Hardy Mihály mintaszerű ATV-és híradójáról már beszámoltam, neki is beindult itt egy későesti háttérműsora, de talán még fontosabb háttér-jelenléte e kis cégnél. Költenek, amennyit költhetnek a közművelődés eseményeinek láttatására. Kis stábbal ruccannak ki színházak társulati üléseihez, friss bemutatóikhoz, metszeteket adnak belőlük, riportokkal színesítik a kínálatot, múzeumokba, új tárlatokra invitálják nézőiket. Mindebben semmi új nincs, semmi formabontó, csak annyi, hogy csinálják. S a régi érdisándoros, szegvárykatis meghatódottság nélkül. Nem ájulnak el attól, hogy még mindig kultúrnemzet (is) volnánk.
Vasárnap délelőttőnként két óra hosszat, stúdiónak aligha minősíthető szoba díszletben (baj volna?!) Hegedűs D.Géza, ritkábban Trokán Péter propagálják ugyanennek a kultúrnemzetnek egyéb új termékeit. Itt a vendégek csevelye pótolja a demonstráció hiányát. Szegény ember vízzel főz -- alapon. Lényeg, hogy a háttér-szerkesztők nem engednek a színvonalból. Nem árulnak bóvlit. A könyvek fontosak. A fotók, a grafikák mívesek. Az események (mint, történetesen a most zajló hollandiai kulturális bemutatkozásunk) valóban euro-magyarok. Az ember tudja, hogy a Fesztiválzenekarról vagy a szentendrei iskola képzőművészeiről nem átütő verbaliter beszámolni, de még mindig százszor különb, mintha levegőnek nézik, elhallgatják őket. S az ember szemének, lelkének kedvesebb, ha Szabó Magdát vagy ef Zámbó Istvánt, Schilling Árpádot vagy Gőz Lászlót bámulhatja. Eredetiben. (ide egy megjegyzés kívánkozik: bőven meríthetünk/hetnek kultúránk értékeiből, annak tudatában, hogy nincs uralkodó kánon, se szilárd, meghatározó művészetbölcselet, amely az alá-fölérendeltségi viszonyokat elrendezhetné. De ez nem is egy kicsi televízió gondja). 
A magyar ATV Berecz Annája: régi bútordarab a gazdasági hírek szférájából, "mindig készült eminens, aggodalmas jótanuló", hivatásának érzi, hogy az ország állapotáról hű röntgenképeket nyerjünk. Heti műsorában mostanság váltott s immár nem elméleti közgazdász professzorok katedrái előtt vizsgázik (hazánk rendre le-vizsgázik), hanem vérbeli kapitalisták tapasztalataira lett kiváncsi. Ez így sokkal érdekesebb. Vendégei: nagybankárok, tőzsdések, a MASPED vezére, az Antenna Hungaria góréja, legutóbb Jaksity György börzekirály. Róluk valóban mondható: nem kis mértékben ők csinálják a magyar piacot. Belelátnak országunk függő és változó viszonyaiba. Profitérdekeltek, nem ideologikusak. A maspedes, mint szállítmányozó, érthető módon lelkesedik az autópálya-építés fellendülésétől, mert ez nekik távlatos fejlődést igér. Az antennás eltökélt privatizáció-párti ugyanez okból, számukra az ide-oda felvásárlás evidencia.
Jaksity György szájából (lévén pártoktól független pénzügyér) hitelesebben hangzik, hogy a Nemzeti Bank kontra kormányzat polémiában mindkét fél "modellált stratagémája" a kamatlábak, árfolyamok ügyében egyaránt érvényes lehet egyazon államon belül. S tőle érdekes hallani, amikor a nézőhöz kihajolva figyelmeztet: "ne tessenek túlköltekezni, ellenben tessenek önerőből a jövőjükre gondolva pénzt gyűjteni (már, ha van miből). Szinte pironkodva hallgatom, hogy mivel nem vásároltam évekkel ezelőtt a négy vezető részvényből, jókora haszontól estem el, s nemzetgazdaságunkat se támogattam illő módon. Belépett a képbe a pezsgőtablettás Somody is. Nagyon rokonszenves kapitalista. Áperté közölte: néhány kísérlet kudarcából arra a következtetésre jutott, hogy neki privátim kell mindenféle ügyet, akciót, létesítményt támogatnia, sőt, vezérelnie. Még a Centrál Kávéházba is kétnaponta bejár ellenőrizni: nem romlik-e a kiszolgálás színvonala. Tényleg nem romlik, nem drágul. Továbbá erősen ráhajt a veresegyházi egészségügyi rendszer országos terjesztésére. Érvei: ami náluk bevált, miért ne lenne üdvös másutt is: a betegeket preventíven előgyógyítani? időre berendelni, fogadni? ki olyan mazochista, hogy órákig várakozzon vizsgálatért, amikor -- szervezetten -- percnyi pontossággal ellátják? Halkan mond egy számot: "két millió ember gyógyulhat veresegyházi módra". Erről a nagy média kussol. A nagy média a balhékra hajt. A balhé-készlet kimeríthetetlen, de épp ettől felejthető.
