10. AZ ÚR HANGJA (r.: Pálfi György)
A sci-fi az elhanyagoltabb műfajok közé tartozik hazai filmes viszonylatban, ezért is fogadtunk nagy örömmel, hogy Pálfi György egy Stanislaw Lem regényt adaptált – még ha a klasszikus tudományos fantasztikus sztorik rajongóit meg is lepheti a végeredmény. Az ambiciózus, filozófiai és fantasztikus elemeket vegyítő alkotás három elkülönülő, de valahol mégis egybetartó vonalat visz – egy családi drámát, amiben egy felnőtt férfi (Polgár Csaba) keresi az évtizedekkel ezelőtt Amerikába emigrált apját, egy konspirációs thrillert, és egy standard űrhajós sci-fit is. Pálfi nemcsak a műfajokat mixeli nagy örömmel, hanem a modern, hollywoodi stílusú CGI és a barkács-jellegű speciális effektek között is folyamatosan váltogat, amivel emlékezetes, rémálomszerű látomásokban gazdag látványvilágot hoz létre. Az Úr hangja erősen megosztó kritikai visszhangot kapott, de nem véletlenül került fel a listánkra – bővelkedik az egyedi ötletekben. (HB)
9. LAJKÓ - CIGÁNY AZ ŰRBEN (r.: Lengyel Balázs)
A világ egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legértelmetlenebb elfoglaltsága azon gondolkozni, hogy mi lett volna, ha. Szerencsére Lengyel Balázs filmjében felfestett alternatív történelmi valóság elkerüli az öncélúság csapdáját: Lajkó megteremtésével tulajdonképpen a rengeteg névtelen hős előtt tisztelegnek. A humor vaskos és sokszor a jó ízlés határát feszegeti, de végső soron ez a provokatív és szatirikus hangvétel emlékezetes módon szembesíti a nézőt a megvalósult kommunizmus tébolyával. A szabadon engedett képzelet több remek képi megoldást is hoz magával, külön dicséret jár az 56-os lyukas magyar zászló frappáns használatáért. A legtöbbször csak fapofát vágó Keresztes Tamás végtelenül szimpatikus az űrbe vágyó férfi szerepében, Gyabronka József eléri, hogy a TSZ-elnök sorsa is legalább annyira érdekeljen minket, mint Lajkóé, és alighanem Brezsnyev most már mindig úgy fog megjelenni előttem ahogy Lengyel Balázsék ábrázolták őt. (VD)
8. NAGYI PROJEKT (r.: Révész Bálint)
2018 a fiatal és kreatív dokumentumfilmesek jegyében telt, nem véletlen, hogy ketten is feljutottak év végi toplistánkra. Révész Bálint Nagyi projekt-je hét éven keresztül, három országban, három nagymama és három unoka kreatív együttműködéséből valósult meg. A rendező és két barátja, az angol Merry és a német Ruben hét éve leültette a nagymamáját a kanapéra és beszélgetni kezdett vele – a gyerekkorukról, a történelmi traumákról, amiket átéltek, szerelemről és halálról, ami az életüket végigkísérte. Bálint nagymamája túlélte a holokausztot, az angol nagyi kódokat fejtett a második világháború alatt, míg a német nagyi a náci uralom idején volt gyermek. Ez az elmúlóban lévő generáció az összetartó kapocs, de az unokák is legalább olyan fontos szerepet kapnak, a nagymamák hatására köztük is elindul egy párbeszéd, ami humorral és játékkal szövődik bele a történetbe. Izgalmas és kreatív kísérlet a Nagyi projekt, aminek a legfőbb erénye, hogy beszélgetésre ösztönöz: mindenki időt kellene szánnia az idősebb generációra, és meghallgatni a történetüket, mielőtt még túl késő lesz. (PJ)
7. NYITVA (r.: Nagypál Orsi)
Több remek rövidfilm után, idén ősszel Nagypál Orsi is belépett a nagyjátékfilmesek klubjába: a Nyitva frissen, magyar filmben szokatlanul szabadon beszél a szexualitásról, párkapcsolati problémákról, és nyitott kapcsolatba lépő főhőseivel bátran feszegeti a monogámia határait. Radnay Csilla és Kovács Lehel alakítja a fiatal párt, akik már öt éve élnek szolid, biztos párkapcsolatban, amiből a maga természetes módján már kikopott a ruhaletépős, vad szenvedély, ezért a kapcsolatuk megnyitásával igyekeznek orvosolni a problémát. Hiába a szaftos téma, a rendező nem feltétlenül a szexualitás, inkább a kapcsolatok működése felől közelíti meg a kérdést, ami a romantikus dramedy műfajában nagyszerűen működik. Megjárja a műfaj kötelező köreit (kezdeti izgalom, féltékenység, félreértések, drámai futás az esőben), de mégis friss és érdekes marad. A film legfőbb motorja a két szereplő kémiája és változó intenzitású őszintesége, amit elejétől a végéig hitelesen ábrázol. (PJ)
6. REMÉLEM LEGKÖZELEBB SIKERÜL MEGHALNOD :) (r.: Schwechtje Mihály)
Sok mindenért lehet dicsérni Schwechtje Mihály bemutatkozó nagyjátékfilmjét. Nem csupán felhívja a figyelmet az interneten folytatott élet veszélyeire, de egy kemény ütésekkel operáló, néhol thrillerszerűen izgalmas filmet épít az online zaklatás témája köré. Nem elégszik meg a tinifilmek sztereotípiáival, minden képkockájából érződik a kamaszlét egyszerre humoros és kendőzetlen bemutatásának a vágya. Hiteles és természetesen játszó amatőr színészeket találtak a főszerepekre – Herr Szilviát remélhetőleg látjuk majd még másban is -, akiket hathatósan támogatnak a háttérből a profik, Polgár Csaba, Rezes Judit vagy éppen Mácsai Pál. És mindezt állami támogatás nélkül hozták létre. Az RLSM a különböző nézőpontok cserélgetésével eléri, hogy egyaránt közel kerüljünk a zaklatóhoz és zaklatotthoz. Elhamarkodott ítélkezés helyet empátiára nevel. Egy baja van csak a filmnek, hogy vége lett. Simán néztem volna tovább. (VD)
5. NAPSZÁLLTA (r.: Nemes Jeles László)
Igaz ugyan, hogy Nemes Jeles László második nagyjátékfilmjét nem övezte akkora tapsvihar, mint 2015-ös bemutatkozását, az Oscar-díjas Saul fiá-t, ám az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjait egy kalapos lány tragédiáján keresztül elmesélő Napszállta még így is bátran az év kiemelkedő filmművészeti alkotásai közé sorolható. Nemes Jeles nem köt kompromisszumokat a nézők kedvéért, a Saul fiá-ban megalapozott formanyelv itt még jobban kiteljesedik, a film minden egyes kockájából sugárzik a maximalista hozzáállás. A korabeli főváros mesterien megkomponált káoszában végig a nézői szemmel kiismerhetetlen Íriszre (Jakab Juli) tapad a kamera, akit valahogy senki sem lát szívesen, bárhová is vetődjön. A lány kutakodása során feltárul az elegáns kalapszalon mögött rejlő rothadás, amely egy dekadens civilizáció bukásának kórtani leletét hordozza magában. A megszokott narratív konvenciókkal szembemenő történet bőven hagy megválaszolatlan kérdéseket, komplexitása viszont ugyanannyira megmozgatja az agyat, mint a páratlan aprólékossággal rekonstruált Budapest atmoszférája az érzékszerveket. (HB)
4. RUBEN BRANDT, A GYŰJTŐ (r.: Milorad Krstic)
Mi a művészet? És mire megyünk vele? Ezekre a kérdésekre ad frappáns választ a Ruben Brandt, a gyűjtő. Nagy élmény azt figyelni, hogy a pergő képkockákon vígan elfér egymás mellett egy Jason Bourne-ös akciójelenet és Botticelli Vénusza. A sznob hozzáállásnak még csak a gyanúja sem merül fel: mintha azt mondaná, hogy a katarzis lehetősége Matt Damon kémfilmjében és a reneszánsz festményben is ugyanúgy benne van. Tegyük hozzá, a rengeteg művészeti alkotásból, különböző filmes műfajok paneljeiből építkező Ruben Brandt is képes megrendíteni a nézőjét. Teljességre törekvő, a magas- és a popkultúrát egyaránt magába foglaló művészetfelfogása szédítő iramú játékossággal párosul – úgy sodor magával a film, mintha egy gátját átszakító, megáradt folyó lenne. Érdemes többször is megnézni, az idézetek kutatása mellett a tudatalattiban vájkáló történet követése is legalább annyira le tudja kötni az embert. (VD)
3. KÖNNYŰ LECKÉK (r.: Zurbó Dorottya)
A Könnyű leckék a lehető legelegánsabb módon megy szembe az elmúlt évek idegenellenes kampányával, mutat rá a társadalmunkat fertőző kártékony hazugságokra. Empátiával, kíváncsisággal és tapintattal fordul választott főhőséhez, a Szomáliából Magyarországra menekült Kafiához, próbálja megmutatni azt a hihetetlenül nagy erőt, ami munkál benne. Végső soron egy lebilincselő és intim történetet tár elénk küzdésről, asszimilációról, változó identitásról. Távolinak tűnik? Egyáltalán nem az, a Könnyű leckék egyben mindenki által átélhető felnövéstörténet is a a szokásos stációkkal: első szerelem, szalagavató, érettségi és sok vívódás, hogy hol is találjuk meg a helyünket a világban. Nagy hálával tartozunk Zurbó Dorottyának, hogy megismertette velünk Kafiyát. (VD)
2. ROSSZ VERSEK (r.: Reisz Gábor)
Az év legvégén érkezett meg, de rögtön listánk második helyére ugrott Reisz Gábor második filmje. Tamással (Reisz Gábor), a sikertelen reklámfilmessel szakít a barátnője (Nagy Katica), a boldogtalan férfi pedig ettől szó szerint magába süpped – fiatalkorának legfontosabb eseményei pörögnek le előttünk, változatos, humoros stílusgyakorlatok formájában, Tamás reményei szerint a non-lineárisan haladó emlékörvényből majd összeáll neki, hogy miért került ilyen gödörbe az élete - három, nagyreményű fiatalkori énje viszont nem akarja elvinni a balhét helyette. ,,Múlt nélkül nincs jövő” hallhatjuk a filmben megidézett Antal József beszédet, VAN nélkül pedig egész biztosan nincs Rossz versek sem – Reisz Gábor új filmje nemcsak megőrizte az egy csapásra kultikussá lett diplomamunka minden pozitív vonását, egy egész generáció számára átérezhető életérzését, és néhány ismerős színészét is, hanem egy érdekes kettősséggel egyszerre sikerült kísérletezősebbre és kiforrottabbra is. (HB)
1. EGY NAP (r.: Szilágyi Zsófia)
Elkapott pillanatok egy háromgyerekes anya egyetlen napjából, akire nem elég, hogy ránehezedik a napi rutin súlya, még összeomlani készülő házasságát is próbálja életben tartani. Szilágyi Zsófia első nekifutásra realista, letisztult és szívfacsaró filmet készített, ami a cannes-i bemutató és a FIPRESCI elismerése után több nemzetközi fesztivál díjait is bezsebelte, emellett EFA-ra (Európai Filmdíj) is felterjesztették. Ereje a színészek és a történet természetességében rejlik, nincs benne drámai montázs, nem csendül fel szomorú hegedűszó, de még a megtört feleség és a férj sem csapnak össze látványosan – a feszültség, a szomorúság és a szeretet is mind az apró mozdulatokban, a ki nem mondott szavakban nyilvánulnak meg. A rendező irányításával Szamosi Zsófi és társai a szó legjobb értelmében megszűnnek színésznek lenni, hús-vér emberként lejönnek a vászonról, a film végével is velünk tartanak, szembe jönnek az utcán, rájuk ismerünk a tükörbe nézve. Szíven üt, elgondolkodtat, váratlanul helyeken még humor is van benne: az év legjobb magyar filmje. (PJ)
