Körhinta (r: Fábri Zoltán)

Nemcsak a magyar, de az egyetemes filmtörténet egyik legemlékezetesebb jelenete Fábri Zoltán Körhintájának táncjelenete. Bravúros rendezés, vágás, operatőri munka és alakítások. A falusi Rómeó és Júlia történet Törőcsik Marival és Soós Imrével kihagyhatatlan a listánkról, ember legyen a talpán, aki nem lúdbőrzik azon a bizonyos táncjeleneten.

Egy falusi lagzin Máté (Soós Imre) felkéri Marit (Törőcsik Mari) egy táncra, ami már csak azért is merész húzás, mert Mari mással van eljegyezve. Ám ami utána következik, az egyszerre feszült, erotikus, lírai, agresszív és ámulatba ejtő. Soós Imre határozott arcvonásai, minden társadalmi erkölcsöt levető viselkedése uralja a kamerát, Mari pedig szerelmesen sodródik vele, miközben a vendégség egyre rosszallóbban nézi a táncukat. A fiatalok arcán a szerelem heve, a szülők és a vőlegény arcán pedig a düh és a féltés. 

Fábri csodálatosan érzett rá a feszültség fokozására, a sok közeli az izzadt arcokról, a pörgő szoknya, Mari elalélt és Máté magabiztos arckifejezése, az egyre gyorsabb tempójú csizmadobogás, aminek ritmusát a néző szívének dobogása is felvesz. Irigyeljük őket, de közben érezzük, hogy ennek nem lesz jó vége. Fábri viszont Shakespeare-rel ellentétben nem tragédiát kanyarít belőle.

 

Drakulics elvtárs (r.: Bodzsár Márk)

Bodzsár Márk minden filmjében bomba jó zenéket használ, ez alól a Drakulics elvtárs sem kivétel. Ki gondolta, hogy a 60-70-es évekbeli vietnámi rock ennyire dögös? Hát még az a szám, amit Keresztes Gábor írt az említett vietnámi rockhullám stílusában? 

Bodzsár filmje egy alternatív történelmi szatíra, melyben a szocialista rendszer vezetői az örök élet titkát keresik: méghozzá egyik elvtársuk megfigyelésével, akinek vámpírlétét próbálják leleplezni Walters Lili, a dekoratív elvtársnő vakmerő segítségével.

A kommunizmus elengedhetetlen eleme a rendszer közös ünneplése, ami a Drakulics elvtársból sem hiányzik. Egy pajtában tartott mulatozást zavar meg a Nagy Zsolt alakította Fábián elvtárs, aki egy piros Mustanggal hajt be a szolid buliba, ahol a felszabadító Vietkong Yeah zenéjére kezd lassan mozogni, Walters Lili pedig csatlakozik hozzá. Felejthetetlen jelenet, amikor Walters Lili sötétkék bársony kabátjának szőrmegallérját rázza és megbotránkoztatja az elvtársakat nemcsak a tánccal, hanem azzal is, hogy lelép a titokzatos férfival. Lázadás a köbön, menőség a meganégyzeten!

 

Walters Lili és Nagy Zsolt a Drakulics elvtársban

 

Ruben Brandt, a gyűjtő (r.: Milorad Krstic)

2018-ban bemutattak egy különleges animációt: a szerb származású Milorad Krstic Ruben Brandt, a gyűjtő című filmje a felnőtteket, méghozzá a művészetimádó közönséget célozta, grafikailag szokatlan, a rendező stílusára jellemző szürreális figurákkal, rengeteg popkulturális utalással és olyan történettel, amit látva Freud is megnyalná mind a tíz ujját. 

Ruben Brandt egy pszichoterapeuta, akit különböző festmények fenyegetnek álmában. Betegei annyira szeretik doktorukat, hogy elhatározzák segítenek neki “birtokolni a félelmét”, és beszerzik (ellopják) mindegyik képet, ami álmában gyötri Rubent. Na de milyen terapeuta a férfi? 

Egyik kedvenc jelenetünk, amikor Ruben a Piroska és a farkas sztoriját szerepjátékként használva segít három betegén: Bye-Bye Joe Piroska, Membrano Bruno a farkas, a mennydörgés és a szél, Fernando pedig a harang, a nagyi és a vadász. “Csissz, csossz, csissz.” Az éjszakai mese és a szereplők által megidézett hangok szép lassan zörejzenévé válnak, ami egy ütős és felszabadító szeánsszá alakul.

 

Fényes szelek (r.: Jancsó Miklós)

Létezik Jancsó-film tánc nélkül? Költői kérdés. Jancsó Miklós életművének szerves része a tánc, amit megannyi tanulmány feldolgozott már. A rendezői életműben életrajzi okok miatt is kap kiemelt szerepet a (nép)tánc: részt vett Muharay Elemér tánc- és színházcsoportjában, első felesége is néptáncolt, és persze Jancsó kiemelt szándéka volt a népi kultúra beemelése a magas kultúrába. Ráadásul a tánc annyira elvont művészeti forma, hogy nagyszerűen felhasználható bármilyen fajta érzelem kifejezésére, Jancsónál pedig a mozgás, a kompozíció és a színek többet mondanak, mint a dialógusok. 

A Fényes szelek egyik emlékezetes jelenete a főtéri tánc. A NÉKOSZ-osok mozgalmi dalokkal érkeznek a katolikus kollégiumba, ahol a zsoltárok éneklése elfogadott. A két csoport között fennálló konfliktust a népzenészek és néptáncosok oldják fel egy rövid időre. Ahogy az egyik szerkesztőtársam fogalmazott kiváló cikkében: “Amikor a Fényes szelek népi kollégistái néptáncosokat hívnak, azzal a céllal teszik, hogy a líceum növendékeivel közös nevezőt találjanak. A népi ünnep mindenki számára ugyanannyira azonosulható, átélhető alap; a film egyetlen békés jelenetében közösen táncolnak a kollégisták és a papnövendékek.

Fényes szelek

 

Sátántangó (r.: Tarr Béla)

Tarr Béláról nem a vidám táncolás és mulatozás jut eszünkbe, és ezt én sem fogom megcáfolni, ellenben a kultikusan hosszú Sátántangó már a címe szerint is mozgásért kiált. Tarr Béla hatórás filmjében egy széthullóban lévő mezőgazdasági kisközösség életébe pillantunk be, ahol megállt az idő. Néhány pozitív pillanat van csak a filmben, ám azokat is hamar a rideg valóságba rántja a rendező. Ilyen emlékezetes jelenet a kocsmai tánc, amikor az is kiderül, miért Sátántangó a film címe. Ebben a jelenetben a volt igazgató táncra hívja szerelmét, és megpróbálja meggyőzni, hogy jöjjön hozzá, mert vele boldog lenne. 

A táncból a néző sokáig semmit sem lát, csak a két ember arcát, ahogy az elmélázó muzsikára forognak, kettejük idilli mikrovilágát pedig egy szakállas férfi tánca és éneke zavarja meg. "Anyám a tenger, apám a föld. Se tenger, se föld. Basszátok meg a nénikéiteket. Hova tettétek a tengert? S hova tettétek a földet? Az életem a tangó" - a férfi őszinte feloldódása alatt a néző már nem a szerelmesek táncát látja: a kamera kezd forogni az elalvó (meghaló?) nő és a részegen kidőlt (meghalt?) férfiak körül. A világ összeomlik és elpusztul körülöttünk, akármennyire próbáljunk boldogok lenni, vagy már a küzdést is feladtuk.

 

Házibuli (r.: Bárány Dániel)

Bárány Dániel 2015-ös MOME Anim diplomamunkája a Házibuli, mely címéhez híven egy házibuli dinamikáját mutatja be: a szolid alapozó iszogatást és cseverészést tánc és muzsika követi, a buliba egyre több vendég érkezik, akik annyira felöntenek a garatra, hogy elszabadulnak az indulatok, melynek következtében a mulatság katasztrófába torkollik. Legalábbis jó sokat kell utána takarítani.

A csupán négy perces film teljes kakofónia, viszont amilyen folyamatosan változó, morfolódó a képi világ dinamikája, annyira egyszerű a színhasználat: a fehér alapon fekete kontúrral rajzolódnak ki a szereplők, akiken néha jelenik meg egy-egy piros szín, hol borként, hol rúzsként, hol szexi piros miniként. A buli csúcspontján már nem is tudjuk, hogy táncot látunk-e, vagy a világ forog velünk, mindenesetre garantáljuk, hogy minden nézőnek kedve támad egy jó kis klasszikus házibulira, és a partit megzavaró házsártos szomszédok is elkezdenek hiányozni.

 

Somlói galuska (r.: Meskó Zsolt)

Idén 20 éves Meskó Zsolt kis pesti filmmeséje, amit a Belleville randevú DVD kiadásának extrái között találtam tiniként, aztán kiderült, hogy mozikban is a francia animáció kísérőfilmje volt. A Somlói galuska egy kávézóban játszódik, ahol minden betérő vendég boldogtalan, csupán egy öreg bácsi nem, aki a Nagy Ervin alakította pincér jótettéért cserébe megajándékozza a boldogító fújás képességével, amivel a fiatal pincér képes lesz a szomorkás embereket felvidítani, persze egy ajándék somlóival társítva. Olyannyira felvillanyozza őket, hogy a 15 perces filmecske végén, egy falat somlói galuska után minden vendég táncra perdül és (hunglish szövegű) dalban mondja el milyen nagyszerű étel ez a galuska és milyen édesen szép az élet.

A filmben a kora 2000-es évek legmenőbb színészei tűnnek fel, búsonganak, majd lepnek meg egy teljesen váratlan musical részlettel: Nagy Ervin, Csányi Sándor, Kamarás Iván, Pokorny Lia, Schell Judit, Kun Vilmos és Fekete Ernő nagyszerű alakításaival derítenek minket jókedvre. A boldogság és a somlói galuska megkívánása garantált!

A Somlói galuska mozis bemutatójával kapcsolatban egyébként a rendező mesélt a Filmhunak 2004-ben, melyben a kisfilmes forgalmazás nehézségeit taglalja, az igazán szomorú pedig az, hogy azóta sem lett jobb a helyzet.

 

D-vitamin lakoma (r.: Nagy Lili)

Nagy Lili több kisfilmmel is szerepelhetne a listán, ugyanis nagy kedvencünk, a Halak a hálóban második jelenetét nehéz kivernünk a fejünkből, nemcsak a zene miatt, hanem az összevágott jelenetek sokféle értelmezhetősége miatt: egy szexuális együttlétet az ágyban, amelyben a nemi szerepekről beszélnek a résztvevők, aztán a következő jelenetben a férfit női ruhában, a nőt férfi ruhában látjuk az országúton sétálni, majd a padláson fiatal férfiak veszik körbe a nőt, aki megadja magát a rajongásuknak. Mindeközben Taiwan MC A Mi Lado című száma szól, és Vajdai Vilmos, a férfi félmeztelenül vonaglik végig a lakáson.

A D-vitamin lakomában ennél egzaktabb szerepet kap a tánc: a szocializmus idején árva gyerekek játszanak a macskaköves úton, a tanítójuk pedig kutyaként tartja őket pórázon. Az árvaházba visszatérve kezdődhet az étkezés, a D-vitamin lakoma, amit szó szerint kell érteni: egy fényhasáb körül táncolnak a gyerekek. A tanítónő (Szegedi Kata, divattervező, a hangját Pálmai Anna adja) Platón szerelemről szóló Lakoma című művével narrálja a körtáncot, a gyerekek pedig a modern táncból szép lassan átváltanak a teljesen zsigeri, ösztönből jövő mozgásra. Fehérneműben és úszószemüvegben.

 

Szabadok (r.: Bernáth Szilárd)

A Friss Húson nagy meglepetést okozott Bernáth Szilárd fekete-fehér kisfilmje, a Szabadok. Az 1956 októberében játszódó film főhőse egy fiatal fiú, Antal (Vilmányi Bennett), aki a forradalom idején a tömeg haragja elől holokauszttúlélő nagynénjéhez menekül, a néni pedig egy régi kedvenc dallal próbálja vigasztalni a fiút. Antal bosszút akar állni Budapestre visszatérve a szovjetekhez csatlakozva, ám a bosszú pillanatában nem várt musical szekvenciát kapunk. A fiút a dallamtapadása nem hagyja nyugodni, és egy olyan zavarba ejtő jelenetet tárul elénk, amihez foghatót kevésszer láthattunk magyar filmben.

Kihalt, romos budapesti utca, a fiú egyedül van, a fülében csengő dal szövege gyilkolásra sarkall, a dallama pedig nemhogy a vidám musicaleket, egyenesen az operetteket idézi, miközben az áldozatok maguk könyörögnek azért, hogy ölje meg őket. Ahogy az alkotók fogalmaznak, kísérteties haláltáncot látunk, amiben Antal a saját igazságvágyával, a moralitásával és a családja múltjával vergődik. Az egyébként mindig zseniális Vilmányi Bennett itt sem okoz csalódást, karcos, érzelmekkel teli éneke zenés filmekért kiált.