Október 9-én bemutatták Pápai Zsolt új, kétkötetes monográfiáját az Urániában. Az El nem csókolt csókok, valamint a Fény és árnyék – együttesen a Magyar film noir és melodráma 1-2. – a korai hangosfilm mellőzött korszakával, azon belül a kor noir-szenzibils melodrámáival foglalkoznak. A szerző a bemutatón szakmai lektorával, Varga Zoltán filmtörténésszel és szerkesztőjével, Gelencsér Gáborral, az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékének docensével beszélgetett az MMA Kiadó gondozásában megjelent kötetekről.
(b-j) Varga Zoltán, Pápai Zsolt és Gelencsér Gábor / Fotó: Benedek Zsolt/MMA Kiadó
A témakör megkerülhetetlen alakja már az első kérdésben felmerült: mennyire tekinthető Király Jenő nagy elődnek a monográfia szempontjából? A nemzetközileg is jelentős elméletíró a populáris filmkultúra szószólója és a korszak rehabilitásának úttörője volt, így nagyban hatott a könyvek születésére. Pápai és Varga a tanítványai voltak – melyről mosolyogva anekdotáztak –, és azóta is igyekeznek továbbvinni a szemlélet- és gondolkodásmódját. „Kis túlzással mindketten Király Jenő köpönyegéből bújtak ki” - jegyezte meg Gelencsér. Király azonban nem csupán szellemiségében nyújtott inspirációt – ő beszélt elsőként a magyar film noir mint műfaj létezéséről. Ezt a felvetést még a hívei közül is sokan elutasították. Pápait épp ez kezdte el foglalkoztatni: „Hogyan lehet, hogy egy ilyen elme ilyen hülyeséget mondjon, ráadásul ragaszkodjon is hozzá?”
A kötetek célja igazolni a magyar film noir létezését. A ‘40-es évek elején született amerikai típusú film noir olyan bűnügyi műfaj, aminek a végén a hős elbukik; műfaji előzményei első sorban a gengszterfilm és a tragikus románc voltak. A probléma, ami miatt Királyt is megkérdőjelezték, az, hogy az 1945 előtti magyar filmben nem voltak bűnügyi műfajok, így előzményműfajai sem nagyon lehettek a film noirnak. Pápai azonban észrevette, hogy készültek végzetes szerelemről szóló filmek, és emellett sok olyan alkotás is született, ami látszólag boldogan ér véget, de mégis végtelenül szomorú. A szerző újító alapötlete az, hogy „ha a film noir fogalmát kitágítjuk, nem kizárólag az amerikai bűnügyi filmekre vonatkoztatjuk, és megpróbáljuk azokra a tömegfilmekre érvényessé tenni, amelyek nem boldogan végződnek, akkor máris van helye a magyar film noir terminusnak.”
Fotó: Benedek Zsolt/MMA Kiadó
„Egyszerre képzelem magam elé a személyt, aki a téma szakértője és a személyt, aki életében először hall róla, és megpróbálok mindkettőnek írni” – fogalmazta meg írói attitűdjét a szerző. Varga Zoltán úgy gondolja, hogy a többség számára érthető fogalmazásmóddal kisebbségi álláspontot képviselnek, viszont fontos számukra, hogy a laikusok is ugyanolyan élvezettel forgathassák a könyveiket. Reményeik szerint a monográfia egy mindenki által felhasználható kézikönyv lehet, melynek (rész)fejezetei külön-külön is megállják helyüket. Így a kötetekhez fordulhatnak a téma bármely aspektusa iránt érdeklődők, akár a náci filmnek, akár a happy end koncepciójának akarnak utánaolvasni.
A monográfia két kötetből áll. Az első egy tág összefüggésrendszert fejt ki mélyen, míg a második konkrét magyar filmtörténeti esettanulmányokból áll össze. Az El nem csókolt csókok nemzetközi és műfajelméleti kontextust kínál, melyet gazdag filmtörténeti utalásrendszer sző át. Rávilágít nemzetközi (olasz, német) hatáskapcsolatokra, illetve a magyar filmtörténeten belüli kontinuitásoknak új aspektusaira is.
Fotó: Benedek Zsolt/MMA Kiadó
Bár Varga nem titkoltan idegenkedett az 1930-40-es évek magyar játékfilmjeitől, ez a munka megváltoztatta a hozzáállását. „Megláttam valamit ezekben a filmekben, amit korábban nem sikerült.” Ódzkodása ellenére a műfajelméleti és történeti szaktudása miatt Pápai Zsolt mégis felkérte őt lektorának. Vargának nem sok dolga volt a szöveggondozással, inkább műfajelméleti és filmelemzési javaslatokat tett.
A Fény és árnyék azt szándékozik bizonyítani, hogy az 1931-1944 között készült magyar filmek igenis értékesek. Ezek önértékükön túl is jelentősek; segítenek megérteni a korszakot és az akkori társadalmi közérzetet. A 354 filmből álló korpusz összeállítása egyfajta archeológiai munka is volt, melynek során sok ismeretlen alkotással találkozott a szerző.
A legnagyobb felfedezés mégis Kabos Gyula volt számára: „Azt gondolom, hogy nem a magyar, hanem az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja.” Pápai szerint Kabos egyetlen főszerepe, A papucshős különleges helyet foglal el a magyar filmtörténetben. Míg a színész karakterei mindig a talpukra estek, itt a hős többszörösen elbukik törekvéseiben. Ez igen rendhagyó volt az akkori kényszeresen happy enddel végződő, eszképista filmkultúrában. Ráadásul nem lehet figyelmen kívül hagyni a film születésének történelmi kontextusát sem: forgatásának idején tárgyalták a parlamentben az első zsidótörvényt. Ez a színészt személyesen érintette, ami tükröződik alakításában is. Pápai emiatt tartja a filmet a magyar hangosfilm első igazi fordulatának. „A vígjáték korszaka ‘38-ban ért véget, amikor Kabos Gyulát háromszor megalázták.”
A papucshős
A kötetek kivesézése után Gelencsér azt kérdezte, hogy társai milyen kritikai fogadtatásra számítanak. Pápai és Varga egyetértettek, hogy a korábbi tapasztalataik alapján fölösleges sok visszajelzést várni. A lektor Ternovszky Béla munkásságáról szóló könyvére összesen egy recenzió érkezett, és a szerző Hollywood-monográfiájáról, amin tíz éven át dolgozott, a két magát a legjelentősebbnek tartó magyar filmes folyóirat szintén semmit nem hozott le. „Pedig annyira nem vagyunk elkényeztetve minőségi filmes szakkönyvekkel, hogy kimaradjanak a fontosak bírálatai” – tette hozzá Pápai. Ennek hallatán Bárdos Judit esztéta felszólalt, hogy mivel az Élet és Irodalom küldetése tájékoztatni arról, hogy mi történik a magyar kultúrában, biztosan lesz recenzió a filmszakkönyvről.
Bárdos Judit az eseményen / Fotó: Benedek Zsolt/MMA Kiadó
Az esemény hátralévő részében a közönség további tagjai a korpusz meghatározásának lépéseiről, a filmek elérhetőségéről és a korszakban kialakult későbbi filmkulturális hagyományokról érdeklődtek. Az utolsó felszólaló Pápainak a kutatott korhoz fűződő viszonyára kérdezett rá. A szerző végzettsége révén történész szemmel is nézte a filmeket, érdeklődését ezen alkotások iránt részben megértési vágya táplálta, amit az ellentmondásos időszak kapcsán érzett. „A papucshősnek és Kabos játékának az analízise többet mond a korszakról, mintha valaki átnyálazná a teljes sajtót meg az országgyűlési jegyzőkönyveket.”
Az El nem csókolt csókok / Fény és árnyék - Magyar film noir és melodráma 1–2. megrendelhető az MMA Kiadó oldalán.
Borítókép: Pápai Zsolt a könyvbemutatón / Fotó: Benedek Zsolt/MMA Kiadó
