Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Nagyon érdekes élethelyzetben köszöntött be az életembe a vírus, ugyanis évek óta küszködtem, azzal, hogy a filmkészítés és a tanítás miatt nem volt időm megírni a doktori disszertációm a Színház-és Filmművészeti Egyetemre és most egészen váratlanul és drasztikusan lett időm. Naphosszat ülök a gép előtt, szakirodalmakat dolgozok fel és írom a dolgozatot. Úgy érzem, hogy most vagy soha, a disszertáció írás amúgy is egy karantén élethelyzet, hát most elrendelte az élet, hogy megcsináljam. Persze a legnehezebb ebben az időszakban a szociális távolságtartás. A szüleimet nem láttam hetek óta, mindenkivel online vagy Skype-on tartom a kapcsolatot, érdekes, hogy sokkal fárasztóbb digitális eszközökön keresztül kommunikálni vagy koncentrálni, egy-egy nap végére nagyon kimerülök.
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
A harmadik egészestés dokumentumfilm-tervemen dolgozom, ami a Bruttó Nemzeti Boldogság munkacímet viseli és az első filmemhez (A monostor gyermekei, 2017) hasonlóan szintén egy Bhutánban játszódó történet. A fejlesztési munkák elején tartunk, ötleteket gyűjtünk, dolgozunk a koncepción, kutatunk a témában, szinopszist és lehetséges történetvázat írunk, tervezzük a jövőbeni tesztforgatásokat és a trailert. A vírus sajnos egy kicsit átalakította a munkatervünket pályázati és előkészítési szempontból is.
A filmtervvel már részt vettünk két fejlesztő workshopon (Dhaka Doc Lab, Docedge Kolkata), az egyiken pont a járvány kirobbanása előtt, március elején. Sok pozitív visszajelzés érkezett a filmötletre, ilyenkor nehéz leállni a munkával, de átcsoportosítottuk az energiáinkat az írásra. A projektet egyébként meghívták a Cannes-i Filmfesztivál Marché du Film szakmai programjába és a New York-i Tribeca Filmfesztivál TFI Network pitching fórumára, de sajnos mindkét eseményt elhalasztották. A TFI Networkot megrendezik online április végén, ahol egy hétig Skype megbeszéléseink lesznek és online fogunk pitchelni is, mindezt amerikai időzóna szerint, olykor éjszaka. Ez is izgalmas tapasztalat lesz.
Zurbó Dorottya, Aurin Bhattarai: A monostor gyermekei
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak?
Én próbálok pozitívan tekinteni a jövőbe. A filmkészítés folyamatos problémamegoldás, amikor újabb és újabb terveket dolgozunk ki egy-egy nehéz helyzet leküzdésére. Bízom benne, hogy hamar kilábal a szakma ebből a leállásból és nagyobb lendülettel, feltöltődött alkotókkal indul be az élet ismét. Egyébként izgalmas látni, hogy fesztiválokat, pitching fórumokat rendeznek meg online és virágkorát éli a VOD.
Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Igen, mindenképpen, a legsúlyosabban az egyetemi munkát érintette a járványhelyzet, amire reagálnunk kellett. Minden év februárjában érkezik az SZFÉ-re a DocNomads nemzetközi osztály, 25 diák a világ minden tájáról, hogy 5 hónapon keresztül dokumentumfilm-rendezést tanuljanak Budapesten. Nagyon szomorúan érintette őket és minket is, hogy a járvány miatt a kurzusokat el kellett halasztani, nagy valószínűséggel nyáron fogunk tanítani. A gyakorlati feladatokat szinte lehetetlen kivitelezni, hiszen jelen helyzetben nem lehet valós szereplőkkel forgatni.
Most online órákat, beszélgetéseket, konzultációkat tartunk és azzal kísérletezünk, hogyan lehet megragadni a bezártságot filmes eszközökkel: film az ablakból (erre egy zseniális példa Victor Kossakovsky 2003-as Tishe! című dokumentumfilmje), found footage anyagok használata, internetes kommunikáció beépítése a filmekbe, a képzelet, az álmok kifejezése, ami inspirálhatja őket. Készülni fog 25 karantén film, 21 különböző nemzetiségű alkotó szemszögéből, azt hiszem ezek a rövid etűdök fontos lenyomatai lehetnek ennek az időszaknak, még ha limitáltak is az eszközök és az elemek, amikből építkeznek.
(fotó: Pozsonyi Janka)
Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?
Nagyrészt a disszertációmhoz olvasok szakirodalmat és megállás nélkül írok, hol az új filmtervet, hol a dolgozatot. Olyan volt az elmúlt három hetem, mint egy hosszú nap pizsamában az íróasztal előtt. A napokat egyébként keverem, azt hiszem a leütésszám lett az új orientációm. A dolgozatom egyébként az interaktív web-dokumentumfilmekről és a transzmédia történetmesélésről szól. Ezek nagyon izgalmas projektek, videójáték és dokumentumfilm határán, kísérleti alkotások, amikkel általában filmfesztiválok interaktív digitális kiállításain lehet találkozni.
A karantén időszakra remek időtöltést adnak, egy kis kedvcsináló web-doksikhoz:
A cikksorozat korábbi részei:
#19 - Szász Attila
#18 - Dombrovszky Linda
#17 - Kovács Gellért
#16 - Máté Bori
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
