A stáb az iráni hatóságok engedélye nélkül, hamisított engedélyekkel, rejtett kamerákkal forgatott, majd az államapparátus arra kérte a rendezőt, hogy vonja vissza a filmet a Locarnói Filmfesztivál versenyprogramjából. Az Arany Leopárdot odaítélő locarnói zsűri kiemelte a leleményes és konzekvens fényképezést, a különleges hangkulisszát, az autentikus és merész színészi alakításokat, és azt, ahogy a rendező sikerrel vezeti be a nézőt egy veszélyekkel teli világba.
A Tűréshatár egy 99 perces kiáltvány a lázadás és a szabadság jegyében. „Amikor forgattunk, folyton az járt a fejünkben, hogy bármelyik pillanatban letartóztathatnak. Igazából úgy dolgoztunk, mint egy csapat kém egy titkos küldetésen, veszélyektől övezve, nyomás
alatt. A művészi kihívás számomra az volt, hogy vegyítsem a realisztikus tereket a szürrealista esztétikával és látomásossággal. Ez a film nagy harcok árán jött létre, számunkra ez tényleg egy lázadás volt. Az igazi diadal pedig az, hogy megmutathatjuk a világnak” – nyilatkozta a rendező.
Ali Ahmadzadeh, a főszerepet alakító Amir Pousti, valamint a stáb többi tagja hatalmas kockázatot vállalt a filmmel, amely az iszlamista rezsim alatt megroppanó, a valóság fojtásából a drogokhoz menekülő, reményvesztett fiatal nemzedékről szól és kendőzetlenül mutatja meg Teherán éjszakai életét. ”A film premierje környékén a szereplők és a stáb nagy része elmenekült Iránból. Hogy mi van velem? Jelenleg bujkálok és nem tudom, mi fog történni. Simán előfordulhat, hogy bebörtönöznek” – mesélt a rendező a várható következményekről.
A Tűréshatárt a március 7-i premier előtt még egyetlen alkalommal vetítik, a Tízparancsolat Filmklubunk zárásaként március elsején 20:30-tól a Bem moziban. Erre az eseményre jegyek még kaphatók a Cooltix felületén.
Megérthetjük-e a teheráni középosztálybeli nő állatias ordítását?
2023-ban egy iráni film hozta el a Locarnói Filmfesztivál fődíját. A Tűréshatár a magányosságról és a valóság elől való menekülésről szól, miközben egy drogdíler éjszakai autózásait követhetjük nyomon. A roadmovie hangsúlya a klienseivel való kapcsolatán, a kapcsolódás állandó vágyán van, miközben a társadalmi-politikai kontextus legfeljebb a szereplők függőségéből tükröződik vissza. A filmet, ami miatt a rendezőnek bújkálnia kell az országában, a Magyarhangya mutatja be itthon.
