A néhány saját sztorit is felhasználó rendezőnő, aki épp a tapsra érkezett meg a Richter terembe, a filmhu kérdésére elmondta, épp a férfi és a nő közötti furcsa „nem kaphatom meg, de mégis akarom” kapcsolat kifejezésére használta a tangót. Miután megismerte a Gotan Project dalát, már nem a zenét vágta a film alá, hanem a filmet a zenére. Nem ez volt a forgatás egyetlen furcsasága. A castingok során derült ki, hogy az eredetileg hosszú hajú, magas lánynak szánt Rita szerepére a beugrósnak használt látványtervező, Nemes-Takách Kata a legalkalmasabb. Maga az ötlet egy hirtelen felindulásból felcsapott boszorkánykönyv jótanácsából született: a szerelmi bájolással jó vigyázni, mert nehéz visszafordítani. Az összesen négy nap alatt leforgatott film, amit a közönség eddig csak a Szemle információs vetítésén, illetve az Utolsó Csepp Fesztiválon láthatott, Los Angeles-be, Szentpétervárra és Horvátországba készül, az alkotó pedig egyelőre a Mediawave mozitermeibe, mert amint mondta, „Tanulságos megtapasztalni, hol tart épp a világ, milyen vonulatok vannak a filmkészítésben. Meg úgy egyáltalán: jó itt.” Hajrá Réka!