Az Urániában rendezték meg a METU filmes szakjainak diplomafilm-vetítését. A program keretében a most pályára lépő tehetségektől több, korábban fesztiválsikereket elért alkotást is megtekinthettünk. A Cinemascope vetítés szorosan kapcsolódik az Intézet animáció szakának Animascope, valamint a média design szak Futoroscope programjaihoz. A Mozgóképkultúra és médiaismeret, Kameraman alapképzés, valamint a Mozgóképművész és Filmoperatőr mesterképzés szakok legfrissebb diplomásainak alkotásaiból láthattunk főként emberi kapcsolatokra és sorsokra fókuszáló, 8 kisfilmből álló válogatást. 

Hortobágyi Júlia doksija, a Bogaras film alanya Benyó Andris, a Fővárosi Állat- és Növénykert rovarházának vezető gondozója. Egy igazi csodabogár, aki a munkájának él, nem csak megélhetési szempontok miatt, hanem mert szerelmes abba, amit csinál. Célja, hogy megmentse és megismertesse a rovarok világát a látogatókkal, amit óriási odaadással és szakmai tudással tesz, mindezek mellett megtudhattuk, hogy Andris családapa is egyben. Ebben a filmben a munkája mellett megismerhettük azokat a problémákat is, melyek csekélységnek tűnnek ugyan, mégis nagyon fontosak a Föld védelme szempontjából. Igazán egzotikus, sokak által ijesztőnek, vagy gusztustalannak tűnő bogarakat és rovarokat láthattunk szokatlanul szépen és izgalmasan fényképezve Molnár Péter Miklós kameráján keresztül, miközben figyelemmel követhettünk Andris mindennapi munkáját.

 

A vándorkupában (r.: Jakobetz Zoltán) 1999. augusztus elején – amikor az egész ország a százévente egyszer látható napfogyatkozásra készül – rendezik meg az Országos Ifjúsági Sakk Csapatbajnokságot. Feri bácsi és négytagú csapata nagy erőkkel készül a harmadik győzelmére, hogy ezzel végleg hazavihessék a vándorkupát. A megszállott edző legfőbb életcélja a kupa megnyerése, ennek érdekében túlhajszolja a csapatát, és közben nem veszi észre, hogy a fölcseperedő gyerekeket egyre inkább más dolgok érdekelnek és hogy elméjük és sakkos képességeik pellengérezése mellett az élet más dolgai is fontosak. A film kiválóan kapta el a kilencvenes évek végének hangulatát, és remekül bemutatta egy mikroközösség felbomlásának első lépcsőfokát. Feri bácsi pedig azóta is csak a vándorkupát üldözi, mindhiába…

A Képzeletbeli barátok klubja (r.:Szabó Sarolta – Hatvani Krisztián) abszurd romantikus komédia egy lányról, a 17 éves Zsófiról, aki nem találja a helyét a való világban, így a képzelete segít neki visszatalálni oda. Zsófi nincs könnyű helyzetben: az édesanyja lelépett, idősödő, fagyiárus és természetgyógyász édesapja neveli. Nem csoda hát, hogy egy nap megjelenik számára Britney, a meseszerűen szép barátnő. Zsófi azt hiszi, hogy maradék józan esze is elment, ám ekkor megismerkedik egyik iskolatársával, Misivel, akiről kiderül, hogy hasonló problémákkal küzd és garázsukban nyitott egy klubot is a képzeletbeli barátoknak és gazdáiknak. Ha Misi és Zsófi is összekötik a hátukon lévő anyajegyeket, mindkettőjüknek valami érdekes ábra jön ki: egy rántotthús, vagy egy aranyhal, így szépen, lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz és lassan megfeledkeznek képzeletbeli barátaikról. Mindez a bájos kis történet a kétezres évek eleji milliőt mutatja be, amikor még mindenkinek, aki számított, „Toxic” midi feldolgozásra csörgött tégla méretű mobilja. Az alkotókat olyan filmek ihlették, mint a Garden State, a Little Miss Sunshine, a Napoleon Dynamite, az Amelie csodálatos élete, a Submarine vagy az Utóélet

 

 

 

A Nélkülben (r.: Török Éva) a repülőmániás, patológus Apa és lánya, a különc, művészlélek Lilla – bár eleinte fontosak egymásnak - az évek során teljesen elhidegültek. Amikor az évek óta külföldön élő anya megígéri, hogy hazalátogat, a rá való várakozás rákényszeríti őket, hogy foglalkozzanak egymással – egy napig legalábbis biztosan. A film 21 perce alatt szépen kibontakozott, hogy az apa és a lány egymástól mennyire különböznek, mennyire nem értik egymást és gesztusaikat. Ez pedig folytonosan nagy hallgatásokhoz és kínos csendekhez, pillantásokhoz vezet egymás közt. Lilla rühelli a modern technológiát, édesapja ennek ellenére okostelefont vesz neki és a tabletek megszállottja. Betelik az utolsó csepp is a pohárban, amikor Lilla megtudja: szülei házassága „leszálló pályán” volt már évek óta. Ekkor bukik ki, hogy a lány mindig is nehezményezte apja különös rajongását a kütyük és a repülőgépek irányába, ahelyett, hogy családjával foglalkozott volna. Kritikáját egy poszterben zseniálisan meg is fogalmazza: „Szárnyak nélkül” – olvasható az apa profiljának grafikus képmása felett. Míg a magasan suhanó gépeket csodálta, megfeledkezett két lábbal a földön állni és értékelni, amit ott lát. A film megnézése után talán nem túlzás azt mondanom, hogy a közönség tagjai talán magukba tekintettek és elgondolkoztak azon, a látott család pillanatai mennyire igazak – vagy nem – a  saját életükre is.    

 

 

A Kikeletben (r.: Konkol Máté) a megözvegyült Károly egyedül maradva eleinte nehezen boldogul, de ahogy elkezdi új életét, felfigyel a lakótelepén élő Klárira. A nő menetrendszerűen sétál el minden nap Károly háza előtt, a férfi pedig igyekszik mindig leérni, hogy ráköszönhessen, sőt, a nő lakását is figyelni kezdi. Egy napon virággal lepi meg Klárit, de a nő távolságtartó. Ekkor Károly követi őt és meglátja, hogy Klári a kapott csokrot is férjének sírjához viszi. A film elképesztő aprólékossággal mutatta be két, nyugdíjas, özvegy ember zárkózott és monoton hétköznapjait. A kettejük között lassan kibontakozó, mondhatni bimbózó kapcsolat pedig olykor mosollyal vegyített könnyeket csalt a nézők szemébe. A film bájosan fogalmazta meg mondanivalóját: együtt a gyászt is könnyebben tudjuk kezelni, némi társaság, finom étel és szép virág még az elsőre mogorva és zárkózott idősek életébe is napfényt vihet.

 

 

A Tilos és életveszélyesben  (R.: Bozzay Balázs) a hatóság karantén létesítését rendeli el. A lezárandó terület meghatározásánál nincsenek tekintettel az emberek privát szférájára. A mindent átható apátia és félelem miatt senki nem ellenkezik. A film világát a szatirikus és abszurd hangnem jellemzi. Elvégre is ki szeretné, hogy a családja idilli veszekedését, vagy éppen a tópart melletti lakókocsiban végzett reggeli rutinunkat a hatóság karantén építői félbeszakítsák. Miután nagy erőfeszítésekkel, óriási zajjal és felháborodásokkal övezve kihúzzák a karantén vonalait – amivel még több káoszt és elégedettlenséget szülnek az emberek életébe – egy hirtelen, és teljesen megmagyarázatlan fordulat következtében, egy nem várt állami döntésnek köszönhetően, ugyanezzel a munkavégzési tempóval fel is bontják a karantén vonalait. A film külön egzotikuma és erőssége a képi világban rejlett. A gazdagon megkomponált képekben szinte elveszik a néző. A Tilos és életveszélyes ugyanis az operatőr, Gajdics Dávid diplomamunkája is egyben.

A Balu (r.: Czakó Adorján) dokumentumfilm, ami egy oxigénhiányos kisfiút nevelő házaspár életét mutatja be. Balu kétéves korában beleesett a kerti tóba, édesanyja a klinikai halál állapotából hozta vissza az életbe. Bár a család élete azóta gyökeresen megváltozott, a szülők mégis előre tekintenek és folyamatosan új terveket szőnek. Most épp egy biogazdálkodást szeretnének kialakítani – a tanyát már meg is vették hozzá. Habár a film összességében a család életét hivatott bemutatni, mégis talán nagyobb hangsúly helyeződött a kisfiút gondozó édesanyára. Egy olyan fantasztikusan erős és pozitív életszemlélettel megáldott asszony áldozatos munkáját és színtiszta szeretetét láthattuk, amely példa nélküli. A film során előkerültek azok a témák, melyekről a hétköznapokban nem annyira esik szó: a sérültek elfogadása, vagyis sajnálatos módon inkább el nem fogadása a társadalomban, a sérült gyermeket nevelő szülők anyagi és mindennapi nehézségeik és ezeknek összetett, nagy fegyelmet igénylő megoldásai. Számomra az volt a legmegdöbbentőbb a film nézése közben, hogy egy édesanya és gyermeke között milyen bensőséges kapcsolat van akkor is, amikor sajnos a gyermek nem tud hétköznapi módon kommunikálni. Az édesanya mégis érti minden jelzését, mozdulatát és hangjelzését és ennek tudatában próbál férjével egyetemben, napról napra egyre jobb, és reményt soha fel nem adó, szerető életkörülményeket biztosítani a kis Balunak. 

 

 

A Lulu (r.: Zsingor Dániel) két nő szerelmi kapcsolatát dolgozza fel. Létezik-e tiszta szerelem? Szerethetjük egymást ugyanúgy, vagy az egyik mindig birtokol, a másik pedig alárendelt? A Lulut Frank Wedekind A föld szelleme és Pandora szelencéje című drámái ihlették. Habár a film rövid története egyértelműen két nő szerelmi kapcsolatát írja le, a néző a film elején azt hihette: Mira és Lulu anya és lánya. Mira gazdag élettársa biztosít számukra anyagi jólétet, azonban folyamatosan irányítani akarja a két nő életét. Lulu hirtelen felindulásból a falhoz löki Mira élettársát, aki azonnal meghal. Ekkor veszi kezdetét menekülésük, amikor is Mira eltitkolt múltjára is fény derül. Ki birtokol ki, kié a dominancia? A nőé, a férfié, az idősebbé, a tapasztaltabbé?