De jó, hogy felhoztad, imádtam azt csinálni. Az első fele nagyon szétszórt forgatás volt, a második fele nagyon összeszedett. Molnár Dani operatőrnek volt ez a vizsgafilmje.
Ez az ironikus bohóckodás mennyire áll közel hozzád? Te játszod a vérkomoly rendezőt, aki Boci Bocit játszik a zongorán.
A Boci Bocit azt pont impróztam. Egy forgatás egy nagyon precízen megtervezett dolog, és mivel ez egy vizsgafilm volt, kellett benne operatőri truvájokat csinálni, például van benne az az egysnittes jelenet. Ott nem volt lehetőség a baromkodásra. De a próbákon nagyon sokat hülyéskedtünk.
A független színházi csoportosulásod, vagy a Dantés tevékenységed mennyire egyeztethető össze ezzel az akciófilmes vonallal, amiben most aktívan benne vagy? A Most vagy soha után ismét egy nagyszabású akciófilmben játszol fontos szerepet.
Húsz éve független színházat csinálok, a Merlinben kezdtem az egész pályámat. Az a valódi életem, de szívesen megyek forgatni oda, ahova hívnak, vagy ahova azt gondolom, hogy belefér. Mivel ezek a filmek forognak, ezekbe tudok elmenni és nagyszerű alkotótársakkal együtt dolgozni. Az egy illúzió, amikor valaki Magyarországon azt gondolja, hogy egy színész válogathat a készülő filmalkotások között. Bárcsak azt mondhatnám, hogy kaptam 15 ajánlatot, és én ezt választottam. Egyáltalán nem tartom az alakításaimat kifejezetten összeegyeztethetetlennek, és remélem, hogy hordozza a független színházi múltamat, ezeknek az alakításoknak a minősége.
Forrás: Forum Hungary
A fizikai felkészülés mellett a katonai nyelvezetet, ahogy egymás között beszélnek a katonák, azt mennyire akartad vagy tudtad elsajátítani? Mind benne volt a forgatókönyvben?
Én is kérdeztem ezt a katonáktól, és azt mondták, hogy mindig az egysége válogatja, hogy ott milyen szleng alakul ki. Ami érdekes módon ránk is igaz lett, ahogy ezek az emberek, nem barátságban, hanem teljesen más, inkább egy testvéri viszonyba kerülnek egymással. Néha cívódnak, néha beszólnak, néha utálkoznak, de ha éles helyzet van, akkor mindenképpen tudnak egymásra számítani. Így láttuk a katonákat működni, és mi magunk is elkezdtünk így viszonyulni egymáshoz. Ebben nyilván kialakult egy belső nyelvezet. Kérdezgettem a szakértőket a kézjelekről, amiket az épületharcászatban használnak, és elmondásuk szerint van egy katonai ABC, amit használnak, de nincs egy előre meghatározott mozdulat, pontosan azért, hogy ne lehessen megtanulni előre. Ha megtanulható lenne, ki tudnának szivárogni és leleplezhetővé válna az egység.
A filmben minden magyar katonának egy Rejtő Jenő-karakter a kódneve. Úgy is tűnt, hogy mindenki tudatosan kapta ezt a nevet, a Piszkos Fredet, Fülig Jimmyt, vagy épp a Szőke Ciklont. Ez is a valóságból kölcsönzött?
Biztosan vannak a valóságban is ilyen fedőnevek, de erre az ezredes tud válaszolni. Szerettem Rejtőt olvasni. Több változat is volt, de végül ez lett, és tökjó, hogy a Pál utcai fiúk és a Rejtő lettek a fedőnevek.
Mennyire éltél a kaszkadőr-használattal, mennyit tudtál te magad megcsinálni az akciójelenetekből? Ez ilyen kor mennyire produceri döntés?
Sokat harcoltam, hogy szeretném csinálni. Amit csak lehetett, és amit csak hagytak, azt én csináltam, a nagy repülést is, ami az egyik jelenetben van. Nyilván vannak szempontjai egy produkciónak, például, hogy ne sérüljön le a színész két hétre. Nem azért nem hagyják, hogy te csináld, mert bunkók, hanem mert ha egy kicsi esély is van a bajra, a kaszkadőr sokkal ügyesebben tud esni, a színésznek nincs benne 20 évnyi tapasztalata. De ami jól van biztosítva vagy végrehajtható, azokat mindig szeretem én csinálni.
Forrás: Szupermodern stúdió
És itt egy nagy trambulin volt, vagy mi volt a trükk?
Nem, berántottak. Közben sok lövés van, meg robbanás a hátam mögött, sok összetevős a dolog. Meg hát ott volt az autós üldözés is, amiben valódi az autó, közben lőni kell, meg robban minden, füstöl, és ott is bent ültünk. Nagyon élveztem.
Színészként milyen átélni egy ilyen akciójelenetet? Mennyire tud illúzióromboló lenni, hogy minden darabokra van szétszedve?
Sokszor van, hogy egyben nyomjuk le, több kamerával veszik fel, egymás után az egészet. De olyan is van, hogy csak kétszer tudsz valamit felrobbantani, vagy egy házfal például csak egyszer szakadhat le. Magyarországon azért nem az történik, hogy felveheted ötvenszer, hanem egy fal van, amit használhatsz. Olyankor nagyon egybepattan az egész. És akkor sem az történik, hogy egy snittben egy robbanást felveszünk, hanem közben szaladnak, jön a helikopter, az autó, valaki elesik, fel kell segíteni, stb.
Akciószínészet legnagyobb kihívása akkor, hogy ilyen sok mindenre kell figyelni egyszerre? Vagy van ebben olyan aspektus, amire nem is gondolunk, mi nézők?
Érdekes módon nagyon sokat segít a színészkedésben, ha golyók süvítenek el a füled mellett. Sokkal könnyebb így eljátszani, hogy veszélyben vagy, mintha egy zöld háttér előtt kellene egy süket szobában úgy csinálnod, mintha éppen kiabálnál a melletted állónak, aki nem hallja, amit te mondasz, miközben robbantanak körülötted. Ehhez képest kint lenni a terepen nagyon sokat segít.
Dyga Zsombor, Jászberényi Gábor és Hajmási Dávid / Forrás: Szupermodern stúdió
A súlyosnak kinéző katonai ruházat tud kényelmes is lenni?
Nagyon praktikus, sok rétegű. Van ez a bakancs, ami látszólag kényelmetlen, és az első pár napban valóban az, de aztán szépen felveszi a lábad formáját. A végére már minden körülmény között jó volt benne közlekedni. Nagyon szélsőséges környezeti körülmények között forgattunk. Volt, hogy 40 fokban, levegőtlen folyosón, sok emberrel, és volt, amikor éjszaka a hidegben épületharcászat az újdörögdi katonai bázison. És a felszerelés mindegyiknél helytállt. Azt éreztem, hogy igen, kényelmetlen a helyzet, de tök jó, hogy itt van rajtam ez a bakancs. Ez érvényes az összes zsebre, jól ki van ez találva. Semmi sem véletlen a felszerelésnél. Volt egy kevlárbetétünk is, ami még olyan 15 kilót rátett a mellényre, brutális volt. Olyan volt, mintha reggeltől estig rajtunk lett volna egy ólom mellény.
Mennyire csinálja meg a karaktert, ha rajtad van még ez a plusz 15-20 kiló?
Az elején azt gondoltam, hogy tök jó lesz, aztán a harmadik napon már azt éreztem, nem is csak a plusz teher miatt, hanem hogy amikor fogod a nehéz fegyvert, csak simán tartod, az önmagában ad egy erőt. Amikor este levettük magunkról a cuccot, olyan könnyedén jártunk, mint az angyalok. Ehhez hozzászoktunk, és az egy tökjó pillanat volt, amikor már nem volt erőfeszítés viselni a jelmezt, meg a kellékeket. Például a sisak alatt van egy fülhallgató, amit az elején még hosszasan tudtunk csak betornázni oda, a végére meg már rutinszerűen ment. Szerintem ott kattan át ilyenkor, ami a szerephez hozzátartozik, hogy ott van a zsigerekben, a kisujjban. Nem kell eljátszani, hanem automatikusan működik.
