- Hogyan jött az ötlet, hogy a CPg együttesről csinálj filmet?

- Még évekkel ezelőtt találkoztam Güzüvel, sokat beszélgettünk, de nem elsősorban a CPg-ről. Aztán pár évvel később kaptam egy információt, hogy Güzü a Szegedi Zsinagógában dolgozik. Akkor már engem a CPg érdekelt, és a vele való egy évnyi beszélgetésből született egy harminc oldalas előinterjú. Kevesen voltak, akik ismerték az együttes történetét, ilyen volt például a Pálinkás Robi, aki sokat írt róluk a 80-as évek végén, 90-es évek elején. ő közvetlen közelükben volt. Az én munkám igazából nem is a leforgatott film, hanem az a két év, amíg előkészítettem. ők mondták, hogy nagyon szívesen beszélnek erről, de nem kamera előtt. Güzü azt javasolta, inkább temessük el az egészet. Szerény volt, félt a nyilvánosságtól. Én a tévénél dolgozom, a dokumentumfilmeseknél, de ott nem volt pénz a forgatásra, mivel két-háromszáz körül vannak az elfekvő anyagok. Elmentem a Filmplus-hoz, ők voltak az egyetlenek, akik támogattak minket. Írtam egy szinopszist, odaadtam az interjú anyagait, és szívügyükké vált a történet. Pénzt meg technikát biztosítottak, később pedig -- amikor a Szemlén bemutatták a Pol Pot megye punkjait -- a promóciós anyagokat.

- Mi érdekelt belőlük a punk vagy a politikai vonal?

- A politikai oldala érdekelt, de a punk tulajdonképpen csak hordozója volt azoknak a rendkívül igaz, igazlátó szövegeknek, amiket a Güzü írt, amiről a CPg zenélt. Én nem voltam koncertjükön, terjesztett kazettákról ismertem meg a zenéjüket. Minden akkori bandának ellenzéki volt a szövege, de a CPg volt a legőszintébb, a legkeményebb. Engem a szókimondásuk döbbentett meg. És volt valami személyes érintettségem is, mivel a bátyám is hasonló verseket írt irodalmi lapoknak, aztán emigrálni kényszerült. Visszatérve, nagyon szépek ezek a CPg szövegek, nyersek, egyszerűek, de nagyon szimbolikusan megfogalmazzák a dolgokat. Így itthon kevesen, inkább az emigrációban lévők írtak. Például a CPg-nek Párizsban megjelent egy lemeze is '86 környékén.

- Kisebb botrány volt a nyilvános bemutatón a Toldi moziban?

- Koncertfilmet vártak, egy zenés filmet. De hát a Güzüék is csak most kezdtek megint összeállni, nem volt elég anyag. A punkok azt várták, hogy tarol majd a CPg. Ugyanakkor ilyenek ők most. Sárkányt eregetnek, teljesen szelíd figurák. A későbbi hat vetítésen tömve volt a Toldi, és jól fogadták. Egyébként kicsit bővítettem a filmet, ez már nem a Szemlés verzió.. Van egy szegedi koncertanyag, meg a régi, csirkés buliból hanganyag. Így teljes a film egyébként, most jó.

- Hogyan fogadta a szakma?

- Sehogy. Úgy érzem, hogy kicsit elhallgatják ezt a dolgot. Alig írtak róla, a folytatáshoz se kaptam eddig pénzt, a Filmplus-on kívül senki sem támogat. De hát ez a film tükörkép is a mostani, vagyis a már akkor meglévő szakmának. Pedig ez kordokumentum, föltáratlan terület, amiről majd a történészek fognak írni, vagy a szociológusok. Ez egy fontos téma. A kritikusok sem írtak róla. Itt-ott valami, de jelentősebb cikkekből kihagyták. Olyan filmekről írtak, amin öten, ha bent voltak a Szemlén, ez meg dugig volt. Na mindegy. Most már háromezer fölött van a nézettsége. A film pedig abszolút hat. Szegeden például szociológus hallgatóknak előadássorozat indult erről a témáról, egy vetítésen ott volt egy egész évfolyam. Egyik este pedig azt láttam, hogy friss CPg feliratot mosnak le a falról.

- Készült egy film a CPg-ről, amihez ugyanígy még egyszer nem lehet hozzányúlni, mégis van ebben a történetben még valami. Hogyan tovább?

- Folytatom a filmet, ugyanis nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt. Fölvettem nyolc órányi anyagot, és ebből egy óra lett megvágva. Föltáratlan maradt a punkok meg az ellenzék kapcsolata, a találkozásaik. Kritikaként meg is kaptam ezt. De nem akartam egy háromórás széteső filmet csinálni. Ez a mostani film a valódi sztorinak csak a csontváza, de nem engedhettem, hogy elmenjek egy irányba, a többit meg elhanyagoljam. Például a Pálinkás Robi békemozgalmai meg a rákapcsolódó underground figurák. Vagy amikor azt mondja a CPg, hogy mennyi sok haverjuk volt itt Pesten, erről nem sok minden derül ki. Most a folytatást csinálom, a VHK-val forgattam most, voltunk a soproni Volt fesztiválon, a CPg megint zenél, őket kísérjük. Na, a punkoknak ez például jobban fog tetszeni, ez dögösebb film lesz. Klipszerűbb, több zenével. Viszont nem kizárólag a punkoknak csinálom, hanem a szélesebb közönségnek, az értelmiségnek. Én nem is gondoltam, hogy ennyi punk van még. Ezt mondjuk a CPg sem hitte volna. Decemberben volt koncertjük Szegeden, és valami ötszázan voltak, pedig nem is volt sehol meghirdetve. Azt se tudták, hogy milyen legendájuk lett. Amikor megkerestem a Güzüt, azt mondta nekem: "Á, ki emlékszik már a CPg-re?" Nem tudtak magukról semmit. A film egyik legjobb jelenete az, amikor a Kutyás meg a Takony elkezdenek vitatkozni ezen a CPg-Mosoi összemosás dolgon. Akkor esett le nekik, hogy a nagyközönségnek ők így maradtak meg.

- Most milyen a CPg?

- Ugye, összeálltak megint, a régi számokat nyomják, de van már három új is, amik nagyon jók. Sokkal "szókimondóbbak" mint azok, akiket manapság evvel a címkével illetnek. Ahogy akkoriban is, most is úgy beszélnek. Nem fogják be a pofájukat. Nem a gengszterekről meg a kurvákról, hanem a fogyasztói társadalomról, a kispolgárokról szólnak. De ugyanolyanok, mint régen, elvannak a világban, a keserűség ugyanúgy bennük van. Egyszerű emberek, hihetetlen éleslátással. Én igazi hősöknek tartom őket. A Güzü mondta egyébként, nem is tudom benne van-e a filmben, hogy ő igazán naiv volt evvel a dologgal, mert neki a KISZ azt mondta, amikor az első botrányuk volt még Szegeden az iskolában, hogy itt igazán mindenről lehet beszélni, lehet kritizálni is. ők meg szó szerint elhitték, és aztán ez lett belőle.

Tamás Bence Gáspár