A forgatókönyvírás művészete

Filmhu: Bevezetésképpen légy szíves arról mesélj, miképpen kerültél kapcsolatba a forgatókönyvírás szakmai hátterével.

Can Togay: 1984-ben végeztem a főiskolán rendezői szakon Fábri Zoltán osztályában. A forgatókönyvírás tulajdonképpen a rendezéssel együtt jött. Miután felvettek a főiskolára, jött az első feladat: írjunk egy forgatókönyvet. De azt nem mondta senki, hogy hogyan. A legszebb az egészben, hogy a főiskolai évek alatt a legintenzívebben a forgatókönyvírással voltunk kénytelenek foglalkozni, miközben az a képzésnek semmilyen szinten nem volt része. Magunkra voltunk hagyva.

A problémák, nem sorsszerűek,  a szakma velejárói

Can Togay: Így van. Megírtam több filmet, ahogy az lenni szokott, kudarcot kudarcra halmoztam. A saját hibáimból igyekeztem okulni.

Aztán a 90-es évek elején Finnországban töltöttem pár évet. Megrendelésre dolgoztam egy forgatókönyvön akkoriban. Többször jártam az ottani akadémiai könyvesboltban, ahol láttam, hogy volt egy polcrész a filmes szakkönyveknek. Annak idején zsigerből utasította el az ilyesmit az ember. Aztán mégis levettem ezeket a könyveket a polcról, és beleolvasgattam. Akkor esett le, hogy „Jé, ezeket az ismereteket valakik rendszerezték!” Ezek a valakik persze általában amerikaiak.

Ekkor került fókuszba számomra, hogy szabályok is vannak a filmírásban. Ekkor találkoztam az ismertebb forgatókönyvíró iskolákkal. A közkézen forgó, népszerűbb könyveket mind elolvastam. Rádöbbentem, mennyire fájó hiány volt, hogy ezek az ismeretek a főiskolán nem voltak jelen. Egy filmes oktatási intézményben minimum húsz ilyen kötetnek ott a helye a könyvtárban.

Beleástam magam a forgatókönyvírás szakmaiságába. Nem mondom, hogy ettől könnyebben írtam forgatókönyvet, de mikor problémákba ütköztem, láttam, hogy ezek általános dolgok. Olyan kérdések, amik másoknál is felmerülhetnek. Ez szerintem a tanulás kiindulópontja, mikor tudatosul, hogy a problémák, amikkel találkozik az ember nem sorsszerűek, hanem a szakma velejárói.

Mikor aztán évekkel később részt vettem az Eurofilm által szervezett Sundance műhelyen, neves amerikai forgatókönyvírók tanítottak, akik igen negatív véleménnyel voltak ezekről a forgatókönyvírói iskolákról.

Azért tudni kell, hogy nem orákulumokról van szó. Jó, ha az ember tudomást vesz ezekről az ismeretekről, feldolgozza, ugyanakkor nem árt, ha mondjuk a francia iskolával is foglalkozik, ami sarkosan más gondolkodás. Nem biztos, hogy úgy kell oktatni, hogy az ember ezekkel a szabályokkal teleszórja a diákok fejét, akik aztán lemerevednek a sok sarkos képlettől. Ez is csak egy eszköz, amivel érdemes foglalkozni.

Filmhu: Egy új forgatókönyvírói iskola indulásakor talán nem árt kitérni a forgatókönyvírói szakma mai magyarországi helyzetére.

Can Togay: Nem tudom ezt a kérdést objektíven megítélni. Erről vélemények sokasága forog a köztudatban, de konkrétan felmérni lehetetlen. Csak közhelyeket tudnék mondani, ami viszont bizonyára igazságtalan volna sok tekintetben. Egy biztos: visszajelzésekből, esetleg az elkészült filmekből – bár ez utóbbi is vita tárgya – valamiféle ébredés érhető tetten, hogy ezzel is kellene foglalkozni. Ez mindenképp egy újdonság a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Ami biztos, hogy hiba lenne összevetni az amerikai filmgyártással a hazai szakmát, ebből csak rosszul jöhet ki az ember. Igazságtalan is lenne, és nem biztos, hogy jó következtetéseket vonnánk le. Illuzórikus lenne a magyar közegbe áthelyezni az ott működő rendszert. Tény – talán közhely, de tán nem mindenki által ismert – hogy mindig, mikor az európai filmgyártás épp kifújóban lévén odafigyelt egy pillanatra az amerikaira, mindig tanult valamit belőle, ami meg tudta újítani a kontinens filmművészetét. Ez esetben a forgatókönyvírás is ilyen dolog.

Filmhu: Akkor térjünk át az új forgatókönyvíró-képzésre.

Can Togay: A Magyar Televízió Királyi műhelye és a CEU Business School közös kezdeményezése ez az iskola. Monory-Mész András keresett meg bennünket Bereményi Gézával, hogy alakítsuk ki ezt a kurzust. Ez azért szerencsés, miután Gézával munkakapcsolatban állunk, folyamatos diskurzus van köztünk forgatókönyvírásról. Arra gondoltunk, hogy jó lenne egy pragmatikus kurzust elindítani. A tévé igénye, hogy ez használható fogódzkodókat adjon a diákoknak. Ugyanakkor nem akarjuk kiönteni a gyereket a fürdővízzel, hogy csak kizárólag plot pointokról beszéljünk. Bár ezekről is számot adunk, a lényeg inkább, hogy gyakorló forgatókönyvíróként saját tapasztalatunkon és terminológiánkon keresztül megpróbáljuk átadni tudásunkat, munkamódszereinket.

Filmhu: Miből fog állni a képzés gyakorlati része?

Can Togay: Irreális volna szerintem elvárni, hogy a diákok egy nagyjátékfilm forgatókönyvét írják meg  4-5 hónap alatt. Azt szeretnénk, ha ennek a képzésnek volna látszatja is, és kezelhetőbb lenne. Ezért egy medium feature, középhosszúságú játékfilmet várunk tőlük, ami kb. 30-40 perc hosszúságú. A kurzus felépítése imitálja a forgatókönyv elkészítésének lépéseit.

Filmhu: Viszonylag nagy számú vendégelőadó fog órát tartani.

Can Togay: A teljesség igénye nélkül, egy vagy több előadást fog tartani nálunk Makk Károly, Miskolczi Péter, Horváth Ádám, Kabdebó György, de még hosszan sorolhatnám. Tehát a filmszakma számos területéről érkeznek megosztani tudásukat. Abból indultam ki, hogy mi hiányzott annak idején a főiskolai képzésből.

A meghívott külföldi vendégek listája nagyon ambiciózus. Tárgyalás alatt van, hogy érkezik Lars von Trier, Kusturica. Bizonyosan jön Jiri Menzel és Jaco von Dormael. Érdekesség lehet Jean Claude Carriere előadása, aki Bunuel forgatókönyvírója volt – ha van atipikus filmírás, azt ő műveli.

Az író miként szembesül kérdésekkel

Can Togay: Szeptember 28-tól csütörtök és péntek esténként kétszer 180 percben folyik az oktatás, szünetekkel. Az előadások előtt és után gyakorlati órák lesznek, melyek során a hallgatók műveivel haladunk tovább.

Az elmélet tekintetében az ötlet megfoganásától a forgatókönyv megvalósulása utánig lépésről lépésre haladunk. Az ötlet, kiértékelése, piaci lehetősége, intuíció, anyaggyűjtés. Hogy fókuszálsz egy ötleten. Az írás lépései, a magad és a külvilág számára. Mondjuk a szinopszis írása egyrészt magadnak, illetve a külvilágnak. A kettő viszonya egymáshoz. Mi a szinopszis. Végigmegyünk a szakma terminológiáján. Treatmentek, formátumok. Műfajok, kezelésük, karakterek, karakter-történet prioritás. Ezek csak közhelyszerű zászlók, arról fogunk beszélni, mi van mögöttük. A lényeg, hogy az író miként szembesül valójában e kérdésekkel.

Januárban egy hónap szünet következik, ekkor dolgoznak a diákok otthon a könyveiken. Március elejére fejezzük be. Remélhetőleg minőségi forgatókönyvek születnek. A Királyi műhely szándéka szerint amennyiben valamely elkészült alkotás felkelti a tévé érdeklődését, akkor megvalósítanák.

Filmhu: Talán némiképp provokatív kérdés: a képzés címe szerint ez a tanfolyam a forgatókönyvírás művészetéről szól. Ez azt is jelenti, hogy nálatok valamiféle elitképzés zajlik, elsősorban művészfilmes lelkületű hallgatókat megcélozva?

Can Togay: Azt mondod, provokatív, én viszont azt mondom rá, hogy értelmezhetetlen kérdés. Emberek jönnek, akiknek elképzeléseik vannak, hogy mit akarnak írni, miért akarnak írni. Történetekről fogunk beszélni és karakterekről.

Filmhu: Tehát a képzés teljességgel zsánerfüggetlen, akár egy tocsogós-véres horrorral is érkezhetnek hallgatók.

Can Togay: Köztünk szólva én nem szeretem a B és C mozikat. Ha már horror, akkor mondjuk A ragyogás. Szeretem, ha jó a film. A minőség nem elitista dolog. Nyilván mindenki próbál igényes lenni abban, amit csinál. Egy tévéjáték lehet szellemes, szórakoztató és mérhetetlenül lapos, közhelyes. A műfaji film kérdése biztosan felmerül a kurzus során. Nem jellemző erre az égtájra, és nem az vagyok, aki harcosan elülteti a különböző zsánereket. De a különböző műfajok lehetnek izgalmasak, érdekesek, egy film noir lehet olyan műfaj, amiben megfelelőbben el tudsz mondani bizonyos dolgokat, mint egy drámában. Én persze nem vagyok thriller szakértő. De például egyik vendégelőadónk, Forgách András a thriller műfajával behatóbban foglalkozott. Ám a kérdés önmagában értelmezhetetlen, nem szeretnék vele foglalkozni. Nekünk vannak igényeink, hogy a tévé számára használható, érdekes anyagok szülessenek, ugyanakkor ott vannak a diákok, akik ezt a szakmát valami miatt meg akarják tanulni.

Bővebb információ a kurzusról: www.ceumedia.hu