Dell'Edera Dávid: Balkon
A magyar nyerteseket már láttuk szétszórva a nagyvilágban, de volt sok hazai amihez még nem volt korábban szerencsénk. Ilyen volt például Dell’Edera Dávid Balkon című MET-es diplomafilmje, amit nyáron az egyik legrangosabb animációs fesztiválon, Annecyben a zsűri nagydíjával jutalmaztak. Az öt perces történet egy csendes lakótelep lakóinak életébe les bele: finom neszekkel, párbeszéd nélkül is rögtön felismerjük a láncdohányos nénit, aki a csöpögő légkondi ventilátorja mellől szemléli a környéket, az unatkozó párost, akinek az élete a sütő órájához van igazítva, a telepi kölyköket, és a helyi ‘bolondot’ is, aki ezúttal egy hangos gesztussal mozdítja ki a lakókat a komfortzónájukból. Részt vesznek valami másban, valami váratlanban, majd mindenki visszavonul a saját fészkébe. A rendező nagyszerű érzékkel nyúl a jól ismert figurákhoz, atmoszférát teremt, és minket is kicsalogat az erkélyre, hogy átéljük vele a telepi csodát.
Tompa Borbála: Random Walks
A MOME animáció szakán diplomázó Tomba Borbála készítette a Random Walks című dokumentumfilmet, amely öt Budapestre érkező bevándorló, abból is két menekült történetét fogja össze. A menekült lét banális és elgondolkodtató szinten is megjelenik: az egyik percben rácsodálkoznak a termékek számára a Tescoban, a másikban pedig a szomáliai lány, törékeny, ártatlan hangon meséli, hogy mit tettek volna vele, ha otthon marad. Az animáció a legjobb értelemben véve végig letisztult, szinte gyermeki marad, ami remekül illeszkedik a megszólalt alanyok hangjához, történeteihez. Érzékeny témához nyúl a film, éppen ezért kellene a jövőben minél több felületen, minél több emberhez eljuttatni.
Király Krisztián A körömágyszaggató című diplomafilmjével egy neurotikus, Woody Allen-i szintre törő fiatal fiú monológját mutatja be, aki megállás nélkül kattog valamin, piszkálja a körömágyát (hangsúlyozva, NEM a körmét rágja), és mint nagyon sokan, ő is az internetet használja orvosi segédletnek. Hétköznapi szenvedéseivel mindenki egyet fog érteni, aki hajlamos a túlgondolásra, túlaggódásra, és időnként egy kis melankóliára is.
A nemzetközi felhozatal sem okozott csalódást: gyönyörű volt a szombaton különdíjat kapott A távolban című kisfilm, Florian Grolig rendezésében. Felhők fölé emelkedő toronyházban, magányos békességben él egy férfi, semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal, naphosszat a tetőn pihen, esővízet gyűjt és a madarával játszik. A körülötte lévő világ azonban háborúban áll, egyre többet zúgnak el a feje felett a repülők, segélycsomagok hullanak az ölébe, időnként ismeretlen katonák támasztanak létrát az egy szem ablakához, és lassan ő is rájön, hogy nem tud teljesen elszakadni a külvilágtól. Beszéd nélkül, egy kameraállásból, apró jeleneteken keresztül mutatja be főhősét, aki finom, emberi mozdulatokkal és érzelmeivel uralja az animált vásznat.
A fesztivál zsűrijének egyik kiemelt kedvence volt Céline Devaux Vasárnapi ebédje, amely tavaly Cannes-ban versenyzett a rövidfilmek között. Energikus és melankolikus közt csapongó, groteszk élmény Devaux kisfilmje, ami egy francia család szokásos vasárnapi ebédje körül forog. A szexuálisan frusztrált anya, a csendes és iszákos apa, a mindenen felháborodó nagynénik, és a főhős, aki író, ráadásul még meleg is, így egyetlen vágya, hogy túlélje ezeket a vasárnapokat. A csodás vizuális (néha szó szerinti) orgia mellé, a fröcsögve kiabáló narrátor tölti meg valódi élettel a rajzolt képeket. A hangulatért érdemes megnézni a fenti előzetest, ami úgy mesél a filmről, hogy közben semmit sem mond róla.
