Miért van jelentősége annak, hogy ezt a filmet egy két és fél évtizede végzett rendező készítette? Mert a Magánterület minden ízében a Vajna-éra előtti keményvonalas művészfilm, ami alaposan megkésett. Az nem kifejezés, hogy experimentális: függetlenül, büdzsé nélkül, az alkotógárda összefogásából készült és egy darab GoPro-kamerával vették fel. Már a nyitójelenete sem hagy kétséget a nézőben afelől, hogy kompromisszummentes, nézőt próbáló művészfilmmel lesz dolga: a kép csigalassan világosodik ki, ahogy feljön reggel a nap. Egy rejtélyes férfi (a szinopszis szerint maga a Halál) ül háttal a kamerának, kalapban, és dohányzik, közben pedig hangalámondásos narrációban mesél - hosszú-hosszú percekig. A szövege apologetikus önreflexióként is érthető: amellett érvel, hogy már minden történetet elmeséltek, mindenféle hőst bemutattak. Ennek megfelelően ennek a filmnek sincs egyértelmű cselekménye, legfeljebb annyi tudható belőle biztosan, hogy a főhős halálos beteg, napjai vannak hátra, és miközben rója Budapest utcáit, számot vet életével. Minden más nyitott az értelmezésre. A szinopszis szerint Czukor Balázs és Tóth József egyszerre alakítják a főhőst (ilyet Buñuel csinált), bár a filmből persze sok egyéb mellett ez sem derül ki egyértelműen.
Ami viszont a kvalitásait illeti, hullámzó színvonalú filmet látunk. A pozitívumok közé sorolható, hogy egységes, és a cselekményben (vagy legalábbis a koncepcióban) gyökerező hangulata van, amihez nagyban hozzájárulnak többek közt Ady, József Attila, Pilinszky és Shakespeare költeményei, valamint a Hot Jazz Band és a Szagos Hörigekkók zenéi (Kécza egyébként Sziveri János verseit nevezte meg fő referenciaként, inspirációként). Czukor ugyanolyan sodródó, passzív karakter alakít, mint Az éjszakám a nappalodban, és ezúttal is jól áll neki a figura. A GoPro kamera találó ötlet nézőpontja megjelenítésére, és a filmben nincs hiány jól eltalált, szuggesztív jelenetekből sem, elég arra gondolni, amikor Tóth József szívpörköltet készít, majd leturmixolja és beadja magának intravénásan.Hátulütője viszont a filmnek, hogy inkább életképes egy összművészeti, intertextuális installációként, mint moziként. Lírainak szánták, de egy filmet azért nem csak úgy lehet költőivé varázsolni, hogy rengeteg verset olvasnak fel benne, hanem a vizuális - és ahhoz szorosan illeszkedő hanghatásokkal. Még a stáblista után is lepereg egy vers, amit az író-rendező-operatőr-vágó-producer Kécza azzal a felirattal indokol meg, hogy nem volt szíve lekeverni a kreditek alatt futó zenét. Pont ez a baj a filmmel: a líra és a zene iránti szerelemről szól, csak egy moziélménytől nem mindenki várja ezt. A szó elszáll, az írás megmarad, ami papíron remekül hangzik, az filmként nem feltétlenül mutat jól: nehéz egyszerre figyelni egy felolvasott versre, egy dalra és a film képeire, pláne, ha nincs is sok közük egymáshoz a cselekmény közegében. Kécza egy ízben egyszerre indít el egy verset és egy dalt, aminek köszönhetően egyiket sem érteni, miközben hosszú perceken keresztül Czukort látjuk villamosozni. A Magánterület persze nem is a nagyközönségnek készült, ugyanakkor a Halálnak nincs igaza, a történetmesélő alkotások továbbra is könnyedén ütik a nem-narratív műveket.
Megnéztünk egy animációs rövidfilmes blokkot is, amibe vegyesen kerültek a Budapesti Metropolitan Egyetem és az NMHH Médiatanácsa által szponzorált filmek. Ebből a blokkból kiderül, hogy a rövid animációk még gyakrabban vannak egy-egy csattanóra kihegyezve (akár a viccek), mint az élőszereplős kisjátékfilmek. Az És ezt így hogy (rendezte Szeiler Péter) egy gitár gyártásának folyamatát bemutatva leplezi le a popzenészek protesztjeinek képmutatását, a Hey Deer!-ben (r. Bárczy Örs) pedig csak legvégül derül ki, miért reng naponta a föld a címszereplő szarvas alatt. Mindkét film enviromentalista, állatvédő és az egyenlőtlenségek ellen szólal fel, ami elmondható az Új hős menti meg a földet című (r. Gacs Júlia) abszurd darabról is, ami a II. világháborús propagandafilmek stílusában hívja fel a figyelmet a globális felmelegedésre. Ugyancsak tanmese, de a legklasszikusabb fajtából a Kojot és a szikla, mely Gauder Áron, a Nyócker rendezőjének filmje. Üdítő színfoltja a blokknak, mivel sziú indián népmesén alapul.
Délután megnéztünk két rövidfilmes szekciót is, amiben a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanulóinak munkáit vetítették. Az első dolog, ami rögtön feltűnt a válogatásból, hogy milyen széles műfaji palettán mozognak a diákok. A két szekcióban akadt több szálon futó, izgalmas thriller parádés végkifejlettel, real time párkapcsolati dráma, klasszikus tündérmesék stílusát kiparodizáló történet, egzisztenciális merengés egy omladozó könyvesboltban, de volt köztük klasszikus Lázár Ervin és Csáth Géza adaptáció is. Dudás Balázs Te következel című kisfilmje egy 14 éves fiú coming-of-age története. Fecske egy roskadozó külvárosi panellakásban, kíváncsi kisöccse és alkoholista apja társaságában küzd a felnőttéválás nehézségeivel, miközben saját testével és szexualitásával ismerkedik. Életébe a vak szomszéd képében érkezik a NŐ. Szeiler Péter Viadala két pár történetét követi: a szerelemből kiábrándult nő belemegy, hogy magányos kollégája hazavigye, az út azonban idővel kényelmetlenné válik és félelmetes fordulatot hoz a nő életébe. A másik szálon az lány első csalódását látjuk: a szeretett fiú épp egy másik lányt fűz, majd a szenvedélyes együttlét után csendben kívánja elhagyni a tett színhelyét. A mindkét cselekményszálban jelen lévő különös és váratlanul lecsapó feszültség végig fenntartja a figyelmet – egészen a végéig nem tudhatjuk, kiben bízhatunk, ki lesz a tettes és ki az áldozat.
Barcsai Bálint 40 perc című kisfilmje valóban 40 percet mesél el egy fiatal pár délutánjából. Anna és András közös megkönnyebbüléssel veszik tudomásul, hogy a lány által csinált terhességi teszt negatív lett. A következő szűk háromnegyed órában azonban mindent átértékelnek a kapcsolatukban, felszínre törnek elhallgatott sérelmek. A kétszereplős filmben a rendező Barcsai mellett Réti Adrienn játssza a főszerepet. Egy darabka ellesett élet, két hiteles és valós színész tolmácsolásában. Badits Ákos Boglárka című rövidfilmjében klasszikus tündérmesei fordulatokat alakított át. A főhős a délceg lovag öccse, Izsók, akinek a gonosz szörnyeteggel való találkozása után minden végtagját fémszerkezetekkel kell a testéhez rögzíteni. Mikor elrabolják a faluból a szépséges Boglárkát, Izsók és a hozzá csapódó, kellemetlen természetű Hilda együtt indulnak el, hogy kiszabadítsák a lányt és az utána eredő hős Richárdot. A kifordított mesevilágban a lovag szerencsétlen, a szörnyeteg szimpatikus, a megmentésre váró hölgy pedig magába szerelmes. A film látványvilága meseszerű, csillogó, már-már a giccset súrolja, de csak pont annyira, amennyire a műfaj ezt megköveteli.
