Aki lemarad róla, úgy érezheti magát, hogy pont a leglényegesebb eseményre nem jutott be. Velem is majdnem ez történt. A hipergyorsan kattintó kollégáknak rögtön, vagyis a jegyfoglaló rendszer megnyitásakor sikerült foglalniuk az újságírók számára elérhető egyetlen premierre, én az utolsó pillanatig frissítgettem a jegyfoglaló alkalmazást, hátha, de nem volt szerencsém.
A vetítés napján az esélytelenek nyugalmával álltam be a last minute sorba, fejben már arra hangoltam magam, nem fogom látni a Killers-t. A jeggyel rendelkező szerencsések is hosszú sorokban álltak, pedig még több mint egy óra volt a beengedésig. Aztán a tömegből egyszer csak ujjongó hangokra lettem figyelmes: “I did it, I got a ticket!” Ez visszaadta a reményt, remegő ujjakkal frissítettem az alkalmazást. I did it, too! Szereztem én is jegyet. Innen már szokványos módon folytatódik a történet, átálltam a boldogabbik sorba, és kis idő múlva már a Debussy terem egyik székében vártam, hogy kezdődjék a film.
Az óriásivá dagadó várakozás visszaüthet, de Scorsese ezúttal sem okozott csalódást. A több mint három órás játékidő során nemcsak rávilágít az amerikai történelem egyik sötét foltjára, hanem visszatér korábbi gengszterfilmjei (Nagymenők, Casino) karakter- és konfliktustípusaihoz, miközben a miliővel és az ikonográfiával a klasszikus westernfilmeket idézi meg.
.jpg)
Egészen sajátos filmet eredményez a műfajok hallatlanul ambiciózus keverése, a történelmi kontextus bátor és felelősségteljes kibontása, Scorsese stílusérzékének hála egymást erősítik a humoros és tragikus pillanatok, illetve egy komplikált házasság történetét és belső dinamikáját is árnyalt módon ábrázolja.
A régóta tervezett nagyszabású kosztümös dráma David Grann Megfojtott virágok – Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése című könyvének a megfilmesítése. Az elmúlt évek során olyan nevek merültek fel a produkció kapcsán, mint George Clooney vagy J.J. Abrams, de végül Scorsese ült a rendezői székbe, DiCaprio és De Niro pedig 27 évvel a Marvin szobája után ismét egy filmben szerepelnek.
DiCaprio 10 évvel A Wall Street farkasa után tért vissza mesteréhez, De Niro és Scorsese utolsó közös munkája pedig Az Ír volt, amiről akár azt is lehetett hinni, hogy az lesz a közös búcsjuk. Szerencsére nem így lett, és ha már így elveszünk a számokban, De Niro és Scorsese utoljára az Arany Pálmával díjazott A taxisofőr idején, majdnem fél évszázada, 1977-ben volt együtt Cannes-ban.
A korai ‘20-as évek Okhalomájában játszódó tényregény egy borzalmas gyilkosságsorozat szálait göngyölíti fel: az oszázs indiánok földjén kőolajat találtak, a hirtelen jött vagyont azonban el akarják orozni a törzs tagjaitól. A földtulajdonosok egymás után halnak meg rejtélyes, vagy éppen, hogy kevésbé rejtélyes körülmények között. A könyv arra az eseményláncra fókuszál, amikor J.Edgar Hoover megbízására a Texas Rangerből FBI ügynökké kinevezett Tom White a helyszínre érkezik, hogy kinyomozza a halálesetek okait.
Scorsese és DiCaprio több éves fejlesztés után jutott el odáig: a helyzet jóval összetettebb annál, hogy egy fehér megmentő szemszögéből azt kielégítő módon fel lehessen dolgozni. Hiszen pont a fehérek voltak azok, a nyugati civilizáció magukat felsőbbrendűnek képzelő képviselői, akik az amerikai őslakosok bizalmába férkőztek, együttműködve a korrupt helyi erőkkel megkaparintották a vörös földet, és kegyetlen gyilkosságsorozatba kezdtek.
A tényregénnyel ellentétben tehát a film nem az FBI ügynök, hanem az egyik gyanúsított, Ernest Burkhart nézőpontját veszi fel, aki nagybátyja, a helyi nagyfőnök, Bill Hale sugallatára feleségül veszi az egyik tehetős indián lányt, Mollie-t, ezzel beházasodik a törzsbe, ami azt jelenti, hogy bízhat a könnyű vagyonszerzésben.
Ernest megformálásával DiCaprio egy újabb zseniális alakítással gazdagította a már eddig is számos csúcsponttal bíró színészi pályáját. A férfi naiv és könnyen befolyásolható, hiába szereti a feleségét és a gyerekeit, mégis kérdés nélkül követi Bill Hale, vagyis a Király utasításait. A mohóság őt is ugyanúgy megrontja, ahogy a többi, a pénz szagára összegyűlő, friss betelepülőt. Ernest és Mollie őszintén induló kapcsolatát behálózzák a gyilkosságok és az emberi gyarlóság. Scorsese – korábbi filmjeihez hasonlóan – most is a bűn természetét kutatja és az amerikai történelem olyan fejezetéhez társít emberi sorsokat, amelynek feldolgozásával az Egyesült Államok többségi társadalma és az ország filmművészete is jelenős elmaradásban volt.
Hollywood és azon belül a western zsánere sokáig egy hamis, lealacsonyító és káros sztereotípiákon alapuló képet közvetített az amerikai őslakosokról, amelyet az elnyomók kreáltak a saját igényeiknek megfelelően. Hollywood óvatosan zajló önvizsgálatával, a műfaj revíziójával ez a kép sokat módosult és árnyalódott, illetve egyre több amerikai őslakos jutott lehetőséghez a filmiparban, akár arra is, hogy a saját történetét elmesélhesse (a Smoke Signals egy korai példa erre). De még így is számos elbeszéletlen történet, csak a közösségen belül ismert tragédia és igazságtalanság vár feldolgozásra.
Martin Scorsese személyes missziójának érezte, hogy a nagyközönség is megismerje az oszázs indiánok kisemmizésének a történetét. Ezt a küldetését olyannyira komolyan vette, hogy a Killers végén ő maga foglalja össze a filmben felgöngyölített események hosszabb távú következményeit.
A film hidat képez a múlt és a jelen között, ezt a rendező filmtörténeti utalásokkal húzza alá, például az archív felvételek vagy a rádiójáték beemelésével. Ezzel egyszerre foglalja keretbe a cselekményt, és mutat rá a különböző médiumok hitelességi problémájára. Mit tekinthetünk korhű dokumentumnak? Mi alkalmas a valóság rögzítésére? A kamera mögött és előtt álló emberek percepciója akár szöges ellentétei is lehetnek egymásnak.
A lassan építkező narratívát a hidegvérrel elkövetett bűncselekmények és a kiemelt szereplők folyton változó dinamikája teszi izgalmassá, akik az érdekeiktől függően különböző arcukat mutatják és különböző szerepeket vesznek fel. De Niro figurája, a legendás gengszterkaraktereihez hasonlóan, a háttérből mozgatja a szálakat, mindig mindenről tud és irányítja, manipulálja a körülötte lévőket. A szárnyai alá veszi Ernestet, rögtön meglátja benne a potenciális férjet, akinek segítségével még több oszázs földhöz juthat. Ernest közte és a meggazdagodás, valamint a felesége iránt érzett hűsége között vergődik.
A blackfeet törzs rezervátumában felnőtt Lily Gladstone a Certain Womenben mutatott alakításával hívta fel magára Scorsese figyelmét. Karakterét kezdetben egy független és határozott nő személyiségjegyeivel ruházza fel, később, ahogy Mollie a házasságában egyre inkább passzív szerepbe kényszerül, az átélt testi és lelki traumákat finom gesztusokkal, mégis megrendítő módon tárja elénk. Gladstone színészi játéka alapvető fontosságú a filmben, hiszen az egyéni sors felrajzolásán túl Mollie szenvedése az egész törzs kiszolgáltatottságát is megjeleníti. A mellékszereplői rangra lefokozott Tom White-ot a mindig kiváló Jesse Plemons formálja meg, aki Az Ír után ismét bizonyította, érdemes őt Scorsese kamerája elé állítani.
Az indiángyilkosságok feldolgozása és aktualizálása, a gengszterfilm karakterei, konfliktusai, valamint a western közeg formai egységbe szerveződik a rendező markáns szerzői jegyeivel - ettől válik a Killers az életmű kiemelkedő darabjává. Martin Scorsese filmjével ugyan igazságot szolgáltat az áldozatoknak, de elcsukló hangon azt is elmondja, hogy ez már késő, a halottakat senki nem tudja visszahozni.
Egy időben Scorsese komolyan fontolgatta, hogy ő filmesíti meg a Schindler listáját, végül elállt tőle, A Krisztus utolsó megkísértése botrányokkal tarkított fogadtatása után úgy érezte, nem áll készen egy újabb érzékeny témára, és a katolikus háttere is bizonytalansággal töltötte el, hogy alkalmas személy-e a feladatra. Évtizedekkel később már elég bátorságot érzett ahhoz, hogy fehérként, az oszázs törzs képviselőivel folyamatos párbeszédet folytatva feldolgozza a népirtás témáját, pontosabban az amerikai őslakosok ellen elkövetett genocídiumot. Komoly kockázatot vállalt, de az eredmény ott van a nyolcvanéves rendező kései korszakának legerősebb filmjei között
