2004. 12. 09. Kubiszyn Viktor
A magyar film megint szép lesz, alaphangon körülbelül erről szólt a Simó-osztály körüli eufória, a Mundruczó-Fliegauf féle fesztiválhasítás honi visszhangja, valamint a különböző műfaji próbálkozások körüli marketingkommunikáció az elmúlt pár évben. A Nyóckertől nem vártunk túl sokat. Már megint egy gettóromantikus műmájerkedés, minek? Aztán bebizonyosodott, hogy nem a múltkútba kell révedni mindig, hanem arccal a fényes jövő felé vizslatni a horizontot, és összeszedni a leesett állkapcsokat: a magyar film megint szép lett. Az animáció legalábbis.
A budapesti dzsungel mélyén, a nyolcadik kerületben egy csapat gyerek, cigányok, magyarok, egy kínai és egy arab arra szövetkezik, hogy a lehető leggyorsabban rengeteg pénzt állítson elő. Szegénység, kurvák, stricik, gravitáció, tér és idő nem számít. A kölykök egy zseniális ötlet segítségével visszarepülnek az időben, és a földtörténet őskorában olajat fakasztanak a leölt mammutok hulláiból.
A Nyócker alatt így hatalmas olajmező képződik, és a gyerekek pillanatok alatt mesés gazdagságra tesznek szert. Rambo összes DVD díszkiadásban, ötcsillagos sulibüfé, arany rolex mindegyikük kezén. A hirtelen felbukkanó rengeteg olaj zavart okoz a világgazdaság gépezetében, és a nagyhatalmak nyomozásba kezdenek, a Nyócker körül szűkül a kör, de egy biztos: a Nyócker Nyócker marad, amíg világ a világ.
Hosszú idő után az első egész estés magyar animációs film. Elkészült.