A Nyuszi és Őz rendezőjével majdnem tizenkét évvel ezelőtt ültünk le először beszélgetni a kisfilm készítéséről, ami azután fantasztikus fesztiválkörútra indult, és közel 125 díjat nyert, szerte a világon. Míg a Nyuszi és Őz ötvözte a báb- és a 2D-animációt – sőt kifejezetten a két technika közötti különbséget és átjárhatóságot tette a szereplői barátságának középpontjába – a Kutyafülnél egyértelmű volt, hogy nem bábanimációval fog megvalósulni. A technika Péter szerint túlságosan idő- és pénzigényes, és ő anélkül vágott bele öt évvel ezelőtt a film készítésébe, hogy bármilyen támogatást kapott volna rá. Idővel aztán az is megérkezett, így született meg végül most nyár elején a végső verzió, mindössze pár héttel az Annecy Fesztivál indulása előtt.
Bevallása szerint a Kutyafül készítésének elején még nem sejtette, milyen mélyen személyes és terápiás jellegű történet fog kikerekedni belőle, a kiindulópont a család kutyája volt, először a vele való kapcsolatot, apró gegeket kezdte el firkálgatni. Az epizodikus film lazán és játékosan indult, de a támogatás megérkezésével lehetőség nyílt rá, hogy sokkal érzékenyebben és részletesebben ki tudja dolgozni a miliőt, amiben a történet játszódik. Kihívásokkal teli időszakként mesél arról, amikor a munka során rá kellett jönnie, hogy a kutya és a fiú kapcsolata sokkal inkább az egykori családi dinamikákat, és azokat a sérelmeket eleveníti meg, amiket kisfiúként átélt. A filmen keresztül felidézte azokat a nevelési módszereket, amik a gyerekkorában még teljesen normálisnak vélt fegyelmezések voltak, mint a sarokba állítás, vagy az időnkénti elfenekelés.
A saját problémáival való szembenézés mellett nem akarta, hogy a film egy traumatikus gyermekkor eltúlzott feldolgozása legyen. Szereti a szüleit és a környezetet, amiben felnőtt, de 30 évesen elkezdett szembenézni azokkal az érzésekkel, amik gyerekként foglalkoztatták, ennek az egyik eredménye a Kutyafül is. Az önismeret és a szorongással való szembenézés fontosságáról, és a szüleinktől átvett minták elengedéséről mesélt, hogy milyen volt anyukájának és apukájának szembesülni a filmje témájával, és hogy hogyan dolgozták fel együtt ezt a nehezebb időszakot. Péter az önismereti munkán keresztül tudta megérteni a benne lévő kételyeket, és rájött, hogy ezzel sokkal könnyebben át tudja érezni mások fájdalmát és örömét – könnyebb empatikusnak lenni, ha magunkkal jóban vagyunk.
Kutyafül
A családi házat félig az emlékeiből, félig fényképekről építette meg, és rakta tele a 90-es évek jellegzetes bútoraival, tapétáival, még az étkészlet is a rendszerváltás utáni időszakot idézi. Nagyon fontos volt számára, hogy a tér minél autentikusabban legyen újrateremtve, és máig szerencsésnek érzi magát, hogy egy olyan helyen nőtt fel, ahol volt pince és műhely is, volt hely az alkotásra, kísérletezésre. Ez a kreatív játékosságra való fogékonyság minden munkájában felfedezhető – még az őt követő 30 perces dokumentumfilmben is, ahol többek közt a Kutyafül készítéséről, és az animációs filmezés folyamatairól mesél.
A fiatal animációs filmrendezők egyre gyakrabban nyúlnak személyes témákhoz, a beszélgetés során felemlegetjük Kühner Szabó Anita Apád című kisfilmjét (interjúnk a rendezővel), ami humorral dolgozza fel a szülői elnyomást, és az idén szintén Annecyben versenyző Az utolsó dobás, Tőkés Anna rövidfilmje is szóba kerül, amiben a rendező a saját élsportolói élményeit dolgozza fel (interjúnk a rendezővel). Péter nem kifejezetten magáról mintázta a Kutyafül alakját, de mi azért felfedeztük őt a nyurga fiú karakterében. Mesélt a hangok megtalálásáról, a két éven át tartó szinkronizálás folyamatáról, és arról is, hogy Domonyi Rita dramaturg jelenléte és a saját oktatói tevékenysége az Illyés Művészeti Szakképzőn miért voltak jótékony hatással a film készítésére.
Vácz Péter Annecy-ban, Nyuszi és Őz társaságában.
Fotó: Vácz Péter
A Nyuszi és Őz közel 500 filmfesztiválon szerepelt, és elnyerte többek közt Annecy diplomafilmes fődíját is. A sikernek persze árnyoldala is van, például nagy terhet tud rakni egy alkotóra, növeli az elvárásokat a következő filmje iránt. A szorongás és megfelelési kényszer leküzdése kulcsfontosságú volt számára, elmesélte miért hajkurászta sokáig és végül miért engedte el a sikert, és hogy milyen hatással van az animációs filmes gondolkodására a zene. Mire az adásunk megjelenik, Péter már Annecyben próbálja kipihenni az elmúlt hetek hajtását, az életnagyságú Nyuszi és Őz szobor legyártását (ami a fesztiválon lesz kiállítva, az idei magyar fókusznak köszönhetően), és boldogan veti bele magát a fesztivál forgatagába, vagy legalábbis az Annecy-tó egyik vízibiciklijébe.
A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők. A beszélgetés elején Bach G-dúr csellószvit 1. tétele hallható, ami a Kutyafülben is felcsendül.
Címlapfotó: Molnár Judit Anna
