Inkubátor 10 – Tőkés Anna: Viharkeringő

A Viharkeringő egy rövid animációs táncfilm három nőről, akiknek egy köd borította szigeten ki kell alakítaniuk harmónikus együttélésüket a közösség fennmaradásának érdekében. A három nő három generációt reprezentál, akik a napi rutinjukba belefásultan élnek. Ez a rutin jelen esetben a közös tánckoreográfiájuk. A legfiatalabb nő azonban megtöri a koreográfiát, énekével új ritmust indít el. Lázadásával, avagy a változás szelével feszültség keletkezik, az időjárás megváltozik, vihar formálódik. A mindenki számára kényelmetlen rendszer fenntartásával éppen ezt a vihart próbálták mindannyian elkerülni. A köd borította, megszokott helyzetből azonban ki kell törniük mindannyiuknak ahhoz, hogy közösen meg tudjanak küzdeni a viharral. Ezt követően lesz csak lehetőségük megteremteni az új, közös egyensúlyt. 

A rövidfilm tervem az egyéni hang megtalálásáról szól egy közösség tagjaként, valamint az elfogadás és együttműködés fontosságáról. Témája a közösségek újrarendezése, a harmónia megteremtése és annak megélése. 

Mióta és miért foglalkoztat ez a téma? 

Jelenleg az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyan lehet a generációs traumákat feldolgozni, átírni úgy, hogy ebből ne csak a fiatalabb generációk javára váljon. Azt látom magam körül, hogy - az egyébként pozitív önismereti munka során - sokan szakítják meg a kapcsolatot a családjukkal. Fontosnak tartom az individualizmust, az egyéni hang megtalálását, ez azonban gyakran elmagányosodáshoz vezet. Emiatt keresem a megoldásokat, hogy hogyan lehet átformálni, megújítani kisközösségeket úgy, hogy az emberi kapcsolatok a rutinok és a diszfunkcionális beidegződések helyett a harmóniára épülhessenek.

Tőkés Anna

Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez? 

A Viharkeringő egy táncfilm, ami animációs technikával készül. A szereplők között kommunikációs feszültség van. Ezt a kimondatlan konfliktust a tánc érzékenyen ki tudja fejezni, az animációs technika pedig még átélhetőbbé tenni. A három nő elhallgatott, de látható feszültségét szeretném megmutatni a koreográfiával, melyet a közös énekük fog feloldani. Az énekben nem lesz dalszöveg, azonban szeretném, hogy három különböző hangszínű és ritmusú énekhangból álljon össze a film végére a közös szólam. Azt szeretném, hogy a szereplők a berögződött cselekedetek helyett elkezdjék vokalizálni a problémáikat, amibe a nézők bele tudják majd helyezni a saját érzéseiket. 

A film egy szimbolikus térben és időben létező szigeten játszódik, amit teljesen elborít a köd. Az időjárás a szigeten élők cselekedeteire reagálva változik. Emiatt gyakran absztrakt, szürreális térélmény alakul ki a nézőben. A sziget vizualitását az izlandi bazalttömbök inspirálták. A film színeit kezdetben szürkés, komor, hideg árnyalatok dominálják. A vihar eljövetelével a kontraszt is megnő, a végén pedig nyugodt, békés meleg színek uralkodnak. Az animációs technika digitális kézzel rajzolt 'frame by frame' animáció. Külön kihívást jelent majd a tánc koreográfia komplex mozdulatsorainak animációja, de szerencsére a diplomafilmem gyártása közben kialakult egy jó munkakapcsolat egy csapat fantasztikus animátorral, ezért biztos vagyok benne, hogy az eredmény érzékeny és dinamikus lesz. 

Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak? 

Azt biztosan tudom, hogy egyes jelenetekkel milyen érzéseket szeretnék kiváltani. Ahhoz, hogy ez a lehető legjobban megvalósuljon, a koreográfiában mindenképp szeretnék segítséget kérni Juhász-Hörcher Noémi táncművész és koreográfustól, aki a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett és tanít. Emellett a zeneszerzőnek, Alpár Balázsnak is szeretnék nagy szabadságot adni, mivel a filmhez zörejekből álló, kísérletező zenét képzelek el. 

A karaktereket, látványvilágot és a történetet tisztán látom magam előtt, azonban egy animációs filmnél az animatik befejezéséig átalakulhatnak a jelenetek, és ennek mindenképpen szeretném meghagyni a kellő szabadságot.

Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád? 

Diplomafilmem, Az utolsó dobás egy ritmikus gimnasztika csapatról szólt. Ott is a mozgás, a metakommunikáció és a kimondatlan feszültség volt a központban. A Viharkeringőben a szürreális tér behozásával, illetve a diplomafilmemben jelenlévő zörej-zene kiszélesítésével tovább szeretném fejleszteni Az utolsó dobásban elkezdett filmnyelvemet.

Tőkés Anna

Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba? 

CUB Animation Stúdióval adtuk le a pályázatot. Velük közreműködtem korábban a MOME Animáció szakon készített diplomafilmemben is, így nagyon örültem, hogy már a kezdetektől támogatnak az új projekt fejlesztésében. Magabiztosságot ad, hogy egy 10 éve fennálló, remek nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező stúdió vezetői adnak szakmai és emberi segítséget. 

Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz? 

Az NFI Inkubátor program mellett a CEE Animation által szervezett Rise&Shine nemzetközi workshopon is részt veszünk. Nagyon izgalmas szakaszban vagyunk, hiszen mindkét szervezetben neves nemzetközi szakmai mesterektől kapok visszajelzéseket és segítséget ahhoz, hogy a filmtervem olyan irányban fejlődjön tovább, amely a lehető legközelebb van ahhoz ahogy azt én elképzelem. 

A Rise and Shine keretein belül decemberben a nemzetközi közönség előtt is prezentálhatom a Viharkeringőt - jelenleg ez köti le minden energiámat, hogy minél jobban képviselhessem a magyar animációs szakmát a ljubljanai Animateka fesztiválon.

Tőkés Anna a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animációs képzésén diplomázott 2024-ben. Az utolsó dobás című diplomafilmjéért rektori különdíjban részesült, ezt követően számos nemzetközi és hazai fesztiválon szerepelt sikerrel. Köztük az Annecy filmfesztivál versenyprogramjában is szerepelt. Anna a tanulmányai mellett 2018 óta szabadúszóként dolgozik, többnyire háttérrajzolóként, látványtervező