Szomjas György és Grunwalsky Ferenc operatőr az 1980-as évek elején kezdett bele közös ciklusába, ami a lepukkant pesti bérházak mélyén és a lakótelepeken megrekedt munkásréteg élethelyzetét, mindennapi konfliktusait mutatta be, fikciós-dokumentarista eszközökkel. A szatirikus hangvételű trilógia első felvonása az 1983-as Könnyű testi sértés, amelyet a lakáshiány időszaka és egy ebből fakadó, valóságban is megtörtént bűneset ihletett.
Bán János
Eperjes Károly, Andorai Péter és Erdős Mariann hármasának kényszerű együttélését két évvel később követte a kisvállalkozói szellem erősödésének jegyében készült lakótelepi történet. Ennek megfelelően a Falfúróban is visszaköszönnek az előd legmarkánsabb megoldásai, mint a hirtelen színváltások és az álinterjúk. A paneltornyok között kisrealista valóságszag terjeng, de a vastag kontúrral megrajzolt karakterek már a következő lépést, az 1992-es Roncsfilm groteszk, józsefvárosi mikrokozmoszát vetítik előre.
“Nagyon megrázott a halálhíre. Sokoldalú, kiváló ember volt, és nagyszerű rendező. Örülök, hogy ismerhettem” - emlékezett meg Szomjas Györgyről a Falfúró főszereplője, Bán János. Több alkalommal dolgozott közösen a rendezővel, amelyek közül az első az 1985-ben készült film volt. A színésznek Jiří Menzel Oscar-jelölésig jutó alkotása, Az én kis falum nyári forgatási szünetében volt alkalma eljátszani Géza szerepét.
“Eleinte sok bajom volt a nyelviségével, nagyon kimódoltnak, elemeltnek érkeztem a hétköznapi beszédhez képest. De ahogy haladt előre a forgatás, ráéreztem, hogy a játékmód stílusának is ehhez kell alkalmazkodnia" - idézte fel, hogyan találta meg magában a kisiparost, akit elragad a lyukfúrás szabadsága. Hozzátette, hogy máskülönben nem volt “ördöglakat” a figura, mivel ő maga is sokat élt lakótelepi környezetben és a fúrógéppel is volt gyakorlata házépítések során.
Bán János és Szatler Renáta
Géza egyre jobban bepörög, faképnél hagyja a feleségét, egy infantilis pillanatában még a Hamu és gyémánt lövöldözését is előadja fúrójával a lépcsőházban. Elszánt, de közben szánnivaló alak, aki önön jelentéktelenségét igyekszik megugrani, miközben a szomszéd nővel folytatott viszonyát is félreértelmezi. Bán János langaléta alakja és hatalmas energiája különlegessé teszi az önjelölt kisiparos figuráját, alakításáért megérdemelten jutalmazták díjjal az 1986-os Filmszemlén.
Hősünk ambícióinak az Újpest-melegítős gondnok is igyekszik gátat szabni. Andorai Péter zseniálisan komédiázik minden idők legsunyibb házmestereként, aki valószínűleg nem csak saját szakállára kémkedik folyamatosan a lakók után, de egyértelműen a saját örömére keseríti meg az életüket. A főhőssel való lépcsőházi “ütközetei” a film legélvezetesebb jelenetei közé tartoznak. Szintén tökéletes az összjáték Bán és a szomszéd cimboráját alakító Ujlaki Dénes között, aki gyakorlott vállalkozóként adja Géza alá a lovat, közben instant klasszikus kínrímekkel gazdagítja a közkincset (Ott a lyuk, sajnáljuk; Jól látom, anyád jön ott lóháton?).
Andorai Péter házmesterként
A Falfúró nem egy meghatározott budapesti lakótelepet pécéz ki, hanem egyszerre játszódik az összes magyar betondzsungelben. A forgatás persze több helyszínen, köztük Zuglóban, Kőbányán és Újpalotán zajlott, de számít ez egyáltalán, ha a szürkén egybesimuló környezetben az egyetlen egyedi tereptárgy a ház előtt parkoló rózsaszín Trabant-roncs? A nagy mennyiségű audiovizuális törmelék olyan érzést kelt, mintha az ember egy forró, ragacsos nyári napon indulna sétára a vasbeton háztömbök között, ahol minden ablak tárva-nyitva: korabeli tévéműsorok, falfirkák üzenetei, de még egy NDK-s pornó hangsávja is beszüremkedik.
Kizárólag a főszereplő elmosódó álomképeiben sejlenek fel újszerű perspektívából az ismerős betonkockák. Ilyenkor Grunwalsky kamerája a tetőn kóborol, vagy fejest ugrik a mélybe. Bán Jánosban erősen él az utóbbi képsor felvétele, amit csak egyszer lehetett megpróbálni: “Feri gumikötélen készült ledobni az Arri kamerát az ablakból, én pedig könyörögtem, hogy ne tegye, mert roppant nagy értéket képviselt abban az időben. Azt válaszolta, hogy ne foglalkozz vele, nem lesz semmi baja, ki van centizve. Neki lett igaza.”
Dörner György és Bán János
Gézát tragikomikus figurává emeli, hogy küzdelmei még saját történetében is másodlagosak. A cselekményt folyamatosan beszélőfejes interjúbetétek szakítják meg a helyi presszóban zajló üzelmekről, egy katalógusként funkcionáló fényképalbumról, és a GYES-t prostitúcióval kiegészítő háziasszonyokról. Bár nem bizonyítható, és sokan a Falfúrónak tulajdonították az elterjedését, ez a történet nem az alkotók szüleménye.
Hivatalos hatósági jelentések hiányában csak annyit tudni biztosan, hogy a szóbeszéd már korábban felütötte fejét, a film egyik forgatókönyvírója, Fekete Ibolya pedig Egerben találkozott ezzel a jelenséggel. A feljegyzett pletykákat majdnem szó szerint hallhatjuk vissza a filmben az amatőr szereplők szájából, akik a lakótelepi interjúalanyokat játszák.
Az is bizonyos, hogy Szomjas filmjében 35 év alatt sem kopott el a fúrófej. A panelvilágról könnyedebb módon beszél, mint Tarr Béla vonatkozó, korai alkotásai (Családi tűzfészek, Panelkapcsolat), ugyanakkor nyoma sincs benne a csupán egy évvel később induló Szomszédok naiv optimizmusának a lakótelepi életformával kapcsolatban. Rendkívül szórakoztató, de újranézése szomorú felismerésre is vezethet: hiába járunk már messze a szocializmustól, a kisember számára mai, “munkaalapú” társadalmunkban sem lettek könnyebbek a játékszabályok.
