2023. 12. 29. filmhu

2023 legjobb magyar filmjei

Ezek a filmek hatottak ránk idén a legerősebben

Az emlékezetes alakítások után itt az ideje, hogy az általunk legjobbaknak ítélt magyar filmeket állítsuk sorrendbe. 2023 csodálatos éve volt a magyar animációnak, két nagyszabású, egészestés alkotást is ünnepelhettünk, hogy a 27 cannes-i sikerét már ne is említsük. Az év legfeszültebb debütfilmjében egy fiatal pingpongozólányért izgultunk, megszületett az elmúlt évtizedek legszebb és legőszintébb közéleti és közérzeti filmje, egy erdélyi tanárnő meghurcolásának történetén keresztül pedig ráismertünk a keserű hazai valóságra. Két különös barátság alakulását is végigkísérhettük a moziban: az egyik egy középkorú hajléktalan és egy transz lány, a másik egy idősek otthonában raboskodó nyugdíjas és gondozójának szövetsége. Megtanultuk, hogy mi az a szubjektátor, fejben végigsakkoztuk 1956 végnapjait, és egy karakteres világú dokumentumfilmben elkísértük Nádas Pétert erdei sétáira.

10. SAJÁT ERDŐ (r.: Kárpáti György Mór)

Kárpáti György Mórnak jól alakult 2023: idén mutatták be Jövő nyár című nagyjátékfilmjét, és a Nádas Péterről szóló portréfilmjét is, és ugyan a két alkotás nem kapcsolódik össze, mindkettőnek kulcsmotívuma az erdő. A Jövő nyárban az utolsó éve előtt álló gimnazista osztály érkezik egy nyári táborba, a Saját erdőben pedig Nádas személyes élettere, környezete, így gombosszegi háza, a Saját halál című kötetből ismert körtefája, kertje és az azt körbeölelő zalai táj, az erdő, az erdei élővilág válik a film vizuális szövetének fő motívumává. 

 

Nem Kárpáti György Mór az első, aki Nádasról forgat, de filmjének személyes hangvétele, megbabonázó atmoszférája nagyon is új fénytörésben mutatja Nádast, és maga a portréfilmes forma vonzereje is megcsillan általa. Ez köszönhető a rendező alkotótársainak is, a film koncepcióját jegyző Orsós László Jakab dramaturgnak, Pálos Gergely operatőr karakteres képeinek, Laurie Anderson avantgárd zenéjének, és a narrációnak, amelyhez Simonyi Balázs és Kalmár Melinda beszélgetett Nádassal. A végeredmény egy különös világú dokumentumfilm, amely magával rántja a nézőt, formanyelvével pedig már a kísérleti film irányába húz. Jó év volt 2023, hogy ilyen magyar filmeket is lehetett nézni moziban. (KK)

 

9. FANNI KERTJE (r.: Somogyvári Gergő)

Az év legjobb dokumentumfilmje nézése közben folyamatosan egymásnak ellentmondó érzések kavarogtak bennünk: a fiatal transz lány és az idős hajléktalan barátságának és meseszerű közös otthonának története egyszerre felkavaró és felemelő élmény. Az abuzív családi otthonból 16 évesen elszökő Fannit évekkel ezelőtt fogadta be a hatvanas Laci, azóta így élnek kettesben (néha hármasban) az erdő közepén, ahonnan a lány időről időre élőben bejelentkezik Instagramon, hogy a követőinek a közös életükről, a múltbéli traumáiról és a nemváltó terveiről meséljen.

 

Somogyvári Gergő filmje a transzneműek és hajléktalanok hazai helyzetének fajsúlyos témája, a kirekesztettség és elveszettség mellett az elfogadásról, az egyéni szabadság megéléséről is szól. Újra emlékeztet minket arra, hogy legizgalmasabb, legfurcsább, legemberibb kapcsolatokat a valóságban találjuk meg. (PJ)

 

8. LÁTOM, AMIT LÁTSZ (r.: Szabó Mátyás)

Szabó Mátyás elsőfilmjének köszönhetjük a szubjektátor kifejezést, ami olyan személyt jelöl, aki szó szerint képes mások fejébe belépni, és az ő szemükkel látni a világot. Ezzel a a ritka képességgel rendelkezik Ábel, aki eltűnt gyerekeket kutat fel, ám egy nap véletlenül egy kisállatkereskedésben dolgozó lány, Vera fejében találja magát, akibe beleszeret. 

 

Egyre inkább elterelődik a figyelme a fontos munkáról, ami nagyon nem tetszik az őt felnevelő professzornak. Az ötletes sci-fi koncept bűnügyi lehetőségei helyett a film is inkább a romantikus szálra koncentrál. Vilmányi Benett ugyan nem először játszik lelkileg sérült fiatalt, de erős jelenlétével mindig ösztönösen megragadja az ember figyelmét, partnerként pedig Hartai Petra izgalmas új felfedezés a vászon számára. Hozzájuk már ténlyeg csak ráadás az öröm, hogy Lukáts Andort is újra filmben láthattuk. (HB)

 

7. MESTERJÁTSZMA (r.: Tóth Barnabás) 

Az Akik maradtak rendezője, Tóth Barnabás Stefan Zweig híres Sakknovelláját dolgozta fel legújabb filmjében, és akkorát csavart rajta, hogy az alapgondolaton túl egy teljesen új alkotást hozott létre. A második világháborús időszakot az 1956-os forradalom végnapjaira, a Dél-Amerikába tartó hajót szintén látványos, gőzmozdony húzta vonatkocsikra cseréli, a zseniális sakkozó karakterét pedig a novellával ellentétben egy fiatal nő alakítja (Varga-Járó Sára).

 

A robogó vonaton, miközben kuszálódnak a szálak, visszemlékezésekből tudhatjuk meg, hogyan kerültek éppen ezek az emberek erre a szerelvényre, hogy aztán a film végén egy nagy csavarral érkezzen a meglepetés. A Mesterjátszmában a fiatalok (Váradi Gergely, Varga-Járó Sára) után sorra jelennek meg nagy színészóriásaink, az Akik maradtak után Hajduk Károly itt is nagyot alakít, de Mácsai Pál, Péterffy Bori és Szirtes Ági is magával húz bennünket. „Az Akik maradtakhoz hasonlóan Tóth Barnabás ismét tévéfilmes költségvetés keretei között dolgozott, és megugrotta ennek a határait, filmjének jó helye lesz a nagyvásznon” – írtuk kritikánkban, Tóth Barnabással pedig podcastban beszélgettünk a film keletkezéséről. (MJA)

 

6. VALAMI MADARAK (r.: Hevér Dániel) 

Hevér Dániel az Inkubátor program keretein belül készítette el első nagyjátékfilmjét, a Valami madarakat, amely egy idősek otthonába kényszerülő makacs és kicsit morcos öregúr és és lázadó kamasz közmunkás lány barátságról szól. Hiába van csaknem hatvan év korkülönbség közöttük, hasonló karakterük, a magányuk, és az érzés, hogy mindenkinek csak az útjában vannak, gyorsan szövetségessé teszi őket. A Valami madarak hiánypótló a magyar filmkínálatban, visszafogottan, finom humorral meséli el a két ember hétköznapi történetét. 

 

Nincs az arcunkba tolva, ahogy a gombafonalak láthatatlanul a földet, úgy szövi át a filmet a tragikum: itt van egy magányos, idős ember, elveszik az önálló lét jogát, akárcsak az ingóságait, őt is beteszik porosodni egy tárolóba, törődés néven pedig néha videóchatel vele a családja, de az unokája, bármennyire is szereti a nagypapát, ezt csak németül tudja elmondani, amit ő nem ért" – írtuk kritikánkban. És, hogy a Szacsvay Lászlóból és Kizlinger Lillából álló furcsa pár mennyire kiegészíti egymást, arra podcastunk is tanú, ahol nem csak a forgatásról, de a generációs különbségekről is beszélgettünk. (MJA)

 

5. ELFOGY A LEVEGŐ (r.: Moldovai Katalin) 

Egy erdélyi kisváros gimnáziumának irodalomtanárja botrányba keveredik, mert a tananyaghoz Agnieszka Holland Teljes napfogyatkozás című filmjét ajánlja, amelyben megjelenik két férfi költő, Rimbaud és Verlaine szerelmi kapcsolata. Hogyan kezeli ezt a helyzetet az iskola hierachikus, politikai iránymutatásoktól függő közege? A korábban közkedvelt tanárnő professzionális karrierje és magánélete is egyre jobban kisiklik, sorsa felett pedig olyanok döntenek, akik még a kérdéses filmet sem nézték végig.

 

Az Inkubátor Programban készült elsőfilmre valószínűleg nagyobb reflektorfény szegeződik, ha nem kis időeltéréssel érkezik meg a hasonlóan iskolai közegben játszódó és társadalmi feszültségeket boncolgató, ám Velencében jelentős díjat nyert Magyarázat mindenrével. Csendesebb hangon szól, de Moldovai Katalinra nagyon is érdemes odafigyelni, személyében egy kiforrt stílusjegyekkel rendelkező alkotó debütált, akinek erős, fojtogató atmoszférájú filmje releváns témákkal foglalkozik, ítélkezés helyet pedig elgondolkodásra késztet. Lehet, hogy az Elfogy a levegő a határon túl játszódik, de nagyon is a mi keserű jelenünkről szól. (HB)

 

4. MŰANYAG ÉGBOLT (r.: Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor)

2123-at írunk, a természet elpusztult, az emberiség a végét járja, úgy tűnik, egy hatalmas, Pestet magába foglaló búra alá szorult vissza a civilizáció. Eddig nem is álmodtunk ehhez hasonló, nagyszabású hazai sci-firől, ez inkább Hollywood terepe, de most jött Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor, és megcsinálta animációban. Méghozzá úgy, hogy a látvány a világon bárhol megállná a helyét – ezt bizonyítja a berlinálés szereplés is. És bizony tényleg más, ha a hősök a romos, lakatlan Miskolcon mászkálnak, és nem egy távoli, csak térképről ismert városban, így mellbe vágóbb és kényelmetlenebb számunkra a világvége. Népszerű filmes téma manapság az ökokatasztrófa, de így is képes volt egy egyedi módon riasztó jövőképpel előállni a Műanyag égbolt: a túlélésünk kulcsa, hogy ötven éves korunkban egy növényi magot ültetnek belénk, és az ebből kifejlődő fa ad táplálékot az utánunk jövőknek.

 

A jelenünkből sajnos logikusan következő disztópiának egy házaspár párkapcsolati válsága adja meg a szükséges érzelmi dimenziót és intimitást, a menekülés akciódúsabb perceit idővel hasonlóan lebilincselő belső utazás váltja fel. Mi csak a lakói, és nem az urai vagyunk a Földnek, viselkedjünk hát úgy. Illúzió lenne azt hinni, hogy majd pont egy film fogja társadalmi szinten is átverni ezt az üzenetet, az viszont biztos, hogy a Műanyag égbolt kifejezetten gondolatébresztő és provokatív alkotás. Remélhetőleg 2123-ban lesznek emberek Miskolcon, akik majd előveszik ezt a filmet. Megérdemelné. (VD)

 

3. KOJOT NÉGY LELKE (r.: Gauder Áron)

 A film – legalábbis a nézőit bevonó film – egyben utazás is. Na de még így is ritka az olyan nagy léptékű és közben végig szabadon szárnyaló mozgóképes utazás, mint amire a Kojot négy lelke invitál bennünket. Az indián teremtéstörténettől Amerika felfedezésén és véres gyarmatosításán át egészen napjainkig tart, amikor is az őslakosok próbálják megállítani, hogy a kapitalista betolakodók elpusztítsák szent földjüket. És mindezt Gauder Áron egységes vízióvá forrasztja össze, köszönhetően az újból és újból feltűnő, cselszövő Kojotnak, és annak, hogy úgy mesél a rendező, hogy abból kiérződik mély elköteleződése az amerikai őslakosok kultúrája iránt és vágyakozása egy természetközelibb élet után.

 

A film – az animáció meg aztán különösen – egyben teremtés is. Ez pedig a Kojot négy lelkére sokszorosan igaz. Gyönyörű képei egyszerre adják tanúságát a hazai animációs szakemberek, a fantázia és a természet határtalannak tűnő teremtő erejének. A történet szintjén lehetőséget ad arra, hogy az amerikai őslakosok mondavilágát ütköztessük az általunk jobban ismert bibliai teremtéstörténettel, a gondolatiságát pedig az az aggodalom vezérli, a teremtés csodájánál vajon erősebb-e az emberi pusztítás. Itthon generációkat ragadott magával az indiánromantika, számukra ez a film biztos telitalálat, de akit nem izgat a végtelen préri, az is egy csodás mese részévé válhat. (VD)

 

2. MAGYARÁZAT MINDENRE (r.: Reisz Gábor)

2023-ig kellett várnunk, hogy valaki végre megmutassa, milyen most az élet itthon, milyen egy tiszta kommunikációra képtelen, végletekig megosztott Magyarországon, azon belül is a budapesti buborékban élni. Borzasztóan hiányzott már az utóbbi évek magyar filmes felhozatalából egy jelenidejű alkotás, de Reisz Gábor és kreatív csapatára megérte várni. Az érettségi zakón véletlenül fennhagyott március 15-ei kokárda és a belőle kirobbanó országos méretű botrány banalitása fájdalmasan hiteles képet fest rólunk, apákról és fiaikról, tanárokról és diàkokról, kivándorlókról és ittmaradókról, balról, jobbról, és a köztük lévő űrről, ami egyre csak tágul.

Reiszék társadalmi tablóját látva összeszorul a szív, a gyomor, és lehajtott fejjel bólogatunk, miközben azt kívánjuk, bárcsak másként működnének a dolgok. A Magyarázat mindenre állami támogatás nélkül készült és lett az év egyik legnézettebb magyar filmje, Velencében pedig elnyerte az Orizzonti szekció fődíját. Már csak arra volna szükség, amire a díj àtvételekor kért minket a rendező, hogy kezdjünk el végre beszélgetni, mielőtt még túl késő lenne. (PJ)

 

1. HAT HÉT (r.: Szakonyi Noémi Veronika)

Szakonyi Noémi Veronika és alkotótársa, Vincze Máté Artur debütfilmjében sok jó van, többek között az is, hogy mintha kétszer is örülhettünk volna neki: mivel tavaly már sok helyen lehetett látni, 2022 legjobb filmjeként emlegettük mi is, a magyar filmkritikusok B. Nagy László díját is megkapta, de a magyar mozikban csak idén márciusban debütált. Így aztán most ismét azt mondhatjuk, a Hat hét, melyben egy tizenhét évesen megesett pingpongozó lány adja örökbe a gyermekét, az év legjobb filmje, a filmben főszerepet alakító, pályakezdő Román Kataliné pedig az év női alakítása

 

Hősének, a panelrengetegben élő fiatal lánynak pontosan hat hete van, hogy a szülést követően még döntsön arról, valóban örökbe adja-e újszülött gyermekét, a Hat hétben pedig ez a döntés nem pusztán morális dilemma, hanem egy árnyalt érzelmi döntés is. A film határidődramaturgiára épült alaphelyzetét a rendezőnek Vincze Máté segített megtalálni, aki hosszú ideje foglalkozott az örökbefogadás társadalmi és jogi vetületeivel. Szakonyi és Vincze közös kutatásainak és dokumentumfilmesként is csiszolt érzékenységének kölcsönhatásaként lett a film egyszerre hiteles, ugyanakkor lebilincselően feszült, letaglózó és keresetlen. A Hat hétben Zsófi, a film hőse szembesül a dilemmával, mi lenne a legjobb a kisbabájának, és persze neki magának. Ahogyan a lány fejében, úgy a miénkben is hosszan, még a vége főcím után napokkal is ott dobol a szülés, az újszülöttől való elszakítottság élményének traumája, és persze a kierőszakolt felnövésé, amely túl korán és túl nagy áldozat árán éri el Szakonyiék hősét. (KK)

 

A Filmhu évösszegző cikkei:

2023 legjobb női alakításai

2023 legjobb férfi alakításai

A toplistát Horváth Bálint, Kovács Kata, Molnár Judit Anna, Pozsonyi Janka és Varga Dénes állította össze.

Még több magazin

magazin

Zsigmondi Boris, aki csehszlovákiai szociofotósból lett képzőművészeti filmek Balázs Béla-díjas rendezőnője

Rendezőnők a magyar filmtörténetben – 17. rész

Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan…

tovább

magazin

Inkubátor 9.0 – Schnabel Annabella: Ennyit jelent, ha az ember felnőtt?

Bemutatjuk a 2024-es pitchfórum filmterveit

November 15-én kilencedik alkalommal rendezik meg az Inkubátor Program pitchfórumát. A következő napokban szokásunkhoz híven egyenként bemutatjuk az…

tovább

És mi van Tomival?

Az alkoholbetegség, a sehová sem tartozás témakörét járja körbe Till Attila harmadik nagyjátékfilmje, az És mi van Tomival?, ami október 31-én kerül a mozikba

Közelebb hozni a periférián élő embereket – Így készült az És mi van Tomival?

Ezt a napot kéne valahogy túlélni pia nélkül

Október végén érkezik a mozikba Till Attila új filmje

a teljes dosszié

BIFF 2024

Október 29-én indul az első BIFF, azaz a Budapest International Film Festival a Corvin moziban. A november 3-ig tartó eseményen olyan filmeket láthat először a magyar közönség, mint a Velencében körülrajongott The Brutalist, Andrea Arnold legújabb könnyfakasztója, a Bird vagy épp a német Oscar-nevezés, A szent füge magja.

Horváth Kristóf: Ez egy tiszta lappal induló fesztivál

Keményen dolgozó kisemberek a BIFF-en

A brutalistát is elhozza nekünk a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál

a teljes dosszié

Fekete pont

Szimler Bálint első nagyjátékfilmje a hazai poroszos oktatási rendszer hétköznapi kudarcain keresztül mutat rá azokra a beidegződésekre és komplexusokra, amik össztársadalmi szinten is nehezítik az életünket.

Ha a szolidaritás tantárgy lenne, biztosan megbuknánk belőle

Mészöly Anna: Csendes, különös lázadásaim voltak

Filmhu podcast #98: Szimler Bálint és Osváth Gábor

a teljes dosszié

Rendezőnők a magyar filmtörténetben

Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.

Dr. Balázs Mária, aki öt percig gondolkodhatott, hogy lesz-e ő az első magyar filmrendezőnő

Filmhu podcast #88: Szederkényi Olga és a magyar filmrendezőnők

Riedl Klára, a filmrendezőnő, aki “magyar népi filmmel” futott be 1939-ben

a teljes dosszié