Paul Schrader Michiganben nőtt fel, szigorú, református családban. Tizenhét éves koráig nem látott filmet, akkor is csak azért, mert sikerült meglógnia otthonról. Különböző amerikai egyetemeken filozófiát, teológiát és filmet hallgatott, Pauline Kael világhírű filmkritikus hatására pedig ő maga is kritikaírással kezdett foglalkozni. Ebben az időszakban olyan rendezők gyakoroltak beazonosítható és maradandó hatást Schrader ízlésére, mint John Ford, Jean Renoir, Roberto Rossellini, Alfred Hitchcock, és Sam Peckinpah. 

Testvérével, Leonard Schraderrel kezdett forgatókönyveket írni, elsőként Sydney Pollack The Yakuza című filmjéhez. Bár a film anyagi szempontból bukás volt, Schrader ennek köszönheti, hogy a következő években olyan rendezőknek írhatott forgatókönyvet, mint Brian De Palma vagy Steven Spielberg. Schrader lassanként új Hollywood egyik meghatározó alkotójává emelkedett, az áttörést pedig Martin Scorsese Taxisofőrje hozta el a számára. Bár nem hagyott fel az írói tevékenységével - a Krisztus utolsó megkísértése, valamint a Dühöngő bika forgatókönyve is az ő nevéhez fűződik -, Travis Bickle történetének sikere nyomán már saját filmet is rendezhetett. 

1978-ban Kék gallér című filmjét szintén testvérével közösen írta, Harvey Keitel, Richard Pryor és Yaphet Kotto pedig autógyári munkásokat alakítanak a filmben, akik lopással és zsarolással próbálnak kitörni a társadalmi-gazdasági gödörből. A film forgatását művészi és személyes feszültségek árnyékolták be a rendező és a szereplők között, de a film még a terhelt készítés ellenére is óriási sikert aratott a kritikusok körében.

Yaphet Kotto, Harvey Keitel és Richard Pryor a Kék gallér című filmben

Ezt követően több tucat filmet rendezett, melyek egyrészt nagyon jól illeszkednek új Hollywood hagyományába, másrészt magukon hordozzák azokat az európai filmes hatásokat, melyek Schradert még kritikusként érték.

Bár a Taxisöfőr New York egyik legikonikusabb filmje lett, Schrader Los Angelesben írta a film forgatókönyvét, részben a városhoz kötődő sötét benyomásai alapján. Saját rendezésében aztán a Kaliforniáról alkotott képét is vászonra vitte négy évvel később, a Richard Gere főszereplésével készült Amerikai dzsigoló című filmmel. A profanizált, felületes, csak testi dimenziókban létező viszonyok, a ponyvaesztétika, a bűn és a romlottság kultusza, nyolcvanas évekbe ültetett noir-helyzet elevenedik meg Schrader végletesen hűvös, Bressont és Raymond Chandlert elegyítő beállításaiban.

A hitehagyott Schrader formai és erkölcsi problémáinak legintenzívebb, legmegmunkáltabb kifejezése. A kiüresített, stilizált 4:3-as képekbe szorított, Ethan Hawke által megrendítően megformált lelkész, aki a teremtett világ megóvásáért küzd az érdekvezérelt egyházzal szemben, mintha minden Schrader karakter tömörítése lenne: komor, önpusztító, fasizálódásra hajlamos és radikálisan tiszta. Schrader legsikerültebb forgatókönyvei és rendezései, Richard Brody kritikus szavaival „harag, szenvedély, fájdalom, gyász és vágyakozás állapotában fogantak meg, amit a konfliktusoktól terhelt vallásos düh, önkívület és kín kevercse tart össze.

A rendező tavaly a The Card Counter című alkotásával szerepelt a Velencei Filmfesztiválon.

Ethan Hawke A hitehagyott című filmben

A rendezés mellett Schrader filmes témájú szakkönyveket is írt, melyek közül a leghíresebb a magyarra is lefordított A transzcendentális stílus a filmben. Schrader ebben a munkájában Ozu Jaszudzsiró, Robert Bresson és Carl Theodor Dreyer filmjeiben mutatja ki, hogy különböző, és sok szempontból mégis hasonló stiláris fogásaikkal hogyan közelítenek a Megközelíthetetlen filmi ábrázolása felé.

Az Arany Oroszlán-életműdíj idén egy sokoldalú, a filmművészetet többféle módon gazdagító tehetség kezébe kerül majd. Alberto Barbera, a velencei fesztivál művészeti igazgatójának méltatása szerint Schrader a hatvanas évek végétől „forradalmasította az amerikai film képzeletét, esztétikáját és nyelvét. Nem túlzás azt állítani, hogy nemzedéke egyik legfontosabb amerikai filmese, olyan rendező, aki nagy hatással volt az európai filmművésztre és kultúrára. Makacsul független forgatókönyvíró, aki mindazonáltal tudja, hogyan kell megbízás alapján dolgozni és magabiztosan mozog a hollywoodi rendszerben.

Az életműdíjat az olasz színész-rendező Roberto Benigni adja majd át Schradernek, ami már önmagában izgalmas élménynek ígérkezik, mert ha valaki, akkor Benigni tudja, hogyan kell feldobni egy díjátadót. 

A 79. Velencei Filmfesztivált augusztus 31. és szeptember 10. között rendezik meg.