A délszláv háború poklából Milán a pesti éjszakai mentősök világában találja magát, egy szürreális road movie kellős közepén, amiben van van nácis, drogos és kurvás jelenet is, a bázis nem a Markó utca, hanem egy kínai étterem, és hol embert csempésznek, hol emberek halnak meg.
Rába Roland Fék doktorként (fotó: Szabó Adrienn)
A mentős csapat erős társaság: a cinikus bölcsként mindvégig szupernyugodt Rába Roland (Fék doktor) és a veszkós, nindzsakardos Keresztes Tamás (Kistamás) mellé száll be harmadiknak Milán. Az csak idővel derül ki számára, hogy a kollégák élet és halál uraiként istent játszanak egy temetkezési vállalkozóval, Vinnaival szövetségben. Utóbbit Zsótér Sándor játssza helyenként elég modorosan, pedig ő ebben a történetben az ördög, akivel bizniszelnek a mentősök. Hálás szerep a főgonoszé, kár, hogy Vinnai karaktere nem lesz fajsúlyos és félelmetes.
Törőcsik Franciska (fotó: Szabó Andrienn)
Bodzsár kerettörténete remeg a legjobban: Milán motivációiról elég keveset tudunk meg, ahogy arról is, hogy milyen a kapcsolata a csajával, aki egy szarajevói kórházból - néha bombázás közben, beszívva, berúgva vagy tisztán - beszélget vele telefonon. Stork Natasa mindent megtesz, de szinte lehetetlen a helyzete: be lehet-e mutatni egy kapcsolat bonyolultságát úgy, hogy a szerelmeseket soha nem látjuk együtt, csak a telefon két végén, miközben bosnyákul beszélnek egymáshoz? Ez a film fontos, ám kevésbé sikerült történetszála, pedig ez adhatná meg a történet összes szélsőségéhez a viszonyítási alapot. Ha Szarajevó maga a pokol, akkor mihez kezdjünk azzal, ami a mentőautóban történik? Borzalmas vagy sem, hogy exitáló embereket hagynak meghalni?
Nézd meg az Isteni műszak előzetesét!
Mivel a szarajevói háttértörténet nem kap nagyobb hangsúlyt, és Milánról sem derül ki pontosan, hogy ki ő, és mit hozott át magával a határon, a film gerincét adó budapesti szál elég öncélúan kezd működni. Az egymás utáni jelenetsorok, mintha rövid sorozatepizódok lennének, önmagukban is megállnak, viszik a nézőt előre. Egy nem túl jó jelenetben Nagy Zsolt náciként kerül a mentősök kezébe, két fojtogatóan nyomasztó éjszakai epizódban a remek Pálos Hanna mutatja meg, milyen kábítószerfüggőként teljesen szétcsúszni, a film egyik legmorbidabb és legsikerültebb jelenetében Jordán Adél játssza a naivát, amíg Lázár Kati rákos betegként haldoklik. Talán néha lehet és kell is röhögni egyet a halálon, és nevetni a rákon.
(fotó: Szabó Andrienn)
A film harmadától Milán már Kétarcként sodródik az eseményekkel: jó és rossz egyszerre dolgozik benne, örlődik, de sajnos ez a konfliktus nem feszíti szét a főhőst. Ötvös András a legjobb Katona József Színházbeli alakításaira emlékeztet a vásznon, Rába és Keresztes pedig mindent kihoz remekül kitalált, szélsőséges karakteréből. A kéjgázt szívó, nindzsakardos Kistamást átszó Keresztes Tamás simán elvinne a hátán egy egész mozit, ő lehetne a kőbányai Danny Trejo.
A rendező bevállalta, hogy olyan első filmet csinál, ami elüt a magyar filmes hagyománytól, miközben bátran utalgat számára fontos filmhagyományokra, mindenek előtt Quentin Tarantinóra: fröcsög a vér, csillog a szamurájkard, megy a viccelődés a halállal. Szerintem kevesebb több lett volna, a legfontosabb azonban, hogy az alkotó képes-e beépíteni a saját filmjébe a megidézettet, vagy az csak önmagában működik. Bodzsárnál alapvetően kerek egészet kapunk, ami nagy fegyvertény.
Ötvös András, mint Milán (fotó: Szabó Adrienn)
Az Isteni műszak az a film, ami megérdemli, hogy mindenki félretegye az elmúlt évek magyar filmmel szembeni összes indulatát, és elmenjen megnézni. Bodzsár Márk fekete humorán és beteg poénjain jól szórakozunk, miközben szomorú látleletet kapunk a magyar egészszégügyről, ahol áldatlan állapotok között játszanak közönyös, cinikus istent a fehér köpenyesek.
Ötvös András és Keresztes Tamás (fotó: Szabó Adrienn)
Ha évi harminc film forogna nálunk, és az Isteni műszak egy átlagos alkotás lenne köztük, akkor nagyon elégedettek lehetnénk a kortárs magyar filmes felhozatallal. De – nagyon helyesen - nincs harminc nagyjátékfilm évente: két-három szűk esztendő után ez az első fecske az új filmtámogatási rendszerben (Szász János filmje, A nagy füzet az MMKA-ról Filmalapra történő átállásban készült), így fokozott figyelem irányul rá. Bodzsár Márk debütáló munkájától sokan az új magyar film felemelkedését és megváltását várják, mások az intézményrendszer kudarcának bizonyítékát, drukkerek és ellendrukkerek között, hangos kritikai közegben kell bizonyítania az Isteni műszaknak.
Nekünk most ez az egy filmünk van, egy zavarba hozó, szerethető, bizarr komédia, ahonnan érdemes elindulni, és amiért annyi idő után újra érdemes elmenni a moziba.
Olvasd el a rendezővel készített interjúnkat és a szakmai közönség véleményét a filmről!
