A kategória átnevezése természetesen nemcsak nyelvtani vagy érzékenyítési kérdés, hanem alapvető szemléletbeli változásokat jelez. A globalizálódó hollywoodi bevételektől nyilván nem függetlenül az Oscar is hangsúlyosabban próbál nyitni a világ filmtermése felé (amit tavaly a dél-koreai Paraziták diadalútja is látványosan jelzett). Másrészt az új megnevezéssel az Akadémia is jelezni kívánja, az amerikai filmekben sem törvényszerű az angol nyelv kizárólagossága. Az idén hat Oscar-díjra jelölt Minari koreai bevándorlói például az anyanyelvükön kommunikálnak, míg a legjobb nemzetközi film jelöltjei között rögtön kettő is akad, ahol az szereplők a játékidő jelentős részében angolul is beszélnek.
Még egy kört mindenkinek
A legjobb nemzetközi filmes mezőny idei favoritja Thomas Vinterberg új filmje, a Még egy kört mindenkinek, ami a tavalyi év egyik legnagyobb fesztiválsikerének számított, és mi is nagyon szerettük. A komoly filmes hagyományokkal rendelkező Dánia az Oscar örökranglistáján is előkelő helyen szerepel, hiszen az idei a tizenharmadik dán jelölés, és ez lehet a negyedik, ami végül a szobrot is viszi. Az előző évtizedben ráadásul Dániának bérelt helye volt az ötös mezőnyben (hat jelölés és az Egy jobb világ Oscar-díja), illetve Vinterberg is izgulhatott már egyszer, hisz a másik nagy sikere, A vadászat 2013-ban bekerült a legjobb ötbe.
Bár a rendező akkor nem mehetett fel a színpadra (azt a szobrot A nagy szépség kapta), a középiskolai tanárok életközepi válságát alkohollal kezelő dráma komoly esélyes. A Még egy kört mindenkinek ráadásul egy családi tragédia árnyékában készült, a Hollywoodban is gyakran foglalkoztatott Mads Mikkelsen pedig eddigi karrierje talán legjobb alakítását nyújtja. Külön érdekesség idén, hogy Vinterberg még a legjobb rendezés kategóriájában is érdekelt. Bár azt a díjat szinte biztosan nem ő fogja begyűjteni, a nemzetközit valószínűleg igen.
Kollektíva
A dánok legkomolyabb vetélytársa ezúttal a román Kollektíva. A helyi politika korrupt viszonyait egy valóban megtörtént szörnyű tragédián keresztül feltáró alkotás méregerős politikai thrillerként is nézhető. A Kollektíva nemcsak itt, de a legjobb dokumentumfilmek között is versenyez, Románia ezért most először, de rögtön duplán reménykedhet az arany szobrocskában. Ehhez hasonló forgatókönyv egyébként épp tavaly fordult elő. A szintén kiváló Honeyland ugyanígy versenyzett, hisz az Akadémia dokumentumfilmes szekciója és Észak-Macedónia is nevezte. Bár azt a filmet végül sajnos egyik kategóriában sem díjazták, az oknyomozó újságírás diadalának is tekinthető, univerzális érvényű Kollektíva ha nem is a legjobb nemzetközi film, de a legjobb egész estés dokumentumfilm díját talán hazaviheti.
A román filmhez hasonlóan tunéziai sem szerepelt még a jelöltek között, The Man Who Sold His Skin ráadásul női rendező munkája. A szíriai menekült és a divatos művész polgárpukkasztó alkuja köré szőtt történet a férfi hátára tetovált, műalkotásként kezelt schengeni vízum körül bonyolódik. Kaouther Ben Hania munkája duplán aktuális, hiszen egyszerre foglakozik az Európai Uniót is erősen érintő menekültkrízisre, illetve az önmaga paródiájába forduló művészetre, így akár a három éve ugyanebben a kategóriában jelöltségig jutó A négyzet politikailag harcosabb párdarabjának is nevezhető. A The Man Who Sold His Skin tele van remek ötletekkel és izgalmas vizuális megoldásokkal, a színészgárdája is kifogástalan, az összkép azonban korántsem olyan meggyőző, mint az eddig említett alkotások esetében.
The Man Who Sold His Skin
Hasonlóan forró témákat dolgoz fel az egyébként is a nemzetközi érdeklődés homlokterében lévő Hong Kong idei nevezése. A Better Days egyszerre foglalkozik az iskolai zaklatás, a beteges teljesítménykényszer és a társadalmi egyenlőtlenségek egyenként is vaskos problémáival, ezeket ráadásul egy nagy ívű, tragikus szerelemmel is megterhelt felnövéstörténetbe ágyazza. A százharmincöt perces film ennyi témát azonban egész egyszerűen nem bír el és gyakran erősen melodramatikus túlzásokba esik, a látványvilága mégis rendkívül izgalmas. A markáns filmkultúrával rendelkező városállam harmadszor szerepel jelöltként, de most először fordul elő, hogy nem egy Kínában, hanem ténylegesen Hong Kongban született rendező (Kwok Cheung Tsang) izgulhat a város első Oscar-díjáért.
Bosznia-Hercegovina sem újonc, eddigi egyetlen Oscar-jelöltjük, a Senkiföldje 2001-ben el is hozta a díjat. A Quo Vadis, Aida? szintén a délszláv háború poklába rántja be a nézőt, megrázó erővel és kíméletlenül. A srebrenicai mészárlás huszonötödik évfordulójára készült filmben egy fordítóként dolgozó anya próbálja megmenteni a családját, miközben az író-rendező Jasmila Žbanić hűen követi a valós eseményeket. A fiktív hősön és a feszes thriller-dramaturgián keresztül a néző a káosz középpontjában találja magát és az áldozatokkal együtt száguld az elkerülhetetlen rettenet felé.
Quo Vadis, Aida?
A Quo Vadis, Aida? jelölése már csak azért is lényeges, mert a srebrenicai tragédia korántsem a bosnyákok vagy szerbek belügye, hanem az emberiség elleni bűnöket közvetlen közelről, tétlenül szemlélő nemzetközi közösség örökös szégyene. A magyar határtól pár száz kilométerre, nem is olyan régen történt népirtás nem merülhet a feledés homályába, a film remélhetőleg eljut majd a hazai mozikba is.
Komoly meglepetések persze a kategóriából hiányzók között is akadnak. Nem jutott az ötös mezőnybe például a háborús traumát a helyi horror-folklórral ötvöző guatemalai La llorona, sem a nagyívű családtörténetet gyönyörűen elmesélő tajvani A Sun, de a 1962-es novocserkasszki mészárlást bemutató orosz Kedves elvtársak! mellőzése is váratlan. Szintén sajnálatos, hogy a nemzetközi fesztiválokon sikerrel szereplő Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre sincs itt, de a legnagyobb hiányzó talán a chilei Kedves kém, amit korábban sokan titkos favoritnak tartottak. Igaz, az öregotthonba beépülő nyolcvanas úriember egyszerre felemelő és drámai története a legjobb dokumentumfilmek között esélyes.
Better Days
A többi kategóriával ellentétben a legjobb nemzetközi film Oscar-díjára kizárólag országok nevezhetnek alkotások, majd egy bizottság rostálja meg a jelölteket. Az “egy film, egy ország” elve már önmagában felvet bizonyos problémákat, de a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az esetek döntő többségében állami szervek döntenek a nevezésről, automatikusan kizárva így fontos vagy provokatív, de az aktuális hatalomnak esetleg nem tetsző műveket. Ezt a kategóriát ráadásul hagyományosan az európai filmek túlsúlya jellemzi (idén is három az ötből az arány), ami persze nem feltétlenül jelent szemellenzősséget. Mindez nyilván tükrözi az amerikai és európai kultúra rokonságát, de azt a szimpla tényt is, hogy az óriási filmes hagyományokkal bíró öreg kontinensen arányaiban jóval több film készül.
A politika természetesen nagyban befolyásolja a jelöléseket és a szobor odaítélését, ami az idei mezőnyt felületesen átböngészve is nyilvánvaló. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy hagyományosan ez az Oscar-gála legizgalmasabb, legkevésbé kiszámítható kategóriája, ahol tényleg markánsan különböző művek és alkotók kerülhetnek össze, illetve ahol bármi megtörténhet. A legjobb nemzetközi film díját persze továbbra is sok kritika éri, elsősorban az ellentmondásos nevezési és kiválasztási rendszer miatt. A legtöbb kategóriával ellentétben, ahol mindig csak az adott szakterület szavaz, erre a díjra az Akadémia bármely tagja voksolhat, ha látta mind az öt filmet.
Corpus Christi
Ez a rendszer mindig is rengeteg spekulációra adott okot, hiszen a pontos eredmény titkos, azaz nem tudjuk, a közel tízezer fős tagságból pontosan hányan szavaztak. Az pedig nyilván nem mindegy, hatvanan, hatszázan vagy hatezren választották ki a végső nyertest. Az Oscar-díjjal kapcsolatban rendre puffogtatott legnagyobb közhely így ebben a kategóriában hatványozottan igaz: nem a legjobbak versenyeznek itt, hanem azok a filmek, amik valami miatt fel tudták kelteni az Akadémia érdeklődését.
A legjobb nemzetközi film kategóriája azonban már csak azért is releváns, mert felhívja a szélesebb közönség és a forgalmazók figyelmét a nem feltétlenül ismert, ám fontos filmekre. Az elmúlt években a teljesség igénye nélkül olyan változatos alkotások szerepeltek itt, mint a már említett macedón Honeyland, a lengyel Corpus Christi és a Hidegháború, a japán Bolti tolvajok, a Testről és lélekről vagy a német Toni Erdmann. A győztesek között pedig ott az Élősködők, a Roma vagy épp a Saul fia, pontosan mutatva, hogy mindig érdemes közelebbről is megismerkedni e különleges kategória jelöltjeivel.
A 93. Oscar-gálát magyar idő szerint április 26-án tartják meg.
