A Saul fia cannes-i sikere után egyre nagyobb érdeklődés övezte a filmet, már nem csupán a nemzetközi és a magyar sajtó, de a közönség körében is. A Toldi, az Uránia és a Művész mozi a film hivatalos premiernapja előtt teltházas vetítéseket tartott és mindössze három hét kellett ahhoz, hogy a film elérje az 50.000-es nézőszámot a hazai mozikban. A film premierjének hétvégéjén 10 541-en voltak kíváncsiak Nemes Jeles László filmjére, a második hétvégén viszont ennél is többen, 11 516-an váltottak rá jegyet. Nemes Jeles László és a film alkotói nagysikerű közönségtalálkozókkal járják az országot, többek között Szolnokon, Szegeden, Kecskeméten, Pécsett, Szombathelyen és Miskolcon is jártak már, de a film jelentős sikereket ért el külföldön is: forgalmazásának jogait több mint 50 ország vásárolta meg és ezzel már a premier előtt visszahozta a Filmalap 321,6 millió forintos támogatását.
Június 11-én, a film magyarországi premierjének napján, arra kértünk titeket, írjátok meg ti is, hogyan hatott rátok a film. Pályázatunkra maximum 4000 karakter terjedelmű kritikákat vártunk. A felhívásra beérkező írások közül most kiválasztottuk a legjobbakat. Mivel nagyon érdekes írások érkeztek, a pontozás során holtverseny alakult ki, így nem 5, hanem 6 írást teszünk közzé, amelyekre a közönség szavazatait várjuk. A döntés tehát innentől kezdve a ti kezetekben van! A kritikákat alább olvashatjátok, szavazni a cikkek alatt tudtok július 7., kedd éjfélig. A kiválasztott pályaművek között két díjat osztunk ki, a Filmhu szerkesztősége és a közönség által legjobbnak ítélt írás is jutalmat kap.
Íme a 6 legjobb Saul fia kritika. Gratulálunk a szerzőknek és köszönjük az írásokat!
Bajnóczy Mónika írása
„Ez a fiú tudja, amit csak nagyon kevesen: hogy amit nem lehet megmutatni, azt nem is kell.” – hangzik el az egyik szereplő szájából Mundruczó Kornél Frankenstein-terv című előadásában, és ennél jobban aligha lehetne összefoglalni a Saul fiát. Nemes Jeles László két lábbal tapossa a holokauszt-filmek kanonikus ábrázolásának módszereit, és egyedi megközelítésével a sokat látott, már-már érzéketlenné vált nézőt is pillanatok alatt behúzza a sonderkommandósként utolsó napjait töltő Saul világába. Tovább a teljes íráshoz.
Győri-Nádai Réka írása
Nemes Jeles László olyan magyar filmkészítő akit külföldi tanulmányai, és néhány remek, már itthon forgatott rövidfilm (Pl. a Saul „előtanulmányaként” is értelmezhető, a 2007-es 38. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm díját elnyerő ’Türelem’ c. alkotás) után 5 évvel ezelőtt belevágott élete első nagyjátékfilmjébe. Ahogy többször nyilatkozta is, mélyen foglalkoztatta a holokauszt, azon belül is a koncentrációs táborok világa, ami a magyar közösségek életben még mindig beszédtabunak számít, a filmesek viszont számtalan alkotással szinte csontig rágták. Tovább a teljes kritikához
Ignácz Dénes írása
Már az első jelenet után tudom, hogy itt nincs mese, se lacafaca, mellébeszélés; felvillanó telefon előttem, ideges köhintés mögöttem. Megérkeztem. Hogy akartam-e, azt még nem döntöttem el, még kérnék egy kis időt tán', de Nemes Jeles László nem az a rendező, aki kérdez és kér - miért is tenné? Erősen ragadja meg a tarkóm, köszönés helyett csak tolja előre a fejem, kezem a kamerához köti, és ezzel még korántsincs vége. Erdélyi Mátyás képe kipöcköli a szemem, a hang pedig lassan, de biztosan erőszakot tesz a fülemen. Itt nincs választás! Szabad akarat meg végképp! Tovább a teljes kritikához.
Klopfer Alexandra írása
Ritka az olyan alkotás, melyről már bemutatása előtt tudni véljük, hogy a kánont ennyiben megváltoztató filmről van szó, mint a Saul fia. Az előzetes interjúk, beszámolók és Cannes-i díjeső után kétségkívül nagy izgalommal vártuk a bemutató időpontját, hogy magunk is meggyőződjünk a rég nem látott magyar filmsiker érdemeiről. Tovább a teljes kiritkához.
Novics János írása
Lehet-e ábrázolni a holokauszt borzalmát? Visszatérő kérdés az európai kultúrában, és nem is elsősorban esztétikai, hanem morális értelemben. Honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy megmutassuk az elképzelhetetlent, amelyet csak azok érthettek, akik elszenvedték? Ha filmre vesszük, úgy tűnik, mintha mi is értenénk. De hál’istennek halvány sejtelmünk sincs arról, mit éreztek azok az emberek, akik a gázkamrában haltak meg. Tovább a teljes kritikához.
Vaszkó Iván írása
Röhrig Géza sonderkommandósa – a titkok tudója, a náci kremák zsidófoglyokból összeverbuvált pucolóinak egyike –, Saul, egy nap saját fiára ismer, miután egy gyermek épphogy túléli a gázkamrát. Végül szeme láttára végzik ki a túlélőt, a koncentrációs tábor orvosa viszont titkon megvárja, míg aznap estig Saul megpróbál rabbit keríteni elhunyt szerette számára. Tovább a teljes kritikához.
