Egy komp belsejében, szinte teljes sötétségben kezdődik a Tegnap, hogy aztán rövid időn belül vakítóan erős napfény vegye körbe az Afrikába érkező üzletembert, Victor Ganzot (Vlad Ivanov). Ha szimbolikusan nézzük a nyitójelenetet, akár jelenthetné azt is, hogy a főhős marokkói utazásra során az önismeret egy magasabb fokára lép majd fel, egy szóval bölcsebb lesz. A film azonban ennél jóval kiismerhetetlenebb és kegyetlenebb utat jelölt ki neki.
A pesszimista nézők alighanem azt mondják majd, hogy nagyon is valószerűtlen. Mégis, ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy a sivatagban megtalálhatja régi önmagát, illetve a régen eltűnt szeretőjét? - suttoghatják majd a vetítés közben.
Képkocka a Tegnap című filmből (fotó: MITTE)
Ganz üzleti ügyben érkezik Marokkóba, egy kikötő elhúzódó felépítését akarja számon kérni a helyi kivitelezőn. Útja eredeti célja azonban hamar feledésbe merül, helyette egy nőt kezd el hajkurászni, pontosabban fogalmazva egy évekkel ezelőtti szenvedélyes kapcsolat egyszerre vonzó és őrjítő emlékét. Lepukkant kocsmába jár, polaroid-fényképeket mutogat, és közben egyre jobban elveszik ebben a reménytelennek tűnő kutatásban.
Kenyeres Bálint tulajdonképpen egy egzisztencialista road moviet forgatott, a középpontjába pedig egy életközepi válságba került férfit helyezett el. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a bajok már a kompra szállás előtt elkezdődtek, de a felszínre az idegen és labirintusszerű környezet hatására törnek fel.
Vlad Ivanov sokoldalú, remek színész, aki tud rendkívüli erőt sugározni, hogy egy meglepő példával éljek, vészjósló volt a jelenléte a Snowpiercer-ben, itt azonban – a karakterhez idomulva - leginkább csak elesett, ahogy sietve lépdel a marokkói utcákon és zavarodott ábrázatáról ömlik a veríték. Ganz meglehetősen szokatlan főszereplő: nem enged magához közel, szinte lehetetlenség vele szimpatizálni, leginkább csak szánalmat tud ébreszteni.
Vlad Ivanov a Tegnap című filmben (fotó: MITTE)
A filmművészetben nagy hagyománya van a sivatag ábrázolásának, gyakorta megesett, hogy a tájra vetül ki a főszereplő belső világa. Az Arábiai Lawrence első felének szemet gyönyörködtető látképei például a címszereplő végtelenül nagy becsvágyát tükrözik. A Tegnap sivatagi képeire viszont csak nagyon ritkán lehet azt mondani, hogy utazásra sarkallnának. A modernista filmeket megidézve, leginkább csak sivárak és kiüresedettek, amilyen Victor Ganz is.
A Tegnap hatásosan bizonytalanítja el és zavarja össze a nézőt, átadva ezzel az elveszettség érzését, a könnyen jövő katarzis lehetőségét viszont kizárja. Sőt, ez a film semmit nem ad könnyen: szemlélődő, elmélkedő szerepbe kényszerít, amit sokan unalmasnak és céltalannak fognak találni, de aki hajlandó részt venni ebben az igencsak kellemetlen utazásban, az olyan képekkel, olyan megfoghatatlanul gomolygó érzésekkel lesz gazdagabb, amelyek még napokig fogják kísérni.
Kenyeres Bálint: Komoly pszichés hullámvasút volt
Merészet húzott első egészestés filmjével, Marokkóban forgatta nemzetközi színészgárdával. Az afrikai országban a Tegnap főhőséhez hasonlóan ő is úgy érezte magát, mintha egy labirintusban bolyongana, viszont a főszereplő, Vlad Ivanov biztos pont volt. A rendező elmesélte nekünk, milyen nehéz megszerezni odaát egy kompot, melyik színésze vedelte a pezsgőt, és tanáccsal is szolgált, hogyan érdemes megközelíteni ezt a hardcore európai művészfilmet.
