Évi 200-300 millió dollár sétál el tőlünk
filmhu: 1999 óta képviseled a hazai filmipar érdekeit Los Angelesben a Magyar Filmbizottság amerikai képviselőjeként. Három éve még a filmtörvény megszületése előtt latolgathattuk az esélyeket afelől, hogy Magyarország vajon föl tud-e zárkózni a környező országokhoz az amerikai produkciók idecsábítása terén.
Návai Anikó: Óriási áttörést értünk el a filmtörvénnyel. Amint 2004. áprilisában életbe lépett, prezentációt tartottunk a Santa Monica-i Location Expón Zachar Balázzsal, az NKÖM audiovizuális főosztályának vezetőjével, Tóth Erzsébettel, az MMK főtitkárával és Foktői Jánossal, az MMK kuratóriumi tagjával. A világ legnagyobb forgatási helyszín-börzéjéhez kapcsolódva az összes nagy stúdió és független gyártó képviselőit meghívtuk, s komoly érdeklődést tanúsítottak irántunk. A filmtörvény ezen túlmenően bejárta a teljes amerikai és nemzetközi szaksajtót, a kiegészítő információkról pedig napi tájékoztatással szolgálok – tehát kijelenthetem: Hollywood jól ismeri a filmtörvényünket.
 |
| A 2Oth Century Fox szuperlatívuszokban beszél Magyarországról Az Eragon válasz A Gyűrűk urára és a Harry Potterre |
filmhu: A jó publicitáson túl milyen gyakorlati tapasztalatokat lehetett leszűrni az életbelépés óta eltelt csaknem két évben?
N.A.: Meglódult a filmipari mozgás Magyarország irányába, mert a 20 %-os adókedvezmény rendkívül vonzóvá tesz minket a külföldi befektetők számára. Gyönyörű külső helyszínekkel rendelkezünk, ráadásul egy csipetnyi területen lévő országban, s ami különösen fontos: ezek a helyszínek hozzáférhetőek. A gond csak az, hogy a kedvezmény és az adottságok mellől továbbra is hiányzik az infrastrukturális háttér.
Ha jön egy igazán nagy produkció, hol tudna forgatni? Nincsenek stúdióink, amelyek alkalmasak lennének egy A-kategóriás hollywoodi film kiszolgálására. Fót és a Mafilm 1-es műterme legfeljebb B-kategóriás mozik vagy high-end tévéfilmek számára megfelelőek - mint amilyen pl. a Dinotópia vagy a Lion in Winter volt -, de nem tudna ellátni egy Bond-szintű projektet. Pedig az új 007-es film kapcsán hazánkban is jártak terepszemlézni, hogy kiváltsák a klasszikus helyszínként szolgáló londoni Pinewood Stúdiót. Dino De Laurentiis is megkóstolt minket a Hannibal prequellel, de nem talált megfelelő színvonalú műtermet. A legfájdalmasabb azonban a Narnia elvesztése volt. 2004 őszén a stúdió elhatározta, hogy a második részt már nem Új-Zélandon forgatná, ezért 2OO5 februárjában fölmérték a terepet nálunk. Hiába. Hasonlóképp a Harry Potter-széria is alternatívát keresett a londoni Leavesdon Stúdió helyett, de végül mindannyian Prágát választották.
Olyan infrastruktúrára lenne szükségünk, amelyhez az érkező produkciónak már nem kell hozzáadnia. Az utóbbi időben évente 200-300 millió dollár sétált el tőlünk, mert nincs olyan méretű, belmagasságú, megfelelő lámpapark befogadására képes műtermünk, amely kielégítené egy 70-100 millió dolláros költségvetésű mozi forgatási igényeit.
 |
| Nem lehet forintosítani, mit hoz az országnak Steven Spielberg a München budapesti forgatásán |
filmhu: Ugyanakkor Spielberg itt járt a Münchennel, igaz, hogy 20 millió forintért a fél belvárost lezárathatta…
N.A.: Ezt az adatot nem ismerem. Kétségtelen eredmény, hogy Spielberg Budapestet választotta, de csak külső helyszíneken forgatott, műtermi belsőket nem használt. Viszont nem tudnám forintosítani, hogy mit hoz vissza az országnak, amikor a világ bármely pontján egy újság leírja: Steven Spielberg vagy Brad Pitt és Robert Redford Budapesten forgatott és jól érezte magát. Mindennek Budapestre és az országba kerül vissza az értéke a turizmusban, vendéglátásban, éttermekben. Ha Spielberg szerint Magyarország barátságos, kellemes ország, ahol kedvesek és segítőkészek az emberek, páratlan szépségű a főváros, rendkívül jó a konyha és világszínvonalú szállodák vannak, akkor – thank you very much! - a mi országimázsunkat építi.
Több filmes szakemberre lesz szükségünk
filmhu: A hiányolt infrastrukturális háttér ezalatt épülőben van. A Stern Stúdió például már lassan átadásközeli állapotba kerül.
N.A.: A Sternt már sok éve szerették volna befejezni, s remélem, most már hamarosan tényleg fogadóképessé válik. Én csak örülni tudok minden lehetőségnek, amit ajánlani lehet a tengerentúlon. A Stern két műtermének paraméterei már megfelelnek az A-kategóriás igényeknek. Előnyös, hogy Pomáz területén fekszik, gyakorlatilag Budapest kertvárosában, ahonnan Fótra is könnyen el lehet jutni. Egyetlen pici gond: a Stern Stúdió korszerű ugyan, de a terjeszkedési lehetőségei korlátozottak, mivel családi házak közé épült, tehát nehéz és költséges lesz bővíteni a komplexumot.
Etyekről egyelőre csak a csöndet hallani, mert az engedélyekre várnak, de ha fölépül, a világ legnagyobb alapterületű műterme lesz, még a Pinewood Bond Stage-énél is nagyobb. Az etyeki fejlesztés egyik különlegessége az a víztank lesz, amelyben majd tengeri jeleneteket is lehet forgatni.
filmhu: A Stern és Etyek civil kezdeményezések. Hogy áll most a Mafilm helyzete?
N.A.: A Mafilm kormánydöntéssel az ÁPV Rt.-től a szakma tulajdonába került. A magyar filmszakma és az MMK kitartó együttműködésének gyümölcse, hogy az évek során életben tudott maradni a hazai filmgyártás, ellentétben a környező országokkal, ahol évente 2-3 hazai produkció készül, szemben a nálunk szokásos 20-30 játékfilmmel. A magyar filmszakma csúcsszerveként a Magyar Mozgókép Közalapítvány koordinálta a filmtörvény megszületését, s az így kivívott presztízse révén a tulajdonába került a Mafilm, mellyel infrastruktúrát képes biztosítani. A Róna utca egy műteremmel rendelkezik, Fót kettővel, csak sajnos ezek nincsenek jó állapotban, felújításukhoz pedig sok-sok pénzre lenne szükség. Szerencsére Fót 30 hektáros terület, ahol több könnyűszerkezetes műtermet lehet építeni. Az ezekhez szükséges befektetések valószínűleg a private-public sector (PPS) összekapcsolódásával lennének fedezhetőek, s az lenne szerencsés, ha az állam garanciát vállalna ezekre a fejlesztésekre.
 |
| Már megfelel az A-kategóriás igényeknek A Stern Stúdió digitális terve |
filmhu: Az állami támogatásoktól függő magyar filmgyártás milyen hasznot láthatna abból, ha a külföldi bérmunkák magánkézben lévő stúdiók bevételeit kezdik el növelni?
N.A.: Elsősorban és először a filmszakma technikai szakemberei profitálnak majd, hiszen megnő a kereslet a stábok iránt. De idővel az úgynevezett „vonal fölötti” szakemberek (operatőr, ko-producer, színész) iránti kereslet is növekszik majd. Most a magyar filmszakma egyidejűleg 3-4 A-osztályú stábot tud kiállítani nagy hollywoodi produkciók kiszolgálására. Ahogy belépnek az új műtermek, még több szakemberre lesz majd szükség az A-kategóriás produkciókhoz. Ennek természetes velejárója az utánpótlás kinevelődése, mint a cseheknél, a románoknál, a litvánoknál és a bolgároknál már nyilvánvaló. A Mafilm esetében a filmszakmát képviselő MMK-nak kell majd eldöntenie, hogy a fejlesztés során kialakuló filmstúdió bevételeiből milyen összegeket tud és képes visszaforgatni a magyar filmgyártás támogatásába.
filmhu: Mesélhetsz-e már arról, hogy milyen produkciókat fogadhatunk a közeljövőben?
N.A.: Tavaly nyáron itt forgott az Eragon, amely a 2Oth Century Fox válasza a Warner Harry Potterjére, a Disney Narniájára és a New Line A Gyűrűk urára. Tóth Erzsébettel, az MMK főtitkárával folytatott megbeszélése során Jim Gianopulos, a Fox Filmed Entertainment elnöke januárban kijelentette: amennyiben az Eragon a várakozásoknak megfelelően teljesít a moziban, a második részt is nálunk forgatják, mert a stúdió szuperlatívuszokban gondol vissza Magyarországra.
A nagy stúdió-projekteken kívül a 10 millió dollár körül mozgó produkciókat gond nélkül ide tudjuk vonzani. Az ilyen viszonylag kis költségvetésű filmek számára a 20 %-os adókedvezmény rendkívül csábító, ugyanakkor általában főleg külső helyszínigényeik vannak, s ebben szinte verhetetlen Magyarország. Ebben a kategóriában több produkció van előkészületi fázisban, de aki egy kicsit is ismeri ezt a szakmát, tudja, hogy nyugtával dicsérd a napot.
Hollywood szívesen merítene ötleteket tőlünk
 |
| A világ legnagyobb műterme Az etyeki stúdió terve |
filmhu: A nagy nemzetközi produkciók ideszoktatása elvezethet-e oda, hogy ezek kiszolgálásán túl kreatív kapcsolat is létrejön hazai alkotók, producerek és, teszem azt, hollywoodi kollégáik között?
N.A.: Európában a filmszakma nem úgy szakosodott, mint a tengerentúlon. Csak a példa kedvéért, Váradi Gábor, Sipos Áron és Szekeres Dénes remek kreatív producerek, miközben kiválóan le tudnak vezényelni egy külföldi bérmunkát is, mint gyártó producerek. Az ismert hollywoodi kreatív nagyágyúk és a magyar filmműhelyek koprodukciós kapcsolatának realitása sokkal közelebb van, mint gondolnánk. Koltai Lajos a Universal butikstúdiójával, a Focus Features-szel kezdi következő rendezői opuszát, a magyar operatőriskola kimagasló tehetségei, köztük Pados Gyula példája (Elemi ösztön 2.) pedig már most is mutatja, hogy könnyedén be lehet csatlakozni a legnagyobb hollywoodi projektekbe is. Színészeink viszont még nem mindannyian piacképesek, mert nem tudnak kellő színvonalon angolul, s elsősorban ez akadályozza, hogy betörjenek igazán nagy hollywoodi produkciókba. Pár éven belül ez sem lesz gond.
A filmtörvénnyel Magyarország már megteremtette az alapokat ahhoz, hogy becsatlakozzon a globális filmgyártásba. A második építőkocka ebben a folyamatban az infrastrukturális háttér megteremtése lesz. S ha egyszer magunkra irányítottuk a figyelmet, észre fogjuk venni: Hollywood szívesen átugrik bárhova ötletekért és tehetségért, legyen az Dél-Kelet-Ázsia, Dél-Amerika vagy éppen Magyarország, ahonnan történetesen a klasszikus álomgyár alapítói jöttek, majd évtizedekig folyamatosan merítettek.
filmhu: Jó hírünk ellenére a magyar filmről legutóbb Szabó István ügynök-botránya szolgáltatott témát a nemzetközi sajtónak.
N.A.: A Szabó-ügy mindegyik komoly szaklapnak témát adott, mert a Hollywood Reporter, a Screen International és a Variety munkatársai tudósítottak a 37. Magyar Filmszemléről. Nem hiszem, hogy az ügy drámaian befolyásolja Szabó István nemzetközi megítélését. Szerencsés lett volna és lenne a jövőben Szabó művészi és emberi teljesítményét egymástól függetlenül értékelni. Szabó István, magyar filmrendező az egyetlen az Oscar-történelemben, akinek négy egymás követő filmjét jelölték, s ez minősíti alkotói tevékenységének színvonalát. Szabó István, magyar állampolgár ellentmondásosan reagált a nyilvánosságra került dokumentációra, s ez minősíti emberi teljesítményét. Szakmai és emberi szempontból egyaránt szerencsésebb lett volna, ha átgondolja, majd elegánsan rövidre zárja ezt az ügyet. Azzal, ahogyan túldimenzionálta, magának nem használt, viszont terjedelmet és műsorperceket vett el a Szemle, a filmek és az alkotók elől.
A Szemle nem gyászszertartás
filmhu: Az idei Szemle szervezőit többen megkérdőjelezték, amiért nemzetközi szakembereket hoztak a zsűribe.
N.A.: Magyarország kimagaslik Közép-Kelet-Európából, mert sokkal többet áldoz a filmművészetére, mint a régió bármelyik országa. Most ráadásul megtisztelte az alkotókat és alkotásokat azzal, hogy külföldi szemmel is megmérette az új filmeket. Ezek a nemzetközileg elismert szakemberek kaptak egy dózist a magyar filmből, aztán elutaztak Berlinbe, ahol akaratlanul is a mai magyar filmművészet nagyköveteivé váltak. Amit ott és azóta mesélnek rólunk, világszinten gyűrűzik tovább a szakmában, a lehető legjobb nemzetközi PR-t biztosítva számunkra, ugyanis nem mi lobbizunk magunkért, hanem ők értünk.
 |
| Nincs filmszakmai igény az ünneplésre Halász Péter megérkezik a 37. Szemlére |
filmhu: A Szemle zárópartiján odajött hozzám a csokornyakkendős Muhi András, és azt mondta, példát vehetnének a magyar filmesek Halász Péter limuzinos bevonulásáról. Szerinte a Magyar Filmszemlének is szüksége lenne a felhajtásra, a szmokingra, a vörös szőnyegre, a glamourra.
N.A.: Szerintem fordítva kell föltenni a kérdést. Amíg nincs igény a szakmában arra, hogy kellő külsőségek közepette ünnepelje magát, addig nem lenne természetes, hogy limuzinban és szmokingban érkezzenek a magyar filmesek. Szerintem már az is nagy előrelépés volna, ha öltönyt, nyakkendőt és tiszta cipőt húznának és rájönnének, hogy nem muszáj fekete színpadon rendezni a díjátadót, mert nem gyászszertartásról van szó, hanem örömünnepről, amire ruhát, dekorációt és mosolyt áldozni egyaránt érdemes.
filmhu: Benned viszont fölmerült az igény, hogy alkotóként közelíts a filmszakmához. Forgatókönyvet készülsz írni a családod disszidálásáról az Államokba.
N.A.: Forgatókönyvet és két regényt. Évek óta készülök, de mostanra tisztult le teljesen a tervem. Idén 25 éve disszidáltam, és 24 óra alatt kellett eldöntenem, hogy megyünk vagy maradunk. A menekülés ára az volt, hogy a 8 hónapos kisfiunk Magyarországon ragadt. A történet arról szól, hogyan menekítettük ki a gyereket a vasfüggöny mögül, akkora együttműködéssel, hogy a végén az amerikai lapok címlapjára kerültünk.
Mostani utamon több pesti könyvkiadóval tárgyaltam, mert marketing szempontból a lehető legjobbat akartam kiválasztani. Szokatlan, de érthető, hogy egyszerre két könyvet írok. A magyar változatban a mi családi kálváriánk a főszereplő, mert Magyarországon a mi szempontunkból lehet érdekes ez a történet. Az amerikai változatban viszont azok az amerikaiak lesznek a főszereplők, akik kézről kézre adva minket önzetlenül segítettek, hogy a családunk újra együtt lehessen.
Hollywoodban több producer és színész bíztat, hogy egyidejűleg írjak belőle forgatókönyvet is, természetesen az amerikaiak számára készülő könyv alapján. Nem tagadom, hogy könnyes történet lesz egy szétszakított családról, de mégsem lesz teljesen hollywoodi papedli, mert mindkét könyv és a forgatókönyv is érdekes kortörténeti lenyomatként szolgál majd arról, hogy az embernek igenis volt választása abban az időszakban.
