Hát igen. A kézikamerán, a televíziós közvetítés legbizonytalanabb pontján, mindig megnyugtató volt, ha Te voltál. Téged nem kellett vezetni, mindig tudtad milyen irányban, merre kell menni, hogy a legszebb képet mutathasd számunkra. Mindannyian elismeréssel figyeltük könnyed határozottságodat mind a hazai, mind pedig a nemzetközi események közvetítése során. Nem kellett Neked magyarázni mi a feladat. A gyors helyzetfelismeréssel már akkor tetted a dolgodat, amikor más még csak észlelte a körülötte történő eseményeket. Mértékadó számunkra a részletekre nagy gonddal figyelő alaposságod.

Tanulnunk kellett volna Tőled!
Mi tétováztunk, bizonytalankodtunk!
Mi nem vettük észre, hogy most az egyszer vezetni, segíteni kell!
Mi nem éreztük, hogy ezúttal nehéz a kézikamera!
Mi nem ismertük fel gyorsan, hogy mit kell tenni!
Mi nem láttuk, hogy nem jó a „kép”!
Mi nem figyeltünk eléggé a részletekre!

LEMARADTUNK MINDENRŐL, „ÉLŐ ADÁSBAN”! 
Mi vagyunk az ország legrosszabb „kézikamerásai”!

A mi közös kudarcunk, hogy egyedül maradtál ebben a „műsorban”. Ezt az élő adást sajnos nem lehet megismételni, és ezúttal nem mondhatjuk, hogy „bocs”!

Tehetetlenül, némán, falba ütközve állunk magunk előtt és nem találjuk sehol az „élességet”.

Kedves Laca!
Te vagy Magyarország legjobb kézi kamerása !
Emléked szeretettel őrizzük!

A Magyar Televízió kameramanjai 

p.s.
Persze ilyenkor könnyű okosnak lenni; nagyon régen ismerlek, az utóbbi időben éreztem, hogy van Veled valami, ami eddig nem volt.
Nem tudtam, hogyan megkérdezni. Már késő. Hiányzol nagyon. Köszönünk mindent. Ég Veled. 
Tamás és rendezők

(Seres Tamás, rendező, az MTV alkotói iroda vezetője)