A Cannes-i Filmfesztivált gyakran éri az a kritika, hogy nem fordít elég figyelmet a nőkre. Idén, bár mindössze két női rendező szerepelt filmmel a versenyprogramban (a zsűri nagydíját hazavivő olasz Alice Rohrwacher és a japán Naomi Kawase), ez a trend megfordulni látszik. A 2014-es zsűri elnöke Jane Campion volt, a nyitófilm címszereplője Grace Kelly, mesterkurzust tartott a nyolcvanévesen is sugárzó, karizmatikus Sophia Loren, és az eddiginél jóval több film menne át a Blechdel-teszten: erős női főszereplők, női témák, női sorsok köszöntek vissza mind a versenyprogram, mind az Un Certain Regard, de a párhuzamos szekciók válogatásában is. Sőt, némileg paradox módon az a tény, hogy a cannes-i poszteren férfit (Marcello Mastroianni) láthattunk idén, szintén beleillik ebbe a trendbe: azt az üzenetet erősíti, hogy a nők már nem csak csinos külsejükkel vehetnek részt a filmiparban.

A versenyprogram filmjei közül a Két nap, egy éjszaka (Jeal-Pierre Dardenne, Luc Dardenne), a Le meraviglie (Alice Rohrwacher), a Mommy (Xavier Dolan), a Maps to the Stars (David Cronenberg), a Sils Maria (Oliver Assayas), a The Homesman (Tommy Lee Jones) és a The Search (Michel Hazanavicius) fókuszál egyértelműen női sorsokra, de egyik sem szól a hagyományosan nőknek fenntartott témákról, a férjkeresésről vagy a szerelemről. Beszédes az is, hogy az Un Certain Regard nyitófilmje, a Party Girl (amely ráadásul a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát is megnyerte) és a Quinzaine-t megnyitó Bande des filles-ben is nőknek jutott a főszerep.

partygirl600

Party Girl

A 2014-es fesztivál programja erős és egységes volt, a versenyprogramból kevés film lógott ki. Ezek közt talán a The Captive című gyenge Egoyan-önkarikatúrát és Michel Hazanavicius didaktikus, nagyon szívfacsarónak szánt, de inkább erőtlen The Search-jét említhetjük meg. Utóbbi a csecsen háború borzalmairól és a nemzetközi közösség tehetetlenségéről és közönyéről szól, de konvencionális, erőtlen, és semmi újat nem mond. Egyesek szerint hiányoztak viszont az idei válogatásból az olyan kiemelkedő remekművek, mint amilyen Sorrentino A nagy szépség című filmje volt tavaly, de mi a Mommy című zseniális Xavier Dolan-film és a legjobb forgatókönyv díját elvivő monumentális Leviathan tükrében ellenkeznénk ezzel az állítással. A kritikusok többségének véleménye szerint megérdemelt volt a lassú sordású, de erőteljes Winter Sleep Arany Pálmája, és a díjak további elosztására sem érkezett panasz. A legjobb színész és színésznő díját egyaránt tökéletesen kidolgozott, életteli és megrendítő alakításért vihette el Timothy Spall és Julianne Moore, míg a zsűri nagydíját egy csöndesen ható, de nyugodni nem hagyó fejlődésregény, a Le meraviglie kapta. Szerencsére a középszert nem díjazták idén Cannes-ban, pedig az elmúlt évek döntései után tartottunk ilyesmitől - 2014-ben azonban minden egyes díj esetében tökéletesen indokolható volt a zsűri választása.

wintersleep600

Winter Sleep

A magyar film számára hatalmas elismerés Mundruczó Fehér Istenének díjazása: a parabolikus kutyafilm az Un Certain Regard szekció győztese lett. A nemzetközi filmes sajtó nemcsak a film szimbolikus üzenetét és Mundruczó rendezői megújulását emelte ki, hanem a bulvárelemekben is bővelkedő premierről, fotózásról is sokat írt. Body, a főszereplő Hagent alakító labrador-keverék vitte ugyanis a prímet a vörös szőnyegen: profin pózolt, videót készített, és száz százalékban magára irányította a reflektorfényt. Ezek után, mondanunk sem kell, a legnagyobb vetélytársnak, Jean-Luc Godard kutyájának esélye sem volt: a Palme Dog díjat a legjobb kutyaalakításért Body hozhatta haza.