Dieter Kosslick 18 évig volt a berlini filmfesztivál igazgatója, a neve ez idő alatt összeforrt a fesztivál teljes arculatával és stílusával. A 70. Berlinale viszont már két új igazgató, Carlo Chatrian művészeti vezető és Mariette Rissenbeek ügyvezető igazgató irányítása alatt veszi kezdetét. A váltás lehetőséget ad a vérfrissítésre, mert az utóbbi években egyre több szó esett arról, hogy a filmeket nem a minőség, sokkal inkább az aktuálpolitikai témák szerint válogatják össze, de most frissülhet a hangnem, és a filmes program alapján nem is lesz okunk panaszra. 

My Salinger Year (r.: Philippe Falardeau)

A fesztivál nyitófilmjét a kanadai Philippe Falardeau készítette, Joanna Rakoff írónő emlékiratai alapján. A 90-es évek elején, New Yorkban járunk, ahol Joanna (Margaret Qualley) minden vágya, hogy elismert író legyen. Amíg ez sikerül, munkát vállal egy irodalmi ügynökség vezetője, Margaret (Sigourney Weaver) mellett. A cég legfontosabb ügyfele a korosodó J.D.Salinger, akinek rajongói leveleire is Joannának kell válaszolnia. Ahogy telik az idő, hangja és írói vénája egyre inkább összefonódik a Zabhegyező szerzőjének hangjával. 

Undine (r.: Christian Petzold)

A Barbara, a Phoenix bár és a Tranzit rendezője ismét a berlini közönségnek mutatja be elsőként vadonatúj filmjét, ráadásul az Undine-ban a Tranzit főszereplői is visszatérnek. Undine (Paula Beer) történészként dolgozik egy berlini múzeumban, a szakmájában kiválóan teljesít és a szerelmi élete is sínen van, egészen addig, amíg a szeretett férfi el nem hagyja őt. Itt lép közbe a mágia, Undine története ugyanis összemosódik egy misztikus vízi lény legendájával, és miközben egy új férfi (Franz Rogowski) lép be az életébe, Undine-nak meg kell ölnie az őt elhagyó másikat. Christian Petzold egy ismert tündérmesét dolgoz fel saját, meditatív stílusában, ami már Phoenix bárt és a Tranzit megfoghatatlan időkezelését és baljós történetét is különlegessé tette. 


First Cow
(r.: Kelly Reichardt)

Kevés olyan függetlenfilmes amerikai alkotó van, mint Kelly Reichardt, aki bármilyen történethez nyúl - csendes dráma egy elveszett lányról és a kutyájáról (Wendy és Lucy), szikár feminista western (Meek’s Cutoff) vagy négy nő sorstörténete egy montanai kisvárosban (Egyes nők) - minden alkalommal egy olyan félreeső szegletét mutatja be Amerikának, amivel senki más nem foglalkozik. Letisztult stílusa és törékeny, emberi szereplői miatt mindig ünneplésre ad okot, ha új filmmel jelentkezik. A First Cow-ban a 19. század elejére utazik vissza, ahol egy képzett szakács hozzácsapódik egy oregoni szőrmekészítő csapathoz, ésbarátságot köt egy kínai bevándorlóval, akivel közös vállalkozásba kezdenek. A közös üzlet legfontosabb szereplője egy tehetős gazda tehene lesz. 


The Roads Not Taken
(r.: Sally Potter)

Nem múlhat el berlini filmfesztivál sztárokkal teletűzdelt dráma nélkül, idén Sally Potter filmjének sajtótájékoztatóján várható, hogy a csillárról is lógni fognak az újságírók. Javier Bardem, Elle Fanning, Salma Hayek és Laura Linney is látható lesz a The Roads Not Taken-ben, ami egy meghasadt elméjű férfi és lányának története. A megtört Leo egyre kevésbé beszámítható, az ágynak dőlve, lánya ápolása mellett folyamatosan olyan múltbéli eseményeken mereng, amik valójában meg sem történtek. Lánya végig kitart mellette, így viszont az ő jövője is veszélybe kerül. 


The Woman Who Ran
(r.: Hong Sangsoo)

A dél-koreai rendező hazájának egyik legtermékenyebb alkotója, évente néha két-három filmet is elkészít. Minimalista munkáiban gyakran reflektál a filmezésre, rendezőket, színésznőket helyez a középpontba. A hivatalos versenyprogramban szereplő legújabb alkotásában állandó színésznője, Kim Min-hee alakítja Gamhee-t, aki a férje távollétében három nővel kerül kapcsolatba Szöul külvárosában. Ebből kettő régi barátnője, akiket az otthonukban látogat meg, a harmadik pedig egy idős asszony, akivel egy moziban találkozik. Lassan felépülő, hosszan kitartott felvételeken ismerjük meg a nőt, aki, ahogy a címből is sejthető, menekül valami elől.  


Shirley
(r.: Josephine Decker)

A Sundance Filmfesztiválon is különdíjat nyert Shirley az Encounters szekcióban szerepel, főszerepében pedig két kiemelkedően tehetséges és ismert színész látható: Elizabeth Moss (Mad Men, A négyzet, A szolgálólány története) alakítja Shirley Jackson horror-írót, Michael Stuhlbarg (Egy komoly ember, Szólíts a neveden) pedig a férjét, akivel a 60-as évek elején befogadják a családi házba a férfi egyik fiatal diákját és terhes feleségét. Shirley a munkájából fakadóan igen nehéz természetű, de a két idegen érkezése végképp felébreszti benne szunnyadó indulatot. Josephine Decker néhány éve a fantasztikus Madeline a mélyben című filmjével szerepelt a fesztiválon, ami egy kísérletező szellemű, játékos agymenés volt egy táncos lányról és kontrollmániás anyjáról. Ha ebből indulunk ki, akkor a Shirley is hasonlóan emlékezetes lesz, pláne egy olyan színésznővel az élen, mint a nagyszerű Elizabeth Moss.


Malmkrog
(r.: Cristi Puiu)

Ha magyar film nem is kapott helyet a fesztivál versenyzői között, egy magyar mondatot már biztosan fogunk hallani a moziban. A román film egyik legismertebb alakjának új alkotásában egy csapatnyi arisztokrata - egy politikus, egy fiatal grófnő és egy százados - összegyűlik egy hófödte palotában, hogy életről, halálról és vallásról beszélgessen. A decens viták egyre harsányabbak lesznek, ármány és káosz lép a helyébe. A másfél perces, nagyrészt francia nyelvű előzetest nézve meglepetés ért minket: az egyik vendéget Téglás István erdélyi magyar színész alakítja (01:16-nál), aki magyarul szidja le az egyik szolgálót és még fel is pofozza. Már csak miatta is érdemes lesz beülni a 200 perces melodrámára.

The Works and Days (of Tayoko Shiojiri in the Shiotani Basin) (r.: Anders Edström, C.W.Winter)

Ha már hosszú filmekről beszélünk, érdemes kiemelni a fesztivál legnagyobb kihívását, ami a maga 480 percével fél órával hosszabb, mint Tarr Béla Sátántangója. Az Encounters szekció vállalta magára ezt a monumentális filmet a kiotói hegyekben élő farmerekről, amit 14 hónapon keresztül, 47 japán gazdával készítettek. 5 évszakon keresztül mutatják be ezeket az embereket, a véget nem érő munkát és az őket körülvevő tájat, ami legalább olyan fontos szereplő a történetükben. Egy ilyen hosszú film azt jelenti, hogy minimum három másikról le kell mondanunk.


The Assistant
(r.: Kitty Green)

A hidegrázós fikciós-dokumentumfilm, a szintén Berlinben bemutatott Casting JonBenet rendezője most egy feszült thrillerrel tér vissza a Panorama szekcióba. A The Assistant főhőse Jane, aki nemrég kezdte munkáját egy befolyásos médiamogul asszisztenseként. Aktákat tologat, kávét főz, kifogásokat keres a főnökének, reggel elsőként érkezik, este utolsónak távozik. A monoton munkát az ellenszenves, szexista kollégák is megnehezítik, Jane-t lassan felőrli a rendszer. 


Magyar programok

Az elmúlt néhány évtől eltérően idén nem lesz magyar film a fesztivál versenyében, de több programban is feltűnik magyar alkotó. Az Akik maradtak után Szőke Abigélt a tíz legizgalmasabb európai színész közé választotta a Variety, akiknek a tiszteletére fogadást rendeznek. Berlin egyik visszatérő vendége, Bucsi Réka is jelen lesz a fesztiválon, akinek korábban három kisfilmje (Symphony no. 42., Love és Solar Walk) is itt versenyzett, idén pedig a rövidfilmes zsűrihez csatlakozik.

Február 21-én Enyedi Ildikó és volt tanítványa, az Egy nap rendezője, Szilágyi Zsófia ül le beszélgetni az ‘On Transmission’ című program részeként. Kettejük közös múltjáról, a filmjeik közti kapcsolatról és egyéni tapasztalataikról lesz szó, amit az Egy nap vetítése követ majd. Végül a fesztiválhoz nem közvetlenül kapcsolódó, de szintén magyar vonatkozású programmal jelentkezik a berlini Collegium Hungaricum is, amely Zsigmond Vilmos operatőr gazdag életművével foglalkozik. Február 26-án levetítik A szarvasvadászt (aminek ő volt az operatőre), február 27-én pedig pódiumbeszélgetést tartanak Georg Alexanderrel, az 1979-es Berlinale zsűritagjával, Norbert Grob író-filmesztétával és Frank Amann operatőrrel, a Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin (dffb) tanárával a botrányról, amit a vietnami háborús film okozott 41 éve a fesztiválon. Emellett továbbra is látható a február 12-én megnyílt kiállítás Zsigmond Vilmos fotóiból.  

Hamarosan helyszíni beszámolóval jelentkezünk a 70. berlini filmfesztiválról.

Borítókép: Undine