A Verzió Film Alapítvány 100 000 forintos Különdíjjal jutalmazta a legmagasabb szavazatot kapott magyar filmet: Kabarcz Zsófi Varázslatos gladiátorok (2011). A film a Baltazár Színház - amely az egyedüli hivatalos színtársulat Magyarországon, ami értelmi sérült színészekből áll –, az Aranylépés című darabjának a születését, az alkotók életét és munkáját, valamint a választott téma során felmerülő társadalmi feszültségeket dokumenetálja.
A Nemzetközi panoráma idén is ízelítőt adott a legutóbbi évek dokumentumfilm terméséből. Friss, kreatív, rendkívül érzékeny témákat feldolgozó dokumentumfilmeket láthattunk a világ minden tájáról: szegregált roma gyerekekről, 4 éves maratoni futóról, 100 éves diszkoszvetőről, kolumbiai gerillákról, transzneműekről, drogos és hajléktalan anyákról.
Az idei Magyar panoráma központi gondolata a remény volt. A nyolc magyar dokumentumfilm a különféle helyzetek fogságában küzdő-szenvedő emberekről szóltak. Emberekről, akiknek gyakran már semmi sem maradt, csak a puszta remény - ám nincs az a hatalom, ami ezt elvehetné tőlük.
Az idei nyitófilm a Mi iskolánk – Our School, számos fesztivál-díjjal kitűntetett alkotás volt. A film kísérletet tesz annak kiderítésére, hogy meggátolható-e pénzzel a romák hátrányos iskolai megkülönböztetése. Az idei fesztiválon a Mi iskolánk című román film volt a leglátogatottabb.
A fesztivált idén is számos kiegészítő program és retrospektív válogatás gazdagította. Ezek közül a legjelentősebb a neves cseh filmes, Helena Třeštíková filmjeiből összeállított program; munkásságának védjegye a hosszú időszakon át tartó átalakulás nagyjátékfilmnyi időbe sűrítése Az „Ablakok a múltra: A Balkán-háború emlékei”- sorozat a jugoszláv háború traumáját vizsgálta.
Idén is volt a dokumentumfilmeket oktatási szempontból megvitató Vizuális Laboratórium. A Verzió idén is bevonta a fiatalokat a dokumentumfilmek világába, ezért ingyenes vetítéseket rendeztünk középiskolások számára.
Idén 13 film alkotóját látta vendégül a fesztivál, akiket a vetítéseket követő közönségtalálkozón kérdezhetett a közönség.
Enyedi Ildikó filmrendező ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a fesztivált: „A gyorsan elöregedő játékfilmekkel szemben ezek a dokumentumfilmek lesznek majd az igazi hírnökei annak, hogy hogyan éltünk mi itt a Földgolyón. Ez a fesztivál ennek a tanúságtételnek egy nagyon konkrét aspektusával foglalkozik: nem érdekli a mégoly hódolatteli utókor, hozzánk, a jelenhez szól, és konkrét, határozott cselekvésre biztat minket.”
Az idei filmek bepillantást nyújtottak a gyors változások valóságába, és arra ösztökélnek bennünket, hogy vállaljunk aktívabb szerepet a folyamatok alakításában – itt és most.
