A hónap második új magyar sorozata abból a szempontból a legjobbkor érkezett, hogy éppen azt a jóleső kiszámíthatóságot képviseli, amitől a járványhelyzet kiszámíthatatlan alakulása megfosztotta a hétköznapjainkat. Ezúttal egy teljes mértékben hazai fejlesztésű sorozatról van szó, az itthon eddig is jól bevált dramedy-receptet követve. Azért meglévő nemzetközi licenc hiányában sem bízták a véletlenre a dolgot a kereskedelmi csatornánál: az Apatigris alkotói között Köbli Norbert és Csurgó Csaba forgatókönyvírók és Herczeg Attila rendező foglalnak helyet, akik A tanár, illetve a Válótársak stábjának meghatározó tagjaiként már az RTL Klub két korábbi sorozatának sikeréhez is hozzájárultak. 

Scherer Péter, Gryllus Dorka, Michl Júlia, Ruider Vivienn és Schmidt Sára

Scherer Péter a Válótársakhoz hasonlóan ismét egy válás után új lapot nyitó, szerethető balféket játszik, de ezúttal nem hasonló cipőben járó pasikkal, hanem a felnőtt lét kapujában toporgó lányaival osztozik a történeten. Az apaságot és úszómesteri hivatását egyaránt teljes bedobással űző, a kicsit esetlen Labanc Péter figuráját egyértelműen a színészre szabták. Könnyedén kenyérre kenhető, de azért képes a sarkára is állni, ha kell– legalábbis erről tanúskodik egy gyors előretekintés a jövőbe, amiben éppen vízbe igyekszik valakit fojtani egy (feltehetőleg évadvégi) esküvőn.

A pilot sietősen vázolja az alapszituációt: a lányok épp kirepülőfélben vannak a családi fészekből, így apjuk elhatározza, hogy végre ő is elkezd élni egy kicsit, és megpróbál becsajozni. Nem is kell túl sokat próbálkoznia, még a felvezető narráción is alig vagyunk túl, máris leszervez magának egy randit az uszodában egy csinos szingli nővel. Gryllus Dorka maximálisan pörög a vidám, energikus Kurucz Dorkaként, akiről viszont hamar kiderül, hogy egy igazi szeszkazán. Funkcionális alkoholizmusa viszont nem puszta poénforrásként szolgál, már az első randit követő alkalommal próbára teszi kialakulófélben lévő kapcsolatukat. 

Vivien (Rujder Vivien) baristaként dolgozik, és informatikus pasijával (Szalay Bence) már az elején összekapnak, mert a munkakeresés helyett egész nap az online lövöldözéssel van elfoglalva. Laura (Schmidt Sára) még otthon lakik, most kezdte a jogi egyetemet és a vele járó féktelen bulizást. Mindkettőjük életébe új pasik toppannak be, Vivient egy rivális kávézó ragadozó-kisugárzású tulajdonosa (Simon Kornél) próbálja meg elcsábítani munkahelyéről (is), míg Laura egy jelmezes buliban jön össze egy papnak öltözött sráccal. A legfiatalabb lány, Szandra (Michl Júlia) először csak Skype-on jelentkezik be, mert Brüsszelben él karrierista édesanyjával (Für Anikó), de az asszony elképesztő érzéketlensége egyre inkább eltaszítja magától a lányt.

Sokkal több tere egyelőre egyiküknek sincs kibontakozni, pedig sok fiatal tehetségről van szó, egymással vagy apjukkal közös, csipkelődős-szeretetteljes családi jelenetek a sorozat legtermészetesebb részei. Ahogy az igaz szerelmet kereső apukáé, úgy az különböző okokból hazaköltöző lányai élete is a szívügyek körül bonyolódik. Azzal nincs baj, hogy az alkotók megpróbálnak a “mai fiatalokra” jellemző szituációkat kovácsolni, mint például videojáték-függőség hatása egy párkapcsolatra, vagy az egyetemi alatti kényszeres bulizás, bár ezeket kicsit sarkítva sikerül ábrázolni (lásd az említett beöltözős bulit, aminek szolidan csak a “Kurvák és Papok” a tematikája). 

Ehhez képest jóval kevésbé van kapcsolatban a mai magyar hétköznapokkal az Ikea-katalógus világ, amelyben a szereplők mozognak (összevetve például a szintén nemrég debütált Mellékhatás hiteles borsodi helyszíneivel): Péter egy luxuslakópark egyik épületében található uszodát őriz, miközben egy eszményi kétemeletes családi házba jár haza Budakeszire. De nem kevésbé makulátlan a munkanélküli programozó srác stúdió-lakása vagy a trendi kávézó, ahol Vivien dolgozik.

Miközben megjelenésében kifogástalanul modern, az Apatigrisben mégis van valami abból az időkből, amikor egy apa egy vígjátéksorozatban még nem egy Peter Griffin-szerű üresfejű, önző balekot, hanem az egész ház lelkét, a megingathatatlan bástyát jelentette a többi szereplő számára (és ami talán a tengerentúlon örökre sírba is szállt a cukormázas tv-családfők archetípusának számító Bill Cosby ügyével). A családi-jelleget kevésbé örömteli nosztalgiával erősíti a humor erős visszafogottsága, és az, hogy a legmerészebb húzások kimerülnek az uszodát látogató vén kujon túlzott érdeklődésében a főhős nemi élete iránt, bár Haumann Pétert még egy-egy villanásra is öröm látni.  

Az ígéretes mellékszereplők zöme még alig tűnt fel, pedig van itt menő, kapuzárási-pánikos szomszéd (Kamarás Iván), aki drága sportkocsit dübörget és fiatal lányokra hajt, és Péter ex-felesége is, aki egész biztosan nem fogja szó nélkül tűrni, hogy kiskorú lánya csak úgy hazaköltözik apjához Magyarországra.

A főhősnek és családjának már most őszintén szurkolni lehet, hogy elnyerjék a keresett boldogságot, de az igazi történéseknek még éppen csak megágyaztak az alkotók. Az első két rész alapján érdemes várni a folytatást – amit viszont a neten lesz kell keresni, mert ugyan a friss adatok alapján az első rész kiemelkedő, egymillió feletti nézettséget produkált a tévében, a járványhelyzet miatt az RTL a további részeket csak online felületén teszi elérhetővé, a tévében ősszel tér vissza a sorozat. 

Az Apatigris első két része az RTLMost oldalán érhető el bizonyos szolgáltatóknál, erről itt olvasható több információ.