filmhu: A Taxidermia három történetből áll össze, ebből Te a középsőnek játszod a főszerepét. Ez a rész a szocializmusban játszódik, milyen emlékeid vannak a korról?

Trócsányi Gergely: 1974-ben születtem, úgyhogy a rendszerváltás előtti időszak nagyjából lefedi a gyerekkoromat. A szekvenciám eseményei egyébként a hatvanas években zajlanak, erről a korszakról értelemszerűen nem lehetnek emlékeim, csak a maradványairól. A monumentális szobrokról, a kötelező május elsejékről, és hogy közelebb hozzam a választ a szerepemhez: a majálisokhoz kapcsolódó sör-virsli orgiákról.

filmhu: Szó szerint súlyos szerep a Tiéd…

T. G.: Nem vagyok sértődős, nyugodtan mondhatod, hogy testre szabott.

filmhu: Szeretted?

T. G.:  Igen is, meg nem is. Egyfelől nagyon jó hangulatban telt a forgatás, másfelől viszont a film során szembe kellett néznem saját gyarlóságaimmal, esendőségemmel. A film számomra leginkább a testről szól, a testünk pedig nagyon sok gátlásunk gyökere.  A forgatáson sok olyan dolog volt, ami nehezemre esett, a hányós jeleneteket például nem szerettem. Szokatlan is volt a szerep, elvégre a videoklippekben mindig az általam kedvelt figurát hozhatom, a Taxidermiában ez nem feltétlenül volt így.

Testre szabott szerep volt 
Trócsányi Gergely

filmhu: Elsősorban zenész vagy. Hogy kerültél a film közelébe?

T. G.: Korábban is játszottam már reklámfilmekben, illetve a zenekarom videoklippjeiben. A Taxidermiába úgy kerültem, hogy a film egyik asszisztense szólt, menjek el a castingra. Ott aztán kiválasztottak.

filmhu: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

T. G.: Nincsenek terveim. Persze ez így nem igaz. Ahogy mondtad, én elsősorban zenész vagyok, zenélni szeretek. Most éppen a harmadik lemezünk anyagán dolgozunk, ez egyelőre teljesen kielégít. Ami a filmezést illeti, ha a Taxidermiában megformált, ipari méreteket öltött figurához hasonló karakternél éppen rám gondol valaki, akkor valószínűleg nem fogok ellenkezni. Szívesen áruba bocsátom a testemet.