Miről szeretnél filmet készíteni?
A főhősöm Zsiga, magányos, szorongós férfi, aki megjelenik egy isten háta mögötti, bájos faluban, ahol egy elhagyatott ház kertjét nézte ki magának, hogy megássa a sírját, belefeküdjön és meghaljon. De a magányos lakosok kíváncsisága miatt Zsiga különös és abszurd helyzetekben találja magát. Azok a kérdések foglalkoztattak, hogy lehetséges-e az az abszurditás, hogy egy közelgő halálra való készülés ad újra célt az embereknek és ez hozza össze őket? De mi történik, ha Zsiga annyira jól kezdi érezni magát a sok gondoskodástól, hogy már nem is akar meghalni? Vagy most már muszáj meghalnia?
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Engem leginkább az olyan igaz sztorik, valós élethelyzetek inspirálnak, amelyeket nem értek, de szeretném megérteni. Egyszer hallottam egy megtörtént esetet, amiben az volt az alapszituáció, hogy egy ember meghalni érkezett egy faluba és a lakosok elkezdtek róla gondoskodni. Ennél többet soha nem tudtam meg az esetről, és talán pont ez benne a legjobb, mert így a képzeletemben szabadon születhettek meg egy képzeletbeli történet részletei. Azért foglalkoztat a téma, mert sokszor az az érzésem, hogy túl könnyen és gyorsan ítélkezünk mások felett és úgy gondolom, hogy többek között ez az egyik oka, hogy olyan sok az egymás mellett élő magányos ember. Szeretnék kreálni egy olyan bájosan abszurd világot, ahol az emberek nem ítélkeznek, nem kérdőjelezik meg a másik viselkedését, hanem egyszerűen csak elfogadják azt.
Ágói Krisztina
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
Nagyon szeretem a skandináv típusú filmek abszurd humorát. Remélem, hogy ennek a filmnek a leendő nézői is hasonlóan vélekednek és sikerül kreálnom egy olyan abszurd világot, ahol egy drámai élethelyzetet humoros köntösben mutathatok be. Azt hiszem, hogy szeretek kockáztatni, mert egy elég rizikós műfajt választottam. Különösen nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a képi világ magas színvonalára. Ez a történet egy abszurd helyen játszódik, egy bájos, isten háta mögötti faluban, ennek ellenére különösen fontos számomra megmutatni Magyarország csodálatos természeti adottságait, amelyeket széleslátószögű, nagytotálos, drónos felvételekkel szeretnék a filmbe belecsempészni. Ezek az életadta gyönyörű természeti tájak szándékosan nagy kontrasztot mutatnak majd a főhős szorongós, magába bezárt világával.
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a programnak. Szuper lehetőség ez első filmeseknek és nagyon élvezem, hogy a része lehetek. Hasznosnak tartom a Filmalap által szervezett programokat és a mentori segítséget is. Nekem nagyon sokat segítettek a visszajelzések, amiket a fejlesztés során kaptam. Az első inkubátor fórumot végignéztem nézőként, akkor azt gondoltam, valamikor én is ott leszek a színpadon, hogy elmondjam a filmtervemet.
Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
Ez lesz az első pitchem. Nagyon izgulok. Szívvel-lélekkel készülök rá.
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Nagyon látom magam előtt a filmet. Fejben már vágom a jeleneteket, de az is biztos, hogy az utolsó pillanatig fogom a filmet még fejleszteni, hogy mások is azt a filmet lássák majd benne, amit szeretnék megmutatni. Mindig van még hova fejlődni és azzal együtt, hogy igyekszem a lehető legprecízebben felkészülni a forgatásra, nyitott kell, hogy maradjak a közben esetlegesen felmerülő helyzetekre.
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
Az Ez titok az ilyesmi... című animációs-dokumentumfilmem műfajában teljesen más, de azért mégis van némi hasonlóság, a humor és a műfajkeveredés. Nagyon izgalmas számomra új műfajokkal játszani. Ha lehet, akár egy filmen belül is. Ebben a filmben is megvan ez a szándékom.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Volt olyan filmforgatás, amikor a forgatás végén, egy falun belül, a forgatás előtt egymással nem is beszélő "szomszédokat" összehozta a forgatás és elkezdődött valamiféle egymás felé fordulás. Hasonló témát feszeget a film is. Nem véletlenül. A forgatás számomra mindig egy csoda, az alkotás csodája, amihez igyekszem alázatos maradni.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
Megírtam egy treatmentet és teljesen egyedül jelentkeztem a filmtervemmel. Azóta nagy örömömre bővült a csapat. Együtt gondolkoztunk Fazekas Mátéval (forgatókönyvíró) és Fülöp Péterrel (producer). Sokat köszönhetek nekik, nagyon örülök, hogy a film kapcsán megismertem őket. Sokat segít még anyukám, a férjem, a családom többi tagja is és a barátaim, ismerőseim is segítettek átgondolni, hogy tisztán lássam, mit is szeretnék pontosan elmondani ebben a filmben. Én már most több szempontból is nyertesnek érzem magamat. Nélkülük most nem ott tartanék, ahol tartok. Nagy reményekkel teli haladok tovább ezen az úton.
