filmhu: Kezdjük talán a legvégén. A film befejezése egyértelműen nyitott, sok teret adsz a nézőnek arra, hogy továbbgondolja a történetet, vajon mi lesz a család, illetve a gyerek további sorsa stb. Nem gondoltál arra, hogy egy hosszabb lélegzetvételű filmben továbbvidd a történetet?
Vécsei Márton: A könyv rövid története a következő: Amszterdamban van egy Binger Filmlab nevű szervezet, ami arra szakosodott, hogy az európai filmeseket segítse első nagyjátékfilmjük elkészítésében. Itt írtuk Peer Krisztiánnal a Budaiak című könyvet, és ennek kapcsán próbáltuk megkeresni a főhős karakteréhez azt az eredőt, ahol megcsúszott az élete. Végül a gyerekkorában találtunk egy olyan pontot, amihez írtunk egy rövidfilm-történetet, ez volt a Farkasember. Ez a film tehát az előkészülete és egyben a próbája is a nagyfilmnek. Ebből a szempontból folytatódni fog a történet – 30 évvel később – a Budaiakban, ahol egy zenészt látunk, aki megakad az életében, de maga sem tudja, hogy miért; azért, mert gyerekkorában ez a – Farkasember-ben látott – sokk érte.
filmhu: Hol tartotok most a Budaiakban?
V.M.: Most Zakál Edittel dolgozunk a könyv utolsó finomításain, és remélem mihamarabb átléphetünk az előkészítési fázisba.
 |
| A baj nem kívülről fog érkezni, mert belül van, a családban |
filmhu: Ezt a filmet is a CeMedia berkein belül készítitek?
V.M.: Valószínűleg nem, most még kérdéses, hogy ki lesz a producere a filmnek.
filmhu: Visszatérve a Farkasember-re: érdekesek a filmben a hirtelen hangulatváltások. A kifejezetten horrorisztikus, nyomasztó képsorok után következett például egy olyan jelenet, amit végigkacarászott a nézőközönség. Tudatos volt ez a fajta építkezés?
V.M.: A film dramaturgiája arra épül, hogy nem tudjuk, a baj vajon honnan jön. Végig az adja a feszültségét, hogy azt hisszük, a baj kívülről fog érkezni, holott az belül van, a családban. Ettől függetlenül én azt szeretem, amikor a drámai eseményeket valamilyen mértékben humor ellenpontozza, így lesz valamiféle könnyedségük. Az a jelenet, ami olyan viccesre sikerült, nagy mértékben Krisztián érdeme, mert nagyon jól sikerült a dialógus.
filmhu:
Milyen volt gyerekszínészekkel dolgozni? Mennyire avattátok be őket a nem éppen gyerekeknek szóló történetbe?
V.M.: Nem tudták pontosan, hogy mi a történet, bár a nagyobbik fiú – a film főszereplője – bent volt most a vetítésen. De a forgatáson még azt mondtuk neki, hogy egy igazi farkasember szerepel benne, és olyan véres események zajlanak, amiket ő nem láthat. Úgy is vettünk fel mindent, hogy ő nem látott semmit. A forgatás előtt egyébként volt néhány próba, ahol kiderült, hogy nagyon koncentráltan tudnak dolgozni. A szünetekben úgy játszottak, mint a gyerekek, de amint felvételre került a sor – akárcsak a profik – beálltak, és csinálták a dolgukat.
