A Csak a szél óta eltelt idő alatt feltehetőleg Fliegauf is foglalkozott a kérdéssel, végül a legszerencsésebb, harmadik utas megoldást választotta: realista keretbe foglalta a kézjegyét jelentő, nem egyszer sötét titkokkal és esetenként misztikummal operáló személyességet. A valóságot különösebb elvonatkoztatások nélkül lefestő auteur révén okozott kettősség semmilyen zavart nem okozott a film stílusában vagy struktúrájában, e helyett teljesen hézagmentesen állt össze egy letisztult, patikamérlegen kimért szekvenciákat tartalmazó szerzői film. Hosszas vitát igényelne eldönteni, hogy az eddigi hat nagyjátékfilm közül melyik lép a legintimebb kapcsolatba a nézővel, de a Liliom ösvény mindenképp favoritként indulna a versenyen.
Fliegauf a rendezés mellett íróként és zeneszerzőként is jegyzi az elkészült alkotást, vagyis a filmet leginkább meghatározó tényezők közül egyedül az operatőri munkát hagyta meg másnak, Lovasi Zoltánnak, akivel viszont a lassan másfél évtizede debütáló Rengeteg óta rendre együtt dolgozik. Lovasinak tehát volt elegendő alkalma elsajátítani az író-rendező történeteit leginkább támogató, markáns és több elemében is repetitív képi világ megteremtésének hibáktól mentes módját. Ugyanakkor a történetben központi jelentőségű, videokamerás felvételeket már Fliegauf készítette, illetve – legtöbb filmjéhez hasonlóan – a látványtervezői feladatokat is ő látta el.
A kétszereplős, anya és kisfia kapcsolatára, illetve előbbi gyermekkori traumájára fókuszáló forgatókönyv és a rendezés megfelelő mértékben adagolja a mesékkel átszőtt brutális történet elemeit, így pontosan annyit látunk a vásznon, amennyire szükségünk van az értelmezéshez. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy értelmezés alatt ezúttal nem valaminek a megfejtését, vagy egy mozaikokból álló kép összerakását értjük, hanem a megjelenített érzések és események egymáshoz igazítását, befogadását. Ebben segít a realista vonal: konkretizálja a mondanivalót, a helyett, hogy vastagbetűs metaforákhoz nyúlna.
Jóllehet, a Liliom ösvénynek is megvan a maga jelrendszere, de a használt szimbólumokat nem nekünk kell megfejteni. Elvégzi helyettünk a film, amely így végső soron önmagát értelmezi. A nézőnek bőven elég a cselekmény sötétben maradt elemeinek elképzelése, ami a súlyos témából fakadóan nem kevés energiát igényel. Leginkább itt érhető tetten a fentebb említett intimitás az alkotó és a néző között. Az értelem és érzelem párjából egyik sem hiányzik, de Fliegauf jelentős mértékben szűkíti a korábbi filmjeinél rendkívül tág értelmezési tartományt. A néző tehát az alkotónak köszönhetően megteheti, hogy kizárólag az érzelmekre koncentrál.
A Liliom ösvényből áradó érzelmi hatás a rendező azon szándékát tükrözi, hogy a moziszékben ülők is járják végig azt a keresztutat, mint az anya figurája. Fliegauf érezhetően szeretné, hogy valamelyest azonosuljunk az anyával, mint áldozattal, de lehet, hogy ez nem mindenkinek sikerül. Hasonló a helyzet a kisfiúval, igaz, kevesebb kockázatot vállal, aki elsősorban az ő szemszögéből követi az eseményeket. Dani még gyúrható korban van, de már nála is jelentkeznek bizonyos tünetek, mégis ő az, akire anyja támaszkodhat, és szép lassan összegabalyodnak a szerepek.
Az anya, Rebeka mindeközben bármennyire is küzd saját szindrómái ellen, nem bújhat ki a bőréből, a legtöbb amit tehet, hogy bizonyos távolságot tart a világtól. Időnként, mikor már pattanásig feszül a húr, ösztönösen kiadja magából az élet iránt érzett dühét, arra viszont alig-alig képes, hogy tudatosan és megfontoltan foglalkozzon rettentő sérülésével, saját ketrece otthonos a számára.
Mivel egyetlen jelenetet leszámítva egy kétszereplős kamaradrámát látunk, a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a színészek játékát. Fliegauf szereplőválasztása egy újabb dolog, amire elismerően biccenthetünk. Stefanovics Angéla (Rebeka) és az élete első alakítását nyújtó Sótonyi Bálint (Dani) azon túl, hogy remekül közvetítik a karakterekben lezajló folyamatokat, együtt is nagyon jól működnek, ami nélkülözhetetlen egy ennyire szorosra húzott kapcsolatban.
Daninak ugyan a film első fél órájában van néhány gyengébb pillanata, de a játékidő előrehaladtával megtalálja az édesanyja által szorított fonál másik végét. A korábban teljesen más jellegű szerepekben látható Stefanovics Angéla munkáját viszont semmilyen panasz nem érheti, annak ellenére, hogy nehéz dolga van: Rebeka fejében hangulatváltozások helyett tudatváltozások történnek, melyek megjelenítését zökkenőmentesen, a feszültséget végig megőrizve abszolválja a színésznő.
Fliegauf munkáján tehát keresve sem találunk fogást. A szüzsé jellege, a feldolgozás módja, vagy a film hangulata mind nagyon erős, így azt is megkockáztathatjuk, hogy a rendező kikeverte palettáján a történetei elbeszélésére leginkább alkalmas stílust. A Liliom ösvény egy reflektorral kivilágított érzelmektől acélossá váló dráma, nehéz szabadulni tőle.
Liliom ösvény
Bemutató: 2016. május 19.
rendező: Fliegauf Bence
operatőr: Lovasi Zoltán
producer: Mesterházy Ernő, Fliegauf Bence
gyártásvezető: Naszódi Katalin
line producer: Muhi András Pires
forgalmazó: Big bang Media
szereplők:
Rebeka - Stefanovics Angéla
Dani - Sótonyi Bálint
apa - Székely B. Miklós
Viola mama - Gindert Mária
fiatal Rebeka - Balogh Maja
Dani barátja - Somkúti Bence
