Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Október óta Bécsben doktorizom, úgyhogy a munkám ebben a pillanatban a kutatás, aminek a témája még passzol is ehhez a járvány hangulathoz: olyan kísérleti filmekkel foglalkozom most, amik közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak az öko-trauma és az ember/nem-ember kapcsolatának kérdésköréhez. Erre tulajdonképpen kedvezően hat a karantén, nyugodtabban és többet tudok olvasni, jegyzetelni, filmeket nézni. Ebben a félévben Ausztriában is online zajlik az oktatás, de ez engem doktori hallgatóként nem különösebben érint, főleg konzultációim vannak.
Ezen kívül most fejeztük be a legújabb filmünk (The Philosophy of Horror) vágását, aminek szintén online lesz a premierje tavasszal, és ami nem készült volna el ilyen hamar, ha nem szabadul fel ennyi időnk. Mivel egyébként is elég sok időt töltök otthon, ebből a szempontból nem jelent nagy változást az új helyzet, inkább pszichésen találom megterhelőnek ezt az időszakot.
A horror filozófiája
Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot?
Próbálok minden nap kimenni egy kicsit a szabadba. Se fizikailag, se mentálisan nem tartom egészségesnek azt, hogy valaki egész nap a lakásban üljön. Addig, amíg el tudok menni sétálni vagy futni, nem különösebben zavar, hogy ezt leszámítva nem hagyhatom el a lakást. Az már annál inkább frusztrál, hogy – rengeteg más emberhez hasonlóan – a szüleimet és a testvéreimet csak virtuálisan láthatom.
Fertőtleníted a kilincset, miután hazatértél? Arra vagyunk kíváncsiak, mennyire tartasz a járványtól.
Eleinte szinte kényszeresen mostam a kezem, az arcom, szellőztettem a lépcsőházat (legalábbis a mi szintünkön), egy eukaliptusz-, borsmenta- és kakukkfűolajat tartalmazó oldattal időről időre fertőtlenítettem a szobákat, sőt néha a lépcsőházba is fújtam ebből a spray-ből, törölgettem a kilincset, az összes boltban vásárolt dolgot, zöldségeket, gyümölcsöket, mindent. Ezekkel mostanra majdhogynem teljesen felhagytam, persze megmosom a kezem és az arcom, ha hazaérek, veszek fel maszkot és kesztyűt, ha boltba megyek, de a kezdeti izgatottságot/szorongást felváltotta egyfajta megszokás. Egyre kevésbé aggaszt maga a járvány, sőt most már képes vagyok a kialakult helyzet pozitív hozadékaira is koncentrálni.
Mennyire megterhelő napi 24 órában együtt lenni a partnereddel?
Egyáltalán nem megterhelő, egyébként is sokat vagyunk együtt. Inkább hálás vagyok azért, hogy együtt lehetek valakivel, aki egyszerre a férjem, a kollégám és a barátom, akivel még az ilyen nyomasztó időszakokat is viszonylag könnyen át lehet vészelni.
Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?
Kihasználom, hogy végre van egy kis időm magamra: minden nap tornázom, meditálok, ha jó az idő, elmegyek futni. Szépen haladok a kutatásommal, sőt a szakirodalom mellett arra is marad időm, hogy szórakozásból is olvassak; most fejeztem be a Baráti beszélgetéseket és A földalatti vasutat. Régóta szerettem volna újrakezdeni a spanyolt, most ez is sikerült. Sokat sütünk, főzünk és társasozunk amióta ennyit vagyunk itthon, este pedig mindig megnézünk vagy egy filmet, vagy egy-két epizódot az aktuális sorozatainkból. Nem rég néztem végig az Unorthodoxot, most épp a Plot Against America felénél járunk, de belekezdtünk a Tales from the Loopba is.
A cikksorozat korábbi részei:
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
