Miről szól a filmterved?
Az Odalent 1945-ben, közvetlenül Budapest ostroma után játszódik. A főszereplőt, Dr. Tamáska Lóránd igazságügyi orvosszakértőt egy budai villa kertjében talált tömegsír feltárásával bízzák meg. A munka során Tamáska rájön, hogy a felszínen zajló hivatalos nyomozás mellett létezik egy mélyebb titok is, amely a villa alatti, lezárt bunkerrendszerben rejtőzik. Egy eltűnt kislány nyomába eredve leereszkedik ebbe a földi pokolba, ahol szembesülnie kell azzal, hogy a háború utáni zűrzavarban a ragadozók könnyedén öltenek új álarcot. A történet egy feszült utazás annak a kérdésnek a mélyére: hogyan őrizhető meg az igazság, ha az írott bizonyítékok elvesztek, és már csak az emberi emlékezet vagy maga a test hordozza a múlt nyomait.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Mindig is foglalkoztatott a történelem, és amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni Budapest ostromának a témájával teljesen ledöbbentett, hogy mennyire keveset tudok róla, miközben a beszámolók szerint csak Sztálingrádhoz volt hasonlítható a harcok hevessége. Ráadásul ezzel párhuzamosan az ostromgyűrűn belül egy teljesen új világ alakult ki, ahol megszűnt minden norma, amit addig ismertünk. Szóval egy hihetetlenül összetett és szélsőséges időszak, amikor igazán "kiviláglott" az emberi jellem, a jó és a rossz irányban egyaránt.
Azt tudtam, hogy Budapest ostromának a bemutatása messze meghaladja egy magyar film átlagos költségvetését, ezért egy még különlegesebb része fogta meg a fantáziámat: az ostrom utáni közvetlen időszak. A szembesülés az apokalipszissel. Mindezt szerettem volna egy orvos szemszögéből, aki az objektív igazságot keresi a teljes morális káoszban. A cselekményt még 2020 környékén találtam ki, akkor az egy 5 oldalas treatment volt még. Végül a producerem, Ruzsinszki Ádám tanácsára ezt adtam le az Inkubátor program felhívására.
Odalent mood
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film alapvetően egy dráma, amelyben erősen keverednek a krimi és thriller elemek. A célom nem pusztán az izgalomkeltés, hanem a túlélők világának és lelki terheinek hiteles bemutatása. Nagy hangsúlyt fektettem a forgatókönyvben ennek az egyensúlyára: Tamáska detektív munkája a képernyőhöz szegezi a nézőt, miközben az ostromi utáni valóság érzelmei súlyt adnak a nyomozásnak. Azt szeretném megmutatni, milyen emberfeletti nehézségekkel kellett szembenéznie azoknak, akik túlélték a poklot, és most próbálnak újra emberként létezni – mindezt egy olyan korban, amikor egy új, fenyegető hatalmi rend kezdett kiépülni és senkiről sem lehetett biztosan tudni, hogy mit tett az ostrom alatt. Ez a folyamatos bizonytalanság adja a film alapfeszültségét.
A látványvilágot illetően az operatőr barátommal, Brautigam Bertolddal már van egy évek óta közösen összekovácsolt stílusunk, ami a történet világához tökéletesen illeszkedik: kontrasztos, erős, de nem öncélúan sötét atmoszféra. A fények és árnyékok játéka itt nem csak esztétikai elem, hanem magának a történetnek az alapja is: az igazság felszínre jutásának vagy homályban maradásának vizuális leképezése. Mivel a főhősünk egy igazságügyi orvosszakértő, a kamera az ő analitikus, megfigyelő nézőpontját követi. Kerüljük a hatásvadász, explicit erőszakot; a borzalmakat inkább az emberi reakciókon, a szereplők arcán tükröződő érzelmeken keresztül szeretnénk láttatni, ami sokszor felkavaróbb, mint maga a látvány.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Szerintem amikor egy rendező ír forgatókönyvet, akkor szükségszerűen nagyon erős vízióval ír, hiszen eleve képekben, hangokban és zenében gondolkozik. A forgatókönyvem így már sok helyen egy-egy mondattal jelzi a kameramozgást és ahol szükséges, ott a világításra is utal irodalmian. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy egy film készítése élő folyamat: ezt az előzetes víziót adaptálnunk kell majd a valós helyszínek adottságaihoz, és teret kell hagynom a színészekkel való közös munka során születő impulzusoknak is. Szóval most még egy részletes belső film pörög a fejemben, de semmi sincs kőbe vésve – mivel végül úgy is sok fog múlni az improvizáción és a rugalmasságon, mint minden forgatásnál.
Odalent mood
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Csak annyiban, hogy a korábbi kisjátékfilmemben is az emberi psziché viselkedésével foglalkoztam, valamint az egyes műfajok elemeinek vegyítésével kísérleteztem. Számomra az Odalentben jelenti mindannak az összességét, amit az utóbbi években tapasztalatként összegyűjtöttem a munkáim során, mindent amit tanultam íróként és rendezőként egyaránt. Ezeket szeretném az alkotótársaimmal egy még magasabb szintre emelni.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az évek során már számos olyan alkotótársat találtam, akik egyrészt kiváló fiatal szakemberek, ráadásul barátokká is váltunk a közös munkák
során. Nincsen persze lehetőségem mindannyiukat felsorolni, de a vágótól a fővilágosítóig, a látványtervezőtől a rendezőasszisztensig már egy összeszokott csapat vagyunk, akik imádják a filmeket és ugyanaz a belső tűz hajt mindannyiunkat, hogy valami maradandót hozzunk létre közösen.
Simon Gergő
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Jelenleg egy nagyobb szabású kisjátékfilm finanszírozásán, és egy nagyjátékfilm forgatókönyvén is dolgozom. De a következő 2 hétben a pitchre és az Odalentre koncentrálok minden erőmmel.
Simon Gergő, film- és reklámfilmrendező, forgatókönyvíró. Munkái olyan elismert nemzetközi fesztiválokon mutatkoztak be, mint a Berlin Commercial vagy a BAFTA-kvalifikáló Aesthetica Short Film Festival. Készített reklámfilmet többek között az Európai Bizottság és az Origo Filmstúdió számára, első kisjátékfilmjét (Feltámadás) pedig számos díjjal jutalmazták és több mint 30 országban vetítették. A reklámok és fikciós alkotások mellett videóklipek rendezésével is foglalkozik.
A sorozat korábbi részei:
- Inkubátor 10 – Budavári Balázs: Alvó Emberek
- Inkubátor 10 – Boros Panna: Ökölbe zárt álmok
- Inkubátor 10 – Dóczé Péter: Az utolsó mohikánok
- Inkubátor 10 – Hevér Lóránt: Mikor hazudtam?
- Inkubátor 10 – Bánovits Ottó: Válószoba
- Inkubátor 10 – Szelestey Bianka: Ünnepek után
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
