Édes ez a cukrászlány, csak egyfolytában hazudozik

A romantikus vígjáték műfajával a filmkritikus sokszor hadilábon áll. Mennyire szabad ebbe az ártalmatlan műfajba belekötni? Szabad-e a forgatókönyves logikátlanságokat és valószerűtlen helyzeteket kiemelni és számon kérni az írón, ha a főhős kalandjait tisztességesen végigköveti és a végén beteljesedik a hőn áhított szerelem? A néző boldog, a kedves jelenetek kicsit kirántják őt a covidos valóságból, a poénok fele általában révbe ér, a gyengébben megírt jelenetekről meg elvonják a figyelmet a vonzó szereplők és a színpompás képek. Lehet az ilyet kritizálni?

Tavaly decemberben hasonló dilemma elé voltunk állítva Orosz Dénes Seveled című romkomja kapcsán, ahol nem csak a műfaj, hanem a történet is hasonló alapra épült Lakos Nóra filmjével: ott az elköteleződéstől rettegő filmkritikus terhes feleséget, és ezzel egy boldog jövőt hazudik a halálos ágyon lévő anyjának, aki egy csapásra meggyógyul, így a hazugságnak folytatódnia kell. Persze a végére minden helyre áll, és ferdítés nélkül, igazi család lesz belőlük. Kritikánkban értékeltük a film szívét, de kitértünk a forgatókönyv hiányosságaira, elhibázott lehetőségeire is. Most Lakos Nóra filmjével is hasonló nehézségekbe ütköztem.

Az összetört szívű Dóra (Kerekes Vica) egyetlen kincse a HAB nevű cukrászdája, ahol a híres szerelmespárokról elkeresztelt süteményeit árulja. Kate és Leo, Latinovits és Ruttkai, csupa happy end nélküli pár sorakozik a pultban. A sütikhez ért, a számlákhoz viszont nem, a bolt hamar a csőd szélére kerül. Dóra kétségbeesetten keresi a megoldást, hogy megmentse az üzletét: egy családi vállalkozásoknak szóló pályázaton 30 millió forintot lehet nyerni, neki viszont se férje, se gyereke nincsen. Viszont ott legyeskedik körülötte a sármos agglegény, Marci (Mátray László), és a szomszéd kisfiú, Lacika (Gyarmati Erik), aki véresen komolyan veszi a színészetet – ők lesznek az álcsaládjának tagjai, akiket magával ránt a pénzért folyó versenybe, egy gyönyörű vidéki villába.

Ezen a fejtágító workshopon Dóráékkal együtt négy csapat próbálja bizonyítani alkalmasságát, a 30 milliót érő családi köteléket. Elek Ferenc és Pálfi Katalin a fittek, Láng Annamari és Kovács Lehel a hippik, Zsigmond Emőke és Bányai Miklós pedig a makulátlan, tökéletes pár, utóbbi ráadásul Dóra volt szerelme, akivel máig lezáratlan maradt a kapcsolata. Ezen a hosszú hétvégén különböző privát és csoportos beszélgetésen keresztül aztán szép lassan kirajzolódik, hogy mindegy, hogy igazi vagy hamis, mindegyik családnak megvan a maga kisebb-nagyobb hazugsága. 

Az alapok tehát lerakva, a cukrászdát meg kell menteni, meg van a kamu család is, a franciás, sanzonos hangulat, az elejtett filmes referenciák és a Mácsai Pál-imádatok is kedvesek, jó lesz ez. A kastélyszállóba érkezve azonban halmozódni kezdenek a logikátlanságok, sok kicsi apróság, amiből egyet-egyet még lenyel az ember, de nagy mennyiségben már cukorkómát okoznak. Sok a kérdés, kevés a válasz. Miért kellett Mátray László karakterének egyszerre fogorvosnak és DJ-nek is lennie? Hogyan lehetne egy nyálteszt alapján eldönteni, melyik család érdemli meg a 30 millió forintos fődíjat? Tulajdonképpen kinek jó ez az egész, mit akar leleplezni ez a guru vagy mentor (Szikszai Rémusz)? Lacika is reménytelenül szerelmes lesz, aztán sehova nem fut ki a dolog, miért? Ha az állatmintás pólót zakóra cseréli egy férfi, tényleg minden nő összeomlik a lábai előtt? Hasonló hiányérzet marad a film vége után is, mintha eszméletlen tempóban kellett volna befejezni a forgatást, és nem maradt volna idő egy jól levezényelt lezárásra.

A főszereplők között szerencsére működik a kémia, akkor lennénk csak igazán bajban, ha nem így lenne. Szász Attila (Apró mesék) után Lakos Nórának is az volt a legjobb döntése, hogy Kerekes Vicára bízta a női főszerepet. Kisugárzása, esztétikája és felvidéki tájszólása (ami az egyik legkedvesebb tulajdonsága, kár, hogy nem csomagolják ki jobban a származását) még azt is sokszor felülírja, hogy Dóra néha antihőssé válik, időnként kifejezetten rossz döntéseket hoz, nehéz a végsőkig kitartani mellette. A kemény szerepei után Don Juanba lépő Mátray Lászlónak kifejezetten jót tett a váltás, a hipszter ingeken és a ráerőltetett foglalkozáson keresztül is átsüt, hogy a nagy test nagy szívet takar, és hogy érdemes őt a humor felé terelni. 

A film legjobban megírt jelenetei Dóra, Marci és Lacika közt zajlanak a közös hálószobájuk magányában. Amikor Lacika kritizálja a színjátszáshoz alkalmatlan körülményeket, Dóra meg kifogásolja, hogy már megint milyen kamu háttérsztorit dobott be a vacsora asztal felett. Ezek a pillanatok gyorsak, pörgősek, tele vannak élettel – és a műfajtól idegenül, kellemes meglepetésként káromkodást is hallani – kár, hogy az ajtón kilépve elmúlik ez a varázs.

Kerekes Vicának elképesztő színei vannak – mondta nekünk a film forgatásán Lakos Nóra, és ez valóban igaz. Bálint Dániel operatőr kamerája is imádja őt, de az egész film hangulatának kifejezetten jót tesz a selymes, színes képi világ, a finom lassítások, amik már-már a francia vígjátékok finom paródiájává formálják át ezt a magyar romkomot. Egy csábító tortaszelet, egy csillogó mignon a Hab, amibe beleharapva rájövünk, hogy valamilyen sós sütemény is elfért volna a feltálalt édességek mellett. Egy kicsivel több irónia, több fűszer, több bátorság, és elégedetten, jóllakottan hagytam volna el a mozit.

A Hab szeptember 10-e óta, országszerte látható a mozikban.

Fotók: Intercom