Topolánszky Tamás Yvan: „A filmezés felfedezés"

Topolánszky Tamás Yvan: A filmkészítés állandó kísérletezésből és felfedezésből áll. Számomra a „Golden Era” a filmtörténet azon szakasza, ami tökéletesen szemlélteti azt, amit a filmezésben leginkább szeretek: a lehetőséget a folyamatos kísérletezésre. A 30-as években kezdett el a film formailag is függetlenedni a színháztól, a 40-es évekre pedig minden olyan vívmányát elérte, amit ma is ismerünk és használunk. Ebben a folyamatban Kertésznek vitathatatlan érdemei voltak. Mindemellett az is izgalmas a számomra, hogy ebben az időszakban rengeteg kivándorolt magyar élt és dolgozott Hollywoodban. Közülük nem egy vált olyan alkotóvá, aki mára a filmtörténelem részévé vált.

Filmhu: Hogyan ismerkedtél meg Curtiz történetével? Értek meglepetések a kutatómunka során?

T.T.Y.: Csak meglepetések értek. Kertészről annyit tudtam, hogy a valaha élt legsikeresebb magyar származású filmrendező volt. Ez leírva elég sok információnak tűnik, de olyan régen élt és alkotott, hogy a munkamódszereiről, személyiségről szóló anekdoták mind elhalványultak, mára csak filmjein keresztül ismerhetjük őt. Szerencsére hamar megerősítést nyerünk abban, ami miatt Kertészt egy izgalmas filmes karakternek gondoltuk. A kutatómunka során azonban egy sokkal színesebb, összetettebb és megosztóbb egyéniség rajzolódott ki személyében.

Filmhu: Miért Curtiz a korabeli filmesek közül, és tőle is miért a Casablanca?

T.T.Y.: A fentiek mellett az is ad egy extra érzelmi kötődést, hogy magyar rendezőről van szó. Életének főműve volt a Casablanca, mely amellett, hogy a világ egyik legközkedveltebb filmje, kis híján nem készült el. Mi ebben láttuk a történet lehetőségét.

Filmhu: A Birdman című filmet említetted, mint inspirációt. Miért ihletett meg? Van más szellemi elődje is a projektnek?

T.T.Y.: A Birdmant elsősorban formailag tartom fontosnak. A CURTIZ esetében a stúdió szűk és zeg-zugos folyosóin szeretnénk elveszni, amelyben a hosszú snittek tűnnek a legcélravezetőbbnek. Ha nem kameramozgásról beszélünk, akkor viszont a Good Night and Good Luck című filmet említhetjük a legfontosabb vizuális előképnek.

Filmhu: Miért illik a tévéfilm formátuma ehhez a történethez, és nem pl. a mozifilm vagy a sorozat? Mert kamaradarab lesz?

T.T.Y.: Első kisfilmünk, a Levél Istenhez is az NMHH Média Mecenatúra támogatásával készült, így magától értetődő volt, hogy első nagyobb lélegzetvételű filmtervünkkel is hozzájuk fordulunk. Feladatunknak érezzük, hogy minél több nézővel megismertessük Kertész Mihály életét és a Casablanca háttértörténetét. Erre a televíziós műfaj nagyon alkalmasnak bizonyul itthon és külföldön egyaránt.

Filmhu: Mi a műfaj? Hagyományos életrajzi film, vagy lesznek benne más műfaji elemek is? Kertész rengeteg zsánerben alkotott, így illene hozzá a műfaji sokszínűség.

T.T.Y.: Mi (Bak Zsuzsanna író, Gigor Attila scriptdoktor, Hunter Hadfield dramaturg) kamaradrámaként látjuk magunk előtt ezt a filmet. Jelen pillanatban nehezen tudnék ennél pontosabban műfajt meghatározni. Ahogy haladunk előre az előkészítés során, számomra is úgy válik egyre egyértelműbbé, hogy a könyv milyen hangulatot igényel.

Filmhu: Ki a célközönség, kiket akarsz megszólítani? Számoltál valamilyen korhatárral?

T.T.Y.: Kertész rendkívül kellemetlen személy volt a munkatársak körében. Konfliktuskereső ember volt, aki nem akart senkivel a jó hangulat érdekében kedveskedni. Sőt! Éppen ezért a nyelvhasználata sem volt úriemberhez méltó, így könnyen lehetséges, hogy 16-os besorolást kap majd a filmünk.

Filmhu: Media designer szakon végeztél a MOME-n. Hogyan lettél rendező, mi motivált, hogy erre a pályára lépj?

T.T.Y.: 5 éves korom óta tudom, hogy filmezéssel szeretnék foglalkozni. Ez a médium volt a legerősebb hatással rám, talán pont azért, mert már egészen kis koromtól fogva nagyon széles spektrumon találkoztam alkotásokkal. A filmekre - mindamellett, hogy az önkifejezés egyik legdrágább eszköze - termékként is tekintek. Témaválasztásnál is fontos szempont, hogy lesz-e közönség, akit érdekel majd, vagy csak magamnak készítem? A MOME Média Design abban nyújtott segítséget, hogy filmkészítés családjába tartozó alkalmazott művészeti ágakkal jobban megismerkedhessek. Számomra egy film nem csak a képi és hangi síkból áll, amit a vásznon nézek, hanem azokból az arculati elemekből, amik elsőre megszólítják, vagy épp elriasztják a nézőt. A teaser, a trailer, a filmplakát, a főcím, a rádióspot mind, mind a csomag része, amiért szintén a rendező felel. Szeretnék ezekben jó lenni.

Filmhu: Min dolgozol még, mit várhatunk tőled, mik a jövőbeni terveid? Lehet olvasni egy Nyertesek - dokumentumfilm a magyar paralimpikonokról című, Ember Judit pályázaton támogatást nyert tervedről is. És készült egy látványos teaser egy DVNA nevű projekthez is.

Szintén a NMHH Média Mecenatúra programjának köszönhetően próbálhattuk ki magunkat a dokumentumfilmes műfajban, amit a kihívások ellenére nagyon megszerettünk. A Nyertesek munkacímű, magyar parasportolókról szóló dokumentumfilmünkkel a rioi paralimpia kezdetére el szerettünk volna készülni, ezért másfél hónapunk volt a teljes gyártásra. Végleges címe A Lehetetlen Határán lett és szeptember második felében lesz látható az MTV műsorán. DVNA című nagyjátékfilm-tervünk teasere MOME-s diplomamunkának indult, de a kedvező sajtóvisszhang és a nem várt, közel félmilliós nézettség arra engedett következtetni, hogy a téma érdekli az embereket. Így elkezdtük a szinopszis finomhangolását és bízunk benne, hogy ebből a tervből is film lesz két éven belül. Jelenleg minden erővel a CURTIZ című filmünkön dolgozunk, amelynek munkálatai min. 1-1,5 évre fognak nyúlni.

Címlapfotó: Domokos Norbert (235 Film)