos Kátya romantikázott egy kicsit. Mi pedig olyan egzotikus helyekre is bejuthattunk az azóta nagy sikerrel futó Coming out forgatásán, mint egy cigi helyett sminkcuccokkal berendezett dohánybolt. „Az utcai jelenet forgatásához ezúttal nem volt külön stábbusz, úgyhogy egészen bizarr módon sikerült még nyitás előtt bejutnunk egy Nemzeti Dohányboltba, hiszen a korábban éjjel-nappali közértként funkcionáló helyiségben alakították ki a sminket, és a lámpákat is ide cuccolták be a világosítók. Volt is meglepetés, amikor a próbák során észrevették, hogy a dohánybolt ajtaját csak egy speciális távirányítóval lehet bezárni!”
A Kossuthkiflizéshez a szentendrei Skanzenig kellett utaznunk. Nem volt Tessék! és Ennyi!, nem zörgött a kard és nem nyikorgott a hintó kereke. Sajtótájékoztatón jártunk, ahol ezüsttálcán tették elénk a diós és a mákos kiflit.” Rudolf Péter elmesélte, hogy tavaly nyáron olvasta el a könyvet három nap alatt, „ami önmagában még nem nagy teljesítmény”, felelősséggel állapította meg azonban, hogy zseniális mű. Személyes síkra terelve a szót elmondta, hogy az Üvegtigrist övező siker és szeretet egy idő után nyomasztani kezdte, és bár kapott forgatókönyveket, sokáig vívódott, belekezdjen-e egyáltalán újra a rendezésbe. „Ugyanarról a domboldalról szemléljük a világot Fehér Bélával”, jegyezte meg Rudolf, így amikor befejezte a Kossuthkiflit, megszállott állapotba került, és azonnal tudta, hogy ezt meg kell filmesítenie - ezúttal tévésorozat formájában.”
Bár Mattyasovszky Zsolnay Bálint első saját filmjének, A rajzolónak legfőbb helyszíne egy rendőrségi kihallgatószoba, a stábot mégis a zuglói kertvárosban értük utol. A szépen lassan bekattantó rendőrségi fantomrajzolót Kocsis Gergely formálja meg, aki a film összes jelenetében szerepel majd. A vásznon a hard-boiled krimi, a film noir és a lélektani dráma elemei keverednek, a papíron pedig a rajzoló és a szemtanú fejében létező valóság. “A fantomképrajzoló szakértőnk mondta, hogy ezek a kihallgatások inkább pszichológiai meccsek. A rajzolónak egy óra alatt az áldozatot meg kell nyugtatnia és ki kell szednie belőle minél több információt. A filmben három nagy beszélgetés van, három női áldozattal, három rajzolással. A filmben a nemi erőszak és a házasságon belüli erőszak is fontos szerepet kap, hiszen a statisztikákból is tudjuk, hogy ezeknek az eseteknek a feléről nem is tudunk, éppen amiatt a bűntudat miatt, amit ezek a nők ilyenkor éreznek. Nagyon különös reakció, úgy is viselkednek a kihallgatáson, mintha ők maguk tehetnének a történtekről. Ez pszichológiailag szörnyű helyzet.” Lehet, hogy csak a rendőrségi téma miatt, de egy pillanatra A nyomozó jutott az eszünkbe. Ha ez a moziban is így marad, annak nagyon fogunk örülni!
Fotó: Kovács György
Az új Mundruczó-film forgatásán annyira csíptük a kutyákat, hogy elzarándokoltunk a Magyar Szentföld-templomba, hogy megnézzük, hogy halad Pejó Róbert alkotása, a Mancs. Az, hogy a templom Hűvösvölgyben áll, csak még elviselhetetlenebbé tette a nyár egyik legmelegebb napját. A világhírű mentőkutya története családi mozinak készül, az állat szemszögének ábrázolásához pedig az animációt hívják majd segítségül. „A kutya első három évét dolgozzák fel, amíg eljut odáig, hogy mentőkutya lesz belőle. Persze az is kihívás, hogy kutyákkal kell dolgozniuk, hiszen hiába próbálták el, gyakorolták be a jeleneteket, nem lehet mindent előre kiszámítani. Amikor az egyik kutya lenézett például egy lakótelepi ház ötödik emeletéről, olyan tériszonya lett, hogy nem lehetett vele felvenni a jelenetet. Emiatt sok improvizációra van szükség a forgatás alatt.”
Fotó: Kántor László
A forró nyárból egy hamisíthatatlan flaszterwesternbe csöppentünk, méghozzá egy pesti bérházak között elterülő parkoló kellős közepén. Miklauzic Bence Parkoló című filmjének forgatásán az összes fontos szereplőt megszólaltattuk, legyen szó lelkes producertől a nem működő házasságában parkolópályára állított színésznőig. "Ez a film nagyon jól adja vissza azt a társadalmi feszültséget, amit a mindennapjainkban átélünk, amikor közlekedünk, amikor a metrón utazunk. Azt látjuk, hogy a legkisebb emberi konfliktusokból félelmetes hatások bontakoznak ki, és nagyon durva emberi reakciók keletkeznek. A Parkoló nagyon pontosan mutatja be ezt a jelenséget.” A filmben Szervét Tibor és Lengyel Ferenc ugrál majd egymás idegein, és még az is megtörténhet, hogy az egyikük meggyalázza néhány kisállat sírját.
Fotó: Valuska Gábor
Szeptember végén irány a mátyásföldi Ikarus Művelődési Ház, ahol A szerdai gyereket fogatja Horváth Lili! Az épület már megszokta a felhajtást, itt forgott a Made in Hungária néhány jelenete, sőt még maga Mrs. Pitt is koptatta a PVC-t a Méz és föld bulijelenetében. "Igazság szerint, mielőtt nekifogtam a forgatókönyv megírásának, úgy gondoltam, hogy a nagyjátékfilm lesz az én igazi formám, hiszen a kisjátékfilmjeim is mindig olyan nagyobb ívű sztorik, családtörténetek voltak, amelyek kicsit feszegették a kisjátékfilmes keretet. Ezért hittem azt, hogy egy több szálon futó, nagy ívet elmesélő film készítésében fogom igazán otthon érezni magamat. Ez egyfelől igaz is, másrészt viszont nagy iskola volt megírni ennek a filmnek a forgatókönyvét, mert azt a vázat, amit először fölépítettem, többször le kellett rombolni és újrarakni, hogy valóban működjön." – mesélt a rendezőnő az első egész estés film kihívásairól, mi pedig kaptunk egy kis Napszúrást.
Fotó: Valuska Gábor
„Az egész úgy indult, mintha mi magunk is egy embervadászatos thrillerbe csöppentünk volna.” – gépeltük remegő kézzel kalandos beszámolónkat Mátyássy Áron Víkend című filmjének forgatásáról. Az egész egy furgonnal és hét gyanútlan újságíróval kezdődött. „Szakadt az eső, a furgon elindult velünk, állítólag vissza a forgatás helyszínére. A fák közül furcsa figurák léptek elő különös ruházatban, az erdő sűrűjében pedig már térerő sem volt... Arra gondoltam, ez vagy a világ legjobb és egyben legbizarrabb marketingfogása, olyasmi, mint a Carrie című horror-remake promóvideója, mikor egy kávézóban mindenféle bútormozgatós, paranormális jelenséget imitálnak a vezető színésznő jelenlétében, vagy tényleg kezdhetünk aggódni. Az mondjuk valóban elég ütős hírverés lett volna…” Tudósítónk szerencsére ép bőrrel megúszta a hegyek közti kirándulást, nem úgy, mint az első magyar thriller főszereplői. „Mindig is ez érdekelt a filmezésben, hogy hogyan lehet hatással lenni a nézőre; és nem csak történetet mesélni, hanem vizuálisan, atmoszférával, zenével, hangokkal megteremteni egy olyan világot, ami a nézőt behipnotizálja. A thriller egy erre nagyon alkalmas műfaj.” - nyilatkozta Mátyássy, aki úgy tűnik, az újságírókon tesztelte, mennyire hatásosak a módszerei.
Fotó: Csortos Szabó Sándor
Idei utolsó utunk a Senki szigetére, vagyis Török Feri legújabb filmjének forgatási helyszínére, a MEO - Kortárs Művészeti gyűjteménybe vezetett. A rendező egy igazán beteg filmet ígért, taxisofőrlányostul, szökött menyasszonyostul, kallódó kosárlabdázóstul."Nagyon szeretnénk ebből a történetből színes film noir-t csinálni. Tobzódnak az alapszínek. A forgatókönyv eltér Szekér (Szekér András forgatókönyvíró – a szerk.) eddigi munkáitól, nem egy csöndes, visszafogott alkotás készül itt, a film alapvetően dialógokra épült, nagyon fiatalok a hősök, huszonévesek és teljesen őrültek. A véletlenek határozzák meg a történetüket." Szekér először Sándor Pált kereste meg a sztorival, aki végül Törökhöz irányította őt. Hiszen ki más is rendezhetne jobb filmet a mai fiatalokról, mint aki már bő tíz évvel ezelőtt is olyan jól ismerte őket? Moszkva tér, visszatér!
Fotó: Valuska Gábor
