A nagy füzet
Szász János Agota Kristof-adaptációja, A nagy füzet szeptemberben került a mozikba. A film a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon debütált, ahonnan elhozta a fődíjat. A nagy füzet filmes értelmezése sajnos nem tudott olyan átütő és elementáris hatású lenni, mint az eredeti kisregény; a szépiás képi világot és a meglehetősen didaktikus elbeszélést még az sem tudta feledtetni, hogy Molnár Piroska széles nagymamahátán önmagában képes lett volna elvinni a filmet. A magyar film ínyencei viszont találhatnak benne kedvükre valót, ott van például az erőszak áldozatává váló Tóth Orsi, az önmagukat narráló főszereplők, a megelevenedő füzetlapok, vagy a díszletházak falán árnyékká stilizált harci repülők.
Isteni műszak
Az elsőfilmes Bodzsár Márk Isteni műszakját októbertől láthatta a mozibajáró közönség. A Kontroll és A nyomozó utódjaként emlegetett fekete komédia legnagyobb bánatunkra mégsem találkozott a közönséggel. Pedig a film nem rossz, a tempója kicsit visszafogottabb annál, mint amit a kortárs mozinézők (vagy sorozatnézők) megszoktak, de kifejezetten kacagtató és összességében szórakoztató darab.
Coming Out
Orosz Dénes a Poligamy kényes kérdését, hogy mit hoz egy kapcsolatba az, ha befigyel a gyerek, egy még kényesebb kérdéssel, a szexuális identitás csodás átváltozásával überelte a megszokott Csányi-Tompos duóra hangszerelve. A Poligamyban Csányi figurája mindennap más nő mellett ébred, de ezt a kritikusok még mindig kevésbé tartották science fictionbe illő alaphelyzetnek, mint azt, hogy egy világéletében meleg férfi hirtelen a nők iránt kezd el vonzódni… Hogy mekkora a felelőssége a véleményvezéreknek és mekkora a rendezőnek abban, hogy ezt a társadalmilag érzékeny témát vígjátéki klisék mentén meséli el és bagatellizálja, azt döntse el mindenki maga a decembertől látható mozi alapján.
Elment az Öszöd
Elmenne az eszem, ha Dézsy Zoltán filmjéről hosszabban írnék. Elég róla annyi, hogy egy politikai céllal készült fikciós mozgókép, amatőr filmnek csak azért nem nevezem, mert ezt nem tekintem pejoratív jelzőnek, hiszen időről-időre jó amatőr filmek is születnek hazánkban. Propagandafilmnek pedig azért nem, mert ebben a műfajban is figyelemreméltó elődöket szégyenítenék vele Eizensteintől Michael Moore-ig. Álljon itt a trailer, ami önmagáért beszél.
Gingerclown
Egy igazi kuriózum is a mozikba került idén májusban. Magyar horror, amit már olyan régen várok! Igazán persze a Don-kanyarban játszódó farkasemberes mozit adnám, mióta ezt a bogarat még az egyetemen a fülembe ültették, de a lepukkant, bezárás előtt álló budapesti Vidámparkban játszódó horror sem lett volna rossz zsáner debütnek, de a zs-kategória akkor sem bájos, ha a filmben csak a jó szándékot nézzük. Íme a trailer. Mélyvíz, csak úszóknak!
+1 Nekem Budapest
A Nekem Budapest nem nagyjátékfilm, hanem egy szkeccsfilm, amit a végzős Filmműs rendezőosztály jegyez. Enyedi Ildikó diákjai egy-egy kisfilmet készítettek, a nyolc történet közös nevezője Budapest. Ha én lennék az osztályfőnök, és átlagolnom kellene a teljesítményt, négyes alát adnék rá. Három remek (jeles), három nézhető (háromnegyed) és két gyenge (elégséges) osztályzattal.
A legerősebb alkotásokat Ferenczik Áron, Szimler Bálint és Reisz Gábor jegyzik. Ferenczik Így jöttem-filmje hangulatos, ötletes etűd egy vidékről feljött fiúról, aki arra vágyik, hogy végre otthon érezze magát a nagyvárosban, amit mi más tehetne otthonosabbá, mint a szerelem. Szimler egysnittese elképesztően pontos, megrázó látlelet ad a magyar oktatási rendszerről, azaz arról, hogy a jó gyerekalapanyag és egy gyerekszerető pedagógus ellenére hogyan lesz teljesen haszontalan és életidegen az átadott és visszakövetelt tudás. Reisz Gábor pedig egy magányos fiúról és a barátkozás lehetőségeiről mond érzékeny, finoman kidolgozott nagyvárosi mesét. Ha ezeket a filmeket nézzük, nem is keseredünk el annyira az idei felhozatalon, főleg azért, mert Reisznek jövőre jön az első nagyjátékfilmje, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, és az ígéretek szerint ezen túl is minden hónapra jut jövőre egy nagyjátékfilm premier. Dolgozunk a listán: a filmek, amiket várunk.
